Hirdetés
Kamera, multimédia
A M3 elő- és hátlapján is egy-egy 8 megapixeles kamera van, autofókuszt és komolyabb szenzort viszont csak a hátlapi kapott, bár vakut az sem. Túl nagy hibának nem rónám fel, tablettel hobbifotózni ritka idétlen dolog, de azért fullos alkalmazást mellékelt a Huawei. Van szépített fotó és videó, manuális fotó és videó opció, HDR, éjjeli felvétel, panoráma, fénnyel festés, time-lapse és így tovább. Nem egy telefon megirigyelhetné, hogy van záridő állítás is (a gyakorlatban 1/13 másodpercig), de még a fókuszmód, az expozíció, a fehéregyensúly és az érzékenység is állítható. A színegyensúlyt és a fókuszt ráadásul csúszkával is finomítani lehet. Ennyi opció mellett már odakívánkozna a vaku is.
Azért a képminőségtől nem dobtam hátast. Rendben van a vonalélesség és a kissé szűkös dinamika, akárcsak a fehéregyensúly és a telítettség, de azért gyakran szükség van a HDR bevetésére nagy kontrasztkülönbségeknél. A közelképek megtűrtek volna jóval több részletet és pontosabb fókuszt, de azért nem vészes a helyet, Csutka kutyáról például ritka jó képet sikerült lőni, pedig nincs nagyon nyugodt momentuma odakint. Az M3 nem adja meg magát naplemente után, valamennyi részlet előcsalható sötétből is, bár itt már nem árt a kézi módokkal besegíteni, ha már vaku nincs. Szokásos gyártói gyengeség viszont a videózás: a hardver elbírná, még sincs 4K-s felvétel (nyilván ez itt csak 4:3-as képaránnyal menne), a 1080p-s klipek pedig nem eléggé élesek (katt). Nincs optikai képstabilizálás, de elektronikus sem, a hangok pedig túlságosan meg vannak szűrve, bár egy iPhone-nal szemben legalább két csatornán rögzülnek.
Multimédiás fronton ezúttal a hangszóróké a főszerep [+]
Persze nem kamerák, hanem a sztereó hangszórók játsszák a főszerepet. A MediaPad sorozat eddig is erős volt hangzásban, és most is vastagon be lehet tölteni egy átlagos szobát jófajta, kétcsatornás zenével. Oké, nem a felhasználó irányába, hanem oldalra sugároznak a rácsok, ez viszont alighanem a hangtér előnyére válik. Különösen a középső és magas tartományok szólnak szépen, bár a roppant erélyes maximumról érdemes 70%-ig leszabályozni a hangerőt, hogy tényleg tiszták legyenek. Mély hangokból is jut valamennyi a fülre (főleg, ha a SWS mód belenyúl a hangszínbe), ám itt fogy el a lendület egy igazi hangszórópárhoz képest. A lényeg: bulit nem ezek a Harman/Kardon segítésével megalkotott hangszórók szolgáltatják, a lokális zenehallgatáshoz és az ágyban való mozizáshoz viszont tökéletesen megfelelnek.
Ott van aztán a fülhallgató-kimenet, amelyre kristálytiszta, zajmentes, kiegyensúlyozott és elég hangos zene áramlik, csak a jófajta fülest és veszteségmentes hangfájlokat kell biztosítani az élményhez. A digitális-analóg konverziót egy Asahi Kasei AK4376-as modul végzi. Aki pedig az M3 prémium változatát kaparintja meg, az egy egy AKG H300 típusú, in-ear fülessel is gazdagodik. A jófajta hangzáshoz jófajta zenelejátszó dukál, amely előadók, albumok, dalok, mappák, kedvencek és listák szerint rendszerezi az állományokat, és a WMA, FLAC formátumokat is meghajtja. A zeneszámokhoz akár dalszöveg is megjeleníthető, hangszínszabályzó és FM-rádió viszont nincs.
Filmezésre is kitűnő az M3, elég jó a kontrasztarány és nem gond a 4K-s videók meghajtása, legyen szó H.265-ös kódolásról, DivX-ről vagy Xvidről. Az AC3 hang és a feliratok elindítása viszont egy harmadik féltől származó szoftver feladata lesz. A gyári alkalmazás elfut ablakos nézetben, és a bal oldalán, ujjhúzással lehet állítani a fényerőt, az átellenes oldalon pedig a hangerőt. Az SWS itt is bekapcsolható, filmeknél egyébként jobban jön a hangzás rásegítés.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!