Előszó, tartozékok

A HTC nagyon pörög mostanában, aminek a Mobilarena olvasói egyértelmű jeleit láthatják az oldalon. Jövő héten három darab Windows Phone 7 alapú készülékből várunk tesztpéldányt tőlük, az androidos portfóliót pedig úgy tűnik, hogy le is fedtük, hiszen a Speedshop jóvoltából megérkezett hozzánk a Desire trió utolsó tagja, a QWERTY billentyűzetes Desire Z, mely a kicsit több, mint fél éve piacra dobott Desire és a két hete bemutatott, óriási képernyővel rendelkező Desire HD testvére.

[+]

Ha a családi szálakat mélyebben is megnézzük, arra a következtetésre juthatunk, hogy a készülék a Desire HD testvére, a "sima" Desire-nek pedig legfeljebb unokatestvére, hiába közös a név. Ennek oka, hogy a két újabb készüléken a HTC legújabb generációs Sense kezelőfelülete fut, mely többek között ingyenes navigációval és egyéb különleges szolgáltatásokkal kápráztatja el a vásárlókat, ami nagyon klassz dolog, de máig sem érti senki, hogy a még mindig csúcsmodellnek számító, a triumvirátusban fontos helyet elfoglaló Desire miért nem kapja meg az új szoftvert. De ezen már sokszor bosszankodtunk, most nem tesszük meg újra.

[+]
HTC Desire Z és Sony Ericsson Xperia X10; semelyik nem kicsi

A doboz a szokásos, aki az elmúlt egy-két évben csomagolt ki HTC készüléket, az rutinból fogja tolni az itteni ujjgyakorlatot. A meglehetősen apró, de annál szebben kinéző doboz magán a készüléken kívül egy hálózati töltőfejet, egy microUSB csatlakozóval ellátott adatkábelt, egy sztereó headsetet rejt, valamint egy 8 GB-os microSD kártyát találunk.

Külső

Az újdonság elődeihez hasonlóan egy gyönyörű készülék. Viszont nagyon nagy. Tömege kereken 180 gramm, kiterjedése 119 x 60,4 x 14,2 milliméter, amivel egészen biztosan a ma kapható legnagyobb okostelefon táborába sorolhatjuk. A konklúzió nyilvánvalóan az, hogy az átlagos kézmérettel rendelkező hölgyek elfelejthetik ezt a készüléket, a női farmer zsebébe nem vagyok benne biztos, hogy kényelmesen és biztonságosan be lehetne tolni az egyébként kiváló minőségű anyagokból összerakott Desire Z-t. A gyártó nevének ismeretében talán fölösleges is mondanom, hogy az illesztési hézagok abszolút nem jellemzik az eszközt, nagyítóval is nehéz lenne találni egyet is; az előbb felsorolt tényeknek hála egy férfiember örömmel veszi kezébe a készüléket, a lekerekített sarkoknak köszönhetően pedig kényelmesen is fogja fogni.

[+]

Az előlap tetején egy hosszú rácsot láthatunk, mely természetesen a telefonhangszórót rejti. Előlapi kamerának nyoma sincs, a távolság és fényérérzékelő szenzorok viszont gyönyörűen el lettek rejtve a 3,7 hüvelykes képátlóval rendelkező kijelző körül látható fekete színű keretben. A Desire HD-hoz hasonlóan itt is egy Sony által gyártott S-LCD panellel van dolgunk, melynek felbontása a szokásosnak mondható 480 x 800 pixel; nagyon szép képe van, betekintési szöge és napfényben való olvashatósága is megfelelő, de a képminőség összességében egy kicsit elmarad az AMOLED panelekétól, reméljük hát, hogy a HTC visszaáll majd azokra; a legdrágább készülékeinél legalábbis. A panel alá négy darab érintésérzékeny gomb került, melyek használhatóságát kissé rontja, hogy nagyon közel vannak magához a kijelzőhöz, aminek hatására néha-néha félre lehet nyomni, de a helyzet szerencsére nem veszéles. Alulra egy optikai hanyattegér került, mely egyben akciógombként is működik, azaz megnyomható; jó használni.

