Hirdetés
Külső
Az újdonság külsejében nem sokat változott elődjéhez képest, legalábbis első ránézésre. A szakavatott szemek viszont egyből észrevehetik, hogy nem a sima Táccsról van szó, egyrészt mert a készüléktest kicsit hosszúkásabb, másrészt mert a jobb felső sarokba felkerült egy előlapi kamera, ami ugye a 3G-s képességről árulkodik.
Az ügyes tervezők szerencsére nem felejtették el, hogy a sima Touch főleg kis fizikai méretének köszönheti a sikerét, amit megtartottak tesztalanyunknál is. Egy cseppet azért hízott a kicsike, tömege már 120 gramm (szemben az előd 112-jével), fizikai méretei pedig továbbra is impozánsak egy Pocket PC-től: 55 x 107 x 15,8 mm, azaz keskenyebb, de hosszabb és vastagabb, mint a nem csúszkás modell. Az anyaghasználat és a kialakítás maradt, az érintőkijelző körül továbbra sincs perem, a fémes hatású részek műanyagok, a gumirozott felület pedig gyűjti a koszt, de jó fogást biztosít.
A hátlapon lévő dolgok nem változtak, elrendezésük azonban igen. A kamera optikája körül nagyobb lett a króm-hatású kör, az önarckép tükör lentre került, a kihangosító hangszórója pedig közelebb csúszott hozzájuk. Alulról sajnos eltűnt a két kidudorodás, asztalra letéve tehát nagyobb felület súrlódik, de reméljük, hogy ettől nem fog karcolódni.
Az oldalsó részek sem maradtak érintetlenek. Egyedül a bekapcsoló gombot nem piszkálták, ez továbbra is felül található, de a nyakpánt rögzítési helyének képében új szomszédot kapott. Az alsó fertály tehát megüresedett, egyedül a hátlap levételekor fogunk errefelé nyúlkálni.
A hangerőt továbbra is baloldalt tudjuk szabályozni, az idióta csúszka helyett viszont ezúttal normális gombpáros lesz ebben a segítségünkre. Erre az oldalra került a miniUSB, pontosabban HTC ExtUSB csatlakozó is, amit a lent található microSD bővítőhellyel ellentétben nem véd gumifedél a porosodástól.
Az ellentétes oldal felső részén van a stylus silója, a lenti részen pedig a kamera exponálógombja árválkodik.
A kijelző mérete legnagyobb sajnálatunkra összement, a képátló 2,6 hüvelyk, a felbontás QVGA (240 x 320 pixel). A minőséggel továbbra sincs gond, bár a VGA felbontású X800, vagy épp az iPhone mellett ez a megjelenítő labdába sem rúghat. Az előlap alján továbbra is megtalálható a híváskezdeményező/befejező gombpáros, valamint a jó minőségű d-pad.
Az - elvileg - legnagyobb újítást csak a gép szétcsúsztatása után csodálhatjuk meg. A billentyűzet sokak bánatára nem QWERTY, a nálam járt példányon 20 gombos, SureType rendszerű klaviatúra volt, de létezik numerikussal ellátott verzió is. Háttérvilágítás van (bár nem épp egyenletes, a bal felső sarokban lévő billentyűk sokkal fényesebbek társaiknál), a gombok megfelelő méretűek, jól lehet rajtuk gépelni. A csúszató mechanikáról nem mondhatok sok jót, a gép összecsukott és kinyitott állapotban egyaránt lötyögött, de mentségére legyen mondva, hogy egy sok ember kezében megfordult prototípusról van szó. Remélhetőleg a piaci forgalomba kerülő modellekkel nem lesz ilyen probléma.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
