Bevezető

Mit lehet még kihozni a karperec műfajából? Aki akarja, annak lehet benne NFC, lehet benne GPS, de egészen alapszintű bigyókat is össze lehet gereblyézni a kínálat aljáról pár ezer forintos áron — mondjuk azokban nincs is sok köszönet. Idén minden, a témán egy ideje már pörgő gyártó frissítette a szériát, a legnépszerűbb továbbra is a Xiaomi Smart Band 7, de lehet venni Amazfitet (ami eléggé hasonló), Fitbitet (kissé borsos áron), Garmint (még borsosabb áron, de komplex ökoszisztémával), most pedig itt a Huawei ajánlata, ami meglepően normális árfekvésben mozog. 20 lepedő körül van a kategóriabajnoknak tekintett Xiaomi cucc, ez meg itten 22-ért kelleti magát úgy, hogy tud néhány olyan extrát, amit amaz nem (és hiányzik belőle olyasmi, amit pedig a Smart Band 7 nyújt).

[+]

Tehát oda fogunk kilyukadni, hogy versenyképesnek tűnik a Huawei terméke (végre!), de a tudatos vásárlók nyilván át fogják nyálazni a tudáslistát pro és kontra, hogy aztán ennek mentén hozzanak egy döntést. És jó esetben itt jövünk mi a képbe, jelen teszt remélhetőleg segít elhelyezni a Band 7-et abban a koordináta-rendszerben, amiben az ár, a funkciók, a pontosság, az üzemidő, a kompatibilitás, a kényelem és egyéb aspektusok is szerepelnek, mert itt tényleg már apróságokon múlhat egy döntés.

[+]

Őszintén nem reméltem semmi jót, a Watch Fit 2 fiaskói és elszállt ára után nem nagyon bíztam abban, hogy egy Huawei karperec majd meglep, legalábbis nem pozitív értelemben. Viszont a műfaj sajátossága, hogy apróságokkal is sokat lehet dobni a felhasználói élményen, egy-két extra már elég lehet ahhoz, hogy kitűnjön a masina a mezőnyből, itt nem (annyira) jelentős ellenérv, hogy a Google cuccokkal van némi problémája a gyártónak, sokkal inkább kidomborodhat az összetevők minősége. És ebben a Huawei még mindig kompetens, nem felejtettek el ők terméket gyártani, ha nem tesz nekik keresztbe a szoftveres embargó, akkor megbízhatóan szállítják a megfelelő vasat, ami sok esetben elég. Ráadásul ebben a termékkategóriában az elvárások is alacsonyabbak, nincs igény ANT+ kommunikációra, navigációra, érintéses fizetésre és nyitott adatszinkronizációra, a karperec feladata az alapszintű fitnesz tevékenységek monitorozása és az értesítéskezelés. Minden más csak hab a tortán.

Külső

Már formára is más, mint a konkurens Xiaomi termék, egy fokkal talán komolyabbnak érződik a szögletesebb, nem annyira nyúlánk kijelző miatt, amelynek több előnye is van. Egyrészt viszonylag normálisan olvashatók az értesítések, nem tördeli annyi sorba a szöveget, mint egy vékonyabb kijelzős megoldás. Másfelől a kijelző kirobbanóan jó: élénk, kontrasztos, erős fénye van, napfény alatt is jól látszik. Kár, hogy ebben sincs fényszenzor, hogy automatikusan állítsa a kakaót a panel, egyedül azt lehet állítani, hogy estére csökkentse az erejét.

[+]

Akárcsak a Xiaomi újdonságában, itt is megjelent az always-on kijelzés, amely ötféle grafikával működhet. Ilyenkor nincs csuklómozdulatos ébresztés, ezt a kijelző megérintésével, illetve az oldalsó gomb megnyomásával érhetjük el, melyből kapásból következik, hogy van oldalsó gomb. Ez a menübe való ki és belépést indukálja alapesetben, illetve az edzések közben így érhető el a szüneteltetés és a megállítás felülete. A karperec tömege 16 gramm, ez kemény 2,5 grammal több, mint amit a Xiaomi kínál — kevés esélyét látom annak, hogy bárki megérzi az eltérést.

[+]

Más a szíj is, ez ugyebár nem kipattintható, mint a Xiaomi cucca, hanem egy tök normális, gyorskioldós, 16 mm-es, szilikon óraszíj csattal és bújtatóval, ahogyan kell, nyilván cserélhető, ha méretben megegyező darabot szerzünk be. Az óratest alján levő kétpines, mágneses csatlakozóban viszont semmi meglepő nincs, ahogyan az 5ATM-es vízállóságban sem. És még az akkumulátor kapcsán sincs csoda: ebben is 180 mAh-s a telep hivatalos mérete. Külsőre tehát sokkal komolyabb megoldás a Huawei órácskája, jobb kijelzővel, normális szíjjal, külön gombbal licitál rá a nagy riválisra.

