Hardver, a megújult HTC Sense
A készülék hardvere igen meggyőző. Szíve egy 1 GHz-es órajelen ketyegő Qualcomm Snapdragon QSD8255-ös chipset, mely a Snapdragon család második generációs tagja. Elődjeivel szemben nem 65, hanem 45 nanométeres csíkszélességgel készült (emiatt kevésbé melegszik), támogatja a 14,4 Mbps sebességű HSDPA adatátvitelt, grafikus processzora pedig igen meggyőző sebességel rendelkezik, hiszen az elődben lévő ATI Imageon Z470 22 millió háromszögével és 133 millió 3D pixelével ellentétben 41 millió háromszöget és 235 millió pixelt tud megjeleníti, ami közel kétszer nagyobb sebességet jelent. Ezen értékekkel nem számít a leggyorsabbnak a piacon, de azért ott van az élmezőnyben; összehasonlítási alapot a mobilos chipsetekről szóló írásunk ide vonatkozó táblázata adhat. A RAM mérete 768, a ROM-é pedig 1536 MB, a szabadon elérhető belső tárhely nagyjából 1 GB, ide lehet másolni a multimédiás tartalmakat, amennyiben nem rakunk a készülékbe microSD vagy microSDHC memóriakártyát.
A készüléken az Android operációs rendszer legújabb, 2.2-es változata (Froyo) található, melyet a legújabb generációs HTC Sense kezelőfelület tesz teljessé. Na jó, egy kicsit szerencsétlen lett a megfogalmazás, az új HTC Sense ugyanis jóval több, mint egy kezelőfelület, gyakorlatilag egy platformon belüli platformnak is tekinthető, rengeteg plusz funkciót tartalmaz. Az egyik ilyen a telefon internetes elérését biztosító HTCSense.com weboldal (róla részletesebben a következő oldalon), az ingyenes navigációs szoftver (róla pedig az utolsó oldalon...), de ezeken felül is rengeteg extra szoftvert találunk a masinán.
Nagyon fontos fejlesztés, hogy az új felület immáron skinezhető, azaz rá lehet húzni különféle felszíneket, ami jóval előremutatóbb a kizárólag háttérképcserélési lehetőséget kínáló Android gyári megoldásánál. Alapértelmezésben ötféle felszín található a rendszeren, mindegyik a HTC keze munkája, véleményem szerint szépek, viszont egy-két hiba került beléjük, a fém névre hallgatónál például elég szerencsétlenül lett megválasztva a jelölődobozok színe, passzív állapotban ugyanis szürke, aktívban pedig égszínkék a pipa ezekben, amiket gyakorlatilag nem igazán lehet megkülönböztetni egymástól, így a beállítások módosítása elég nehézkes lehet ezzel a felülettel. Magukról a skinekről kicsit lentebb láthatók képernyőfotók, tovább tehát nem folytatnám az elemzést, a lényeg, hogy vannak már ilyenek is, számuk pedig a jövőben bővülni fog, hiszen a HTC Hubból való letöltésre már most kínál lehetőséget a szoftver; igaz, az ottani négy téma alig különbözik a gyárilag meglévőktől.
A személyre szabhatóság a fentieket leszámítva is sokkal kellemesebb lett. A készenléti képernyő és a menü alján lévő virtuális gombsor jobboldali tagját megnyomva a testreszabás menüpontba jutunk, ahol a fent említett felszínek váltásán kívül is rengeteg dolgot csinálhatunk. Innen válthatunk például háttérképet (itt is vannak újak), jelenetet (gyári widget elrendezések a HTC-től), a kezdőképernyőkhöz hozzáadhatunk widgeteket, parancsikonokat, alkalmazásokat vagy mappákat; widgetekből van pár új darab (több méretű Twitter és a navigáció), plusz van letöltési lehetőség is, jelenleg 71 darab HTC widgeteg húzhatunk le az internetről, melyek között valódi újdonság nincs, viszont az egyes témákra több variáció is létezik, ami nem csak eltérő színeket, hanem más-más méreteket és elrendezéseket is jelent. Szintén a testreszabás alól nyílik lehetőségünk csengő-, értesítő- és ébresztőhangok lecserélésére; itt is lehetőség van újak letöltésére. Maga a készenléti kijelző egyébként nem változott, továbbra is hét oldal áll rendelkezésre a widgetek és egyéb mütyűrök elhelyezésére, köztük horizontálisan lehet lapozni és rendelkezésre áll a kétujjas kicsinyítő mozdulattal elérhető választónézet is.
Új felszínek: pala és tábla
A főmenü nem változott, továbbra is fekete színű a háttere, amin nem változtat az, ha beállítunk valamilyen felszínt. Programokból olyan sok van, hogy egy külön oldalon lehet majd olvasni róluk, épp ezért most nem is mennék bele a részletezésbe. Sokkal fontosabb ugyanis, hogy a képernyő tetejéről lehúzható tálca kapott egy új funkciót: a programok közötti váltás lehetőségét. A multitasking, azaz egyszerre több alkalmazás futtatásának lehetősége eddig is adott volt, de most kicsit egyszerűbb a váltás közöttük. Mivel az iOS kapcsán boncolgattuk az eljárás lényegét, pótoljuk a hiányosságot és megtesszük ugyanezt az Androiddal is: ha fut egy programunk (nevezzük A-nak), majd elindítunk egy újat (B), akkor a rendszer elmenti A állapotát a RAM-ba és előhozza B-t. Amennyiben a RAM kezd megtelni, a legrégebben használt programokat a rendszer elkezdi kilövögetni, azaz elmenti az állapotukat és becsukja őket, így szabadítva fel helyet a központi memóriában. Vannak persze olyan alkalmazások is, melyeknek nem elég, ha a RAM-ban vannak tárolva, hanem folyamatos futtatást igényelnek. A Google szerencsére rájuk is gondolt, bizonyos szolgáltatások aktívan is futhatnak a háttérben, ami például fájlok letöltésekor, zenehallgatáskor vagy aktív adatkommunikációt igénylő szoftvereknél létszükség. Az alkalmazásfejlesztők számára a Google lehetővé teszi, hogy megfelelően fejlesztve programjaik a háttérből is elérhessenek bizonyos szolgáltatásokat. A dolog hátulütője a készülék üzemidejének drasztikus csökkenése lehet, nem árt tehát odafigyelni, hogy a háttérből is aktív működésre képes alkalmazást valóban bezárjuk, vagy csak lerakjuk a háttérbe. A tálca sajnos nem kínál lehetőséget arra, hogy az ott lévő alkalmazásokat egy amolyan "force quit" módszerrel becsukjuk.
Nem említettem még, de nagyon fontos, hogy a HTC Desire HD tud magyarul, a szövegek szépen tördelve jelennek meg, félrefordításokkal nem igazán lehet találkozni. A készülék sebessége az új rendszer megjelenésével sajnos nem lett jobb, amire mondjuk nem is lett volna szükség, hiszen a korábbi modellek kifogástalanok voltak ebben a tekintetben. Alapvetőben megfigyelhető némi lassulás, a görgetések meg-megakadnak, nagyon rövid várakozási idők előfordulhatnak az alkalmazások elindításakor is. Túlzás lenne azt mondani, hogy a rendszer lassú, de kevésbé meggyőző, mint elődei, aminek a 2.2-es rendszer és az új Sense felület egyaránt lehet az oka.
A fenti videón mindenki megnézheti, hogy mennyire kezelhető és gyors a HTC Desire HD, plusz látható az új navigációs szoftver is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
