Multimédia

A hátlapon található kamera 2 megapixeles, fixfókuszosos, működését nem segíti mobilfény vagy vaku. A legnagyobb felbontás állóképeknél 1600 x 1200 pixel, a tömörítés négy lépcsőben szabályozható, fénymérésből kétféle van (középre súlyozott és átlagoló), van sorozatfelvétel, önkioldó, effektek, fehéregyensúly állítási lehetőség.

A képminőség viszont ezek ellenére pocsék: a képek zajosak, részletekben szegények, az oldalsó sávban minden el van mosva, ami miatt a képek olyan hatást keltenek, mintha bemozdultak volna. Makró mód nincs, rossz fényviszonyok között pedig még zajosabbak a képek, mint egyébként. Mozgóképből a legnagyobb felbontás 176 x 144 pixel, a minőséget az eddigiekből mindenki elképzelheti. A kamera alkalmazással kapcsolatban egyedül egy dolog tetszett: elindítva a gép magától maximálisra állítja a fényerőt.

A zenelejátszó szerepét ezúttal nem a Windows Media Player tölti be, hanem a már említett Audio Manager, ami viszont kétségtelenül a gyári programra épül, csak ujjal is kezelhető. Beállítási lehetőségekben nem bővelkedik, nincs basszuskiemelés, hangszínek, egyedül a shuffle módot és az ismétlést állíthatjuk be - ez szerintem komoly hiányosság. Vannak viszont pozitívumok is: a tárolt zenékre előadó, album, műfaj, valamint zeneszerző alapján is rászűrhetünk, de a program természetesen kezeli a játéklistákat is, az operációs rendszernek köszönhetően pedig fut háttérben is.

Az aszimmetrikus kialakítású, hangerőszabályzóval ellátott gyári füles az ExtUSB porton keresztül csatlakozik a géphez, minősége közepes, mélyek nem igazán vannak benne, de egyébként egész tisztán szól. Én mondjuk az első adandó alkalommal lecserélném, ami az említett port miatt valószínűleg problémákba ütközne, kéne vennem hozzá egy ExtUSB -> 3,5 mm-es jack átalakítót. A kihangosító hangszórója viszont méretét meghazudtolóan jó, az iPhone-t lenyomja, bár kétségtelenül nem ez a legfontosabb szempont egy ilyen készüléknél.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!