[+]

A hátlap egy része szálcsiszolt felületű fémből készült, mely nagyon kultúráltan néz ki, a méretes HTC logótípia is jól mutat rajta. Leszedni a hátlap bal alsó részén lévő csúszka elhúzása után lehet, így férhetünk hozzá a hátlap alatt lévő SIM és microSD-foglalatokhoz; utóbbi kapcsán felmerül a kérdés, hogy miért oda került, amikor máshol is elfért volna. A fémes rész körül középszürke műanyagrész látható, ez futja körbe a sarokban lévő 5 megapixeles kamerát és az ahhoz tartozó ledes villanót is.

[+]

A QWERTY billentyűzet megléte feltételezi, hogy egy szétcsúsztatható készülékről beszélünk. Ez félig-meddig igaz is, de igazából nem csúsztatni, hanem kihajtani tudjuk a kijelzőt, a Desire Z ugyanis meglehetősen egyedi nyitómechanikát kapott, amihez hasonlót a gyártó most először használt, de egyes Nokia modelleknél már láthattunk hasonlót (pl. N97). Ezzel csak az a gond, hogy a HTC fele olyan jó minőségben sem tudta kivitelezni a dolgot, mint finn barátaink tették, a Desire Z ebből a szempontból egy kifejezetten gyengének mondható eszköz. A mechanika laza, nem tűnik túl tartósnak, viszont a készüléket kinyitni így is elég nehézkes és megszokást igényel, többször is sikerült majdnem elejtenem a mozdulat miatt a telefont, pedig pár szétcsúsztatható modell már járt nálam az évek során. Különösen idegesítő, hogy a szétnyitott készülék a legkisebb mozdulatra is magától össze tud csukódni, elég egy kátyú a busz kereke alatt, netán egy hirtelen mozdulat, a kijelző már repül is az épp gépelést végző ujjainkra. A gravitáció egyébként olyan erősen hat az eszközre, hogy szétnyitott állapotból az is összecsukja, ha a kijelzőt egy picivel a függőleges sík alá döntjük. Ezekről majd a következő oldalon lévő videón is meg lehet győződni, az biztos, hogy ez a kialakítás nálunk nem nyert.

[+]

Maga a QWERTY billentyűzet egyébként elég jó, ráadásul nagyon szépen is néz ki, ami a gombonkénti háttérvilágításnak köszönhető. Több ismerősöm is megjegyezte, hogy a gombok túl mélyen ülnek és nem lehet érezni, hogy mikor nyomjuk meg őket, amivel én nem értettem egyet, de mindenképp el kellett mondanom, hiszen több szem többet lát, valószínűnek nem mindenkinek olyanok a felhasználói igényei, mint nekem. Az eszköz oldalsó részein nem szaladtunk még végig; felülre a bekapcsológomb és a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet került, baloldalt a microUSB csatlakozó, alul a mikrofon, jobbra pedig az exponáló és hangerőszabályzó gombok üldögélnek.

Hardver, operációs rendszer, szoftverek

A készülék érdekes módon egy picitvel gyengébb hardvert kapott, mint testvérei, szíve ugyanis egy 800 MHz-es órajelen ketyegő Qualcomm MSM7230-as chip, mellyel most találkozhatunk először. Bár nem a QSD családba tartozik, egy Snapdragon chipsetről van szó, melyben egy 45 nanométeres csíkszélességgel készült, ARMv7 architektúrára épülő Cortex-A8-on alapuló Scorpion processzor számolja az adatokat, miközben munkáját az Adreno 205-ös grafikus gyorsítóchip segíti. Ez a chip tehát gyakorlatilag ugyanaz, mint a Desire Z-ben található MSM8255, csak órajele lejjebb skálázódik (800 MHz - 1 GHz). Bár órajele kisebb, mint a sima Desire-ben lévő QSD8250-é, annál sokkal fejlettebb chipsetnek mondható; kisebb csíkszélességen készül, erősebb benne a grafikus gyorsító, kevesebbet fogyaszt. Valószínűleg ezért is hívják második generációs Snapdragon processzornak; érdekes lenne látni a papíron már létező, harmadik generációs chipeket is, melyek az előzetes hírek szerint kétmagos 1,5 GHz-es processzorok lesznek, a mostaniaknál is jóval erőteljesebb 3D-gyorsítással. De ennyire ne térjünk el a témától.

