Külső
Ha valaki látott már Pocket PC-t, az a Touch-ot kézbe véve azt fogja gondolni, hogy milyen kicsi - mert az. Mobiltelefonok között persze nem nyerné el az ultrakompakt díjat. Az iPhone-nál kisebb, könnyebb, bár kicsit vastagabb, mérete 99,9 x 58 x 13,9 mm, tömege pedig 112 gramm.
Az anyaghasználat és az összeszerelés minősége kiváló. A Touch döbbentett rá, hogy az iPhone akkumulátorának cserélhetőségét nem feltétlenül kellett volna feláldozni a minőség oltárán, hiszen a HTC is meg tudta oldani, hogy semelyik ne szenvedjen csorbát. A fekete színű rész selymes, kellemes tapintású, biztos fogást adó műanyagból van, az oldalt körbefutó sáv krómozott hatást keltő műanyag. Nagyon masszív, recsegéső-ropogó hangokat legfeljebb Fekete László tudna kicsalni belőle, de lehet, hogy még ő sem.
Az előlapon terpeszkedik a 2,8 hüvelyk átlójú, QVGA felbontású érintőkijelző, ami a készülék méreteihez képest meglehetősen nagy, végre kihasználták a helyet. Minősége jó, bár nem kiemelkedő, a fényerő mindössze négy lépésben állítható, maximális mellett napfényben is olvasható. A legfontosabb viszont, hogy az iPhone-hoz hasonlóan a Touch kijelzője körül sem található keret, kidudorodó rész: ez az, ami miatt kényelmesen használható ujjbeggyel is. Egy átlagos Pocket PC-n az oldalsó részekhez (mondjuk az X gombhoz, netán a görgetősávhoz) csak körömmel férünk hozzá, a Touch-nál azonban ezeket simán el lehet érni ujjal is. Kár, hogy a képernyő még mindig egy pontban érzékeli a dolgokat, a nagy ujjal rendelkezőknek nem biztos, hogy mindig reagálni fog.
Fölötte az állapotjelző LED-eket is rejtő telefonhangszóró, alatta pedig a jól kezelhető, 5 irányú navigációs pad, valamint a híváskezdeményező és befejező gombpáros található.
A gombok ennyivel nem fújtak ki, oldalra is jutott belőlük. Felül található a bekapcsoló, ami elég mélyen ül ahhoz, hogy véletlenül ne lehessen megnyomni, viszont elég furcsa helyen van, nem is oldalt, nem is középen, én első próbálkozásra mindig félrenyomok. Baloldalt található az egyetlen kifogásolható rész, a hangerőszabályzó csúszka, mely nem kelt túl minőségi benyomást, ugyanis kicsit lötyög.
Alul van a nyakpánt rögzítési helye, a miniUSB csatlakozó, a mikrofon, valamint a reset nyílás, amit a tesztidőszak alatt sosem kellett használnom. Jobboldalt első ránézésre csak a kamera gyorsindítója árválkodik, a kézikönyv áttanulmányozása után viszont kiderül, hogy az oldalsó, ezüst színű részt a hátlap levétele után ki lehet nyitni, amire szükségünk is lesz, hiszen ez alatt van a SIM és a microSD kártyák helye.
A hátlap szintén nem túl zsúfolt, a 2 megapixeles, fixfókuszos, önarckép tükörrel kiegészített kamera mellett egyedül a kihangosító hangszórója kapott itt helyet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