UI, app

A Band 7 kezelése nem egy agysebészet. Az oldalsó gomb visz be a vertikálisan görgethető menübe, különlegességeket nem fogunk itt látni, de elfért a stresszmérés (ami szerintem vakítás), a zenevezérlés, az SpO2, az alváskövetés, a légzésgyakorlat, meg a kijelzőt fehéren kivilágító zseblámpa is a szokásos (óra, stopper, edzés, időjárás, telefonkeresés) eszköztár mellett. Ha a kezdőlapról jobbra-balra mozgunk, akkor képernyőnyi kártyákon jön a pulzus, a véroxigén, az időjárás, a napi tevékenységi összegző és a zenevezérlés felülete, fentről lefelé vannak gyorsbeállítások, lentről pedig az értesítések.

[+]

És akkor itt jön pár meglepetés. Egyrészt bizonyos alkalmazások üzeneteire (például Messenger) simán lehet válaszolni előre gyártott sémákkal. Ebből egy tucatnyi van az órában, de a telefonról még 36 további darabot hozzádobhatunk. A telefonhívásokat is el lehet utasítani előre gyártott SMS-ekkel. Felvenni ezeket nem tudjuk, mert a karperecen sem mikrofon, sem hangszóró nincs, de ebben a kategóriában ez nem is jellemző. Aminek viszont nagyon örültem, hogy kontextuális számlapok is elérhetők, magyarán a kijelzett értékek és adatok (pulzus, lépésszám, SpO2, időjárás, vagy akármi) megérinthető és a megfelelő felületre át is dobja a júzert. Számlapból amúgy csilliárd van, de egy részük fizetős (130 és 1060 HUF között), amihez szükséges, hogy a Huawei azonosítónkhoz legyen bankkártya is rendelve — és én pont megértek mindenkit, aki nem akarja még egy cégnek megadni az ilyen jellegű adatait. De van egy jó nagy adag ingyenes opció is.

[+]

A rezgés erőssége három lépésben csavarható, ez kellemes, mert még a gyenge változatra is fel lehet ébredni. Van PIN-kóddal védhető képernyőzár, amely a karperec levételét követően kapcsol be, a DND (ne zavarj) üzemmód viszont nincs szinkronban a telefonnal, tehát esténként érdemes az alváshoz ezt aktiválni, vagy adott esetben időzíteni, mert ilyen lehetőség szerencsére van. Tehát eddig elég jók a benyomások, csak hát sajnos van egy szoftverünk is, méghozzá a Huawei Egészség, amivel amúgy nincs baj, csak a telepítési procedúra meglehetősen kaotikus. Nyilván onnan startol a dolog, hogy lerángatjuk a Play Áruházból a telefonra: pipa. Első megnyitásnál kelleni fog Huawei ID, ez azért megugorható: pipa. Utána bejutunk a szoftverbe, hogy az arcunkba tolja, hogy frissítésre lenne szükség, ha itt továbbmegyünk, akkor már rögtön fog jönni az ismeretlen forrásból történő telepítés engedélyezési képernyője, nyilván ha nem engedélyezzük, akkor nem lesz pipa (vagy mi leszünk azok), szóval rendben, engedélyezzük. Ezután megint megnyitjuk a szoftvert, ami egyből ránknyit egy külsős weboldalt, ott is be kell jelentkezni, hogy aztán megint telepítsünk egy még újabb verziót. És mindezek után még jön a pampogás, hogy ilyen-olyan engedélyeket adjunk meg, mert különben kenhetjük az egészet a hajunkra, ezt is meg lehet ugrani, de van két buktató.

[+]

Az egyik az, hogy a különböző engedélyek megadását joviálisan még képernyőfotókkal is próbálja elmagyarázni a szoftver, hogy a kretének is értsék, de ha ugyanezen kretének nem tudnak angolul, akkor megette a fene az egészet, mert az összes illusztratív screenshot angol nyelvű felületeket mutat. Másrészt nagyon erőlteti a Huawei Egészség, hogy külön adjunk engedélyt, hogy ő maga is küldhessen értesítéseket, ami bizonyos telefonokon fixen kidob általában két szívet az állapotsorba, amit el sem lehet onnan takarítani. Szóval erre nincs szükség, enélkül is megvan a kommunikáció a telefon és a kütyü között, csak épp a Huawei Egészség nem fog a háttérben futni. Ez az egész hajcihő egyébként nem a Band 7 sajátja, minden Huawei (és egyelőre Honor) bigyónál ez a sztori fut, de a jó hír, hogy csak egyszer kell hajat tépni, utána kis szerencsével visszanő, mert onnantól a kütyük rendesen működnek.