A készülékben lévő RAM mérete 512 MB, a ROM-é pedig elvileg 1,5 GB, melyből közel 1 GB áll a felhasználók rendelkezésére. Ez a memóriamennyiség bőségesen elegendő a több program egyidejű futtatását is lehetővé tevő Android 2.2-es (Froyo) operációs rendszernek, melyet természetesen a HTC Sense kezelőfelület tesz teljessé.

A helyzet az, hogy bentről nézve a HTC Desire Z minden paraméterében megegyezik a HTC Desire HD-vel, melyről ugye nem is olyan régen ment ki a cikk. Ebben a tesztben épp ezért nem is térek ki ezekre a dolgokra, a HTC Sense újdonságairól, a HTCSense.com funkcióiról, valamint a készüléken futó szoftverekről már volt szó, ráadásul nagyon részletesen.

A Desire HD-vel szemben különbség viszont a sebesség, a Desire Z ugyanis a papíron gyengébb hardver ellenére is gyorsabbnak tűnik. A különbség abszolút nem jelentős, de én ugye használtam mindkét eszközt, ezért feltűnt a dolog, a miértre viszont sajnos nem tudok válaszolni. Sajnálom viszont, hogy a Desire Z-t ennek ellenére sem lehet hibátlannak nevezni ebből a szempontból, az új HTC Sense kezelőfelület még ezen az eszközön is kicsit lassabbnak hat, mint a korábbi generáció, de a mérleg ettől függetlenül is felé dől; az új funkciók véleményem szerint megérik azt a bosszankodást, amit a néha-néha beakadó, kevésbé folyamatos animációval ellátott képváltások okozhatnak a gyengébb idegrendszerrel rendelkező vásárlóknak.

Adatkommunikáció, multimédia

Adatkommunikációs téren sem kapunk újdonságot, de ez egyben azt is jelenti, hogy a repertoár teljes. A készülék GSM-modulja négynormás (850/900/1800/1900 MHz), UMTS-sávokból kettőt támogat (900/2100 MHz), adatátvitelre pedig GPRS-t, EDGE-t, UMTS-t, HSPA-t (14,4 Mbps lefelé és 5,76 Mbps felfelé), valamint 802.11b/g/n-es WiFi-t használhatunk. A Bluetooth természetesen része a csomagnak, verziószáma 2.1, ami pont egy tizeddel nagyobb az USB-számánál. Ha számítógépre kötjük a masinát, az nem csak töltődik, hanem kártyaolvasóként is tud üzemelni.

Telefonálás közben a hangminőség tökéletes volt, egyedül a maximális hangerővel voltam egy nagyon picit elégedetlen, ha még egy lépcsőt fel lehetett volna tolni a képzeletbeli skálát, akkor az is teljesen rendben lenne. A névjegyzékkel, üzenetkezeléssel és internetezéssel kapcsolatos részt nem fejtegetném, mivel a Desire HD kapcsán már elég részletesen megtettem, a dolgok pedig itt is ugyanazok.

A kamera 5 megapixeles, autofókuszos, a legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2592 x 1952, videóknál 1280 x 720 pixel, ami ugye 720p-s HD-felvételt jelent (tesztvideó itt). A kamerát kezelő szoftver sok beállítási lehetőséget kínál, piszkálhatjuk az érzékenységet (ISO 100 - ISO 800), bekapcsolhatjuk az arcfelismerést, továbbá rengeteg jópofa effekt közül válogathatunk. A makrófotók minősége egész jó, a vaku pedig elég erős, de az éjszakai fotók sajnos így is nagyon zajosak lesznek.

A képminőség sajnos távol van a meggyőzőtől, a Desire Z felvételei mosottak, túlságosan fátyolosak, ráadásul a színek is fakók, pedig a tesztfotókat pont ragyogó napsütés alatt lőttük. El lehet lenni vele, de az biztos, hogy az 5 megapixeles fényképezők bajnoka jókora előnyben van a HTc újdonságával szemben.