[+]

A szoftver kezdőoldalán ott figyelnek a mindenféle értékeink és statisztikáink kártyás felosztással, lehet indítani innét is az edzést (és ez például kültéri aktivitásoknál szükséges is lesz, hogy a telefonunk GPS adatiból dolgozzon az alkalmazás), minimálisan lehet babrálni a karperec funkcióit, a gyorsválaszok, az értesítések és a folyamatos mérések paraméterezéssel, innen rámolhatunk át számlapokat és állíthatunk be ébresztést is, ha itt kényelmesebb, mint a kütyün. És van egy saját profilunk az általunk megadott adatokkal és elvárásokkal, valamint edzéstervekkel, ahol gyűjtögethetünk virtuális érmeket.

Edzés, üzemidő

A Band 7 kismillió különböző edzésformát tud monitorozni, de ezek leginkább abban különböznek egymástól, hogy majd a statisztikában lesz egy nevük. Azt mindegyiknél lehet szabályozni, hogy milyen gyakorisággal írjon ki adatokat és legyen-e a magas pulzusra figyelmeztetés, az úszásnál pedig megadható a medencehossz, ami csak 25, illetve 50 méter lehet. De ennél több egyediségre ne számítsunk, értelemszerűen az edzéskövetés pontossága is, hogy úgy mondjam hozzávetőleges. Az edzés közben mért pulzus korrekt, a másik karomon egy Galaxy Watch4 hasonló értékeket mért, a kalóriaszámlálás viszont el van tévedve, ami főleg abból fakad, hogy nem specifikusan kalkulál a mozgásforma sajátosságait figyelembe véve, egy sétánál ugyanúgy számol, mint egy HIIT tréningnél, erre nem érdemes alapozni utána a sajtburger menü büntetlen beburkolásának jóleső érzését.

[+]

A lépésszámláló is fura, mert míg a kalóriaszámokat alulméri úgy 25%-kal, addig a lépések kapcsán ennyivel többet kalkulál. Ezek szerintem a hibahatárnak nevezett mezsgyén jócskán túlmutató kilengések, hasonló figyelhető meg a véroxigénszint kapcsán is, ahol néhány alkalommal benéztem 90% alá, márpedig abban a tartományban már minimum hörögnöm kellett volna. Az alvásmonitorozás ellenben korrekt, magán a karperecen csak az alvásidő mennyisége látszik, de a kapcsolt alkalmazás a fázisokat is megjeleníti és tippeket osztogat arra nézvést, hogy mi javíthatna az alvásminőségen. Más kérdés, hogy szerintem nekem az úgynevezett ősz javíthatna ezen (hogy ne 30 fokban forgolódjak), de erről nyilván nem tud semmit a Band 7.

[+]

Az üzemidő remekül alakul, mert GPS nincs, a kijelző takarékos, a jelek szerint a szenzorok is azok, mert folyamatos pulzus és véroxigénszint monitorozásával is a merülési tempó alapján 12-14 napos készenlét kijöhet az órából, ezen egy-két napot csökkent az always-on. Amire egyébként olyan óriási szükség nincs, mert a kézfelemelős bekapcsolás jó hatásfokkal működik, ez pedig mindig aktív kijelző esetén nem elérhető. Ráadásul a ne zavarjanak üzemmód nem kapcsolja ki az always-on módot, ami nettó baromság. Főleg akkor, ha az ember nem egyedül szunyál, hanem mondjuk alszik mellette valaki, aki töksötétben még az always-on kijelzést is zavarónak érezheti.

[+]

De mindezekkel együtt ez a Huawei termék hosszú idő után az első olyan, aminek bár megvannak a maga korlátai és pontatlanságai, de a műfaj keretein belül nincs rosszul árazva. Mert körülbelül az aktuális Xiaomi Smart Band 7 szintjén van, miközben pár dologban konkrétan jobb: vannak sablonreakciók, jobb arányú a kijelző, szabványos módon cserélhető a szíj, interaktív a kezdőkijelző. Ez sem sportolásra való, arra azonban elég, hogy a pulzusunkat kellő pontossággal jelenítse meg, az alvásmonitorozás is korrekt, a rezgés erőssége is simán elegendő arra, hogy felébredjünk, az értesítéskezelés is jól működik. A kapcsolódó alkalmazás telepítése egy repetitív rémálom, de egyszer kell megküzdeni vele, onnantól működik rendesen, az üzemidő megfelel az elvártaknak, a kijelző jól látható, ha valaki amúgy is egy alapfunkciós karperec vételén gondolkodik, akkor a Huawei Band 7 mindenképp alternatíva a maga apró extráival és kezelhetőségével, szóval végre eljött megint a pillanat, hogy egy Huawei termékre oszthatunk egy plecsnit:

Huawei Band 7

Bog