Zenei részen sem változott semmi, a zenelejátszó szoftver kellemesen teszi a dolgát, az FM-rádió is tökéletesen működik. A hangminőség kihangosítva közepes, a gyári fülhallgató viszont elég jól szól, de a 3,5 milliméteres kimenetnek hála bármilyen fejhallgatót rátolhatunk a Desire Z-re, ha mégsem lennénk elégedettek a gyári kiegészítő hangminőségével. Videólejátszás terén viszont sajnos visszalépés történt a Desire HD-hez képest, nincs már XviD támogatás, csak a következő formátumokat használhatjuk a gyári szoftverrel: 3gp, .3g2, .mp4, .wmv (Windows Media Video 9).

Üzemidő, összegzés

A készülékben található GPS-vevő, a Sense-nek pedig része egy ingyenes navigációs szoftver, melyről pár mondatot a Desire HD cikkében már írtunk, a teszt viszont még mindig várat magára; aggodalomra semmi ok, ami késik, nem múlik!

[+]

Az akkumulátor nagyobb, mint a testvér esetében, a processzor pedig alacsonyabb órajelű, ami kellemesebb üzemidőt sejtet. Ez szerencsére nem csak matek, valóban így van, nálam érezhetően tovább ment a Desire Z, visszafogott használat mellett két napos üzemidőt is el tudtam érni. Sok nyúzás esetén persze itt sem számíthatunk egy napnál hosszabb időre, de a munka végét legalább ki fogja bírni a QWERTY billentyűzetes Android.

[+]

Hogy őszinte legyek, nem vagyok elájulva a HTC Desire Z-től. Az egészen biztos, hogy egy hiánypótló készülékről van szó, hiszen a felsőkategóriás Androidok között jelenleg nem igazán lehet QWERTY billentyűzettel ellátott példányt találni, a HTC tehát okos volt, hogy csinált egyet, ráadásul megvárta azt, hogy a rendszer tényleg tökéletes legyen. Ha valaki egy Desire Z vásárlása mellett dönt, elméletileg egy-két évig nem nagyon kell majd, hogy telefont cseréljen, ez azonban csak az elmélet; a billentyűzet elővarázsolásáért felelős mechanika közel sem vagyok benne biztos, hogy ki fog bírni ennyi időt, nem jó minőségű, nem jó használni, érthetetlen számomra, hogy miért ezt a megoldást válaszolta a gyártó. A Desire Z mellett szól viszont, hogy olcsóbb, mint nagyobb a kijelzővel rendelkező, billentyűzet nélküli testvére, jelenleg bruttó 160 000 forintért vihetjük haza. Ha a mechanika olyan jó lenne, amilyennek lennie kellene, most gondolkodás nélkül rásütném az ajánlott plecsnit; ez azonban sajnos fikció, marad tehát a tetszett.

HTC Desire Z

Bocha

A tesztkészüléket a www.speedshop.hu biztosította, köszönjük! Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

HTC Desire Z

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	119 x 60,4 x 14,2 milliméter
	Tömeg	180 gramm
	Színvariációk	szürke
	Kijelző
	Kijelző átlója	3,7 hüvelyk
	Kijelző felbontása	480 x 800 pixel
	Kijelző típusa	Kapacitív S-LCD érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Memória	512 MB RAM / 1536 MB ROM (1 GB szabadon felhasználó tárhely)
	Memória bővíthetősége	microSDHC
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 14,4 Mbps / 5,76 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1 (A2DP)
	WiFi	802.11b/g/n, DLNA
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	Alapfunkciók
	Profilok	vannak
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 2.2 (Froyo) + HTC Sense
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	vannak
	Valutakonverter	nincs
	Extra szoftverek	Facebook, Friend Stream, HTC Hub, HTC Likes, Latitude, Locations, Maps (Google), Quickoffice, SoundHound, Twitter, YouTube
	Multimédia
	Fő kamera	5 megapixeles, autofókuszos, ledes villanó
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	van (720p)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1300 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	430 óra (2G vagy 3G)
	Beszélgetési idő	9 óra 50 perc (2G) / 6 óra 40 perc (3G)
	Egyebek
	QWERTY billentyűzet, HTC Sense kezelőfelület, gyorsulásérzékelő, 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, távoli telefonelérés, 800 MHz-es Qualcomm MSM7230 processzor