Videó, multimédia
4K 60 fps a videofelvétel maximuma, és nem csak az elénk táruló látványt rögzíthetjük a normál és az ultraszéles kamerával (a zoomegység a videózásból kimarad): a V2-t széthajtva és az előlapot magunk felé fordítva szelfizhetünk a hátlapi párossal.
A főegység jó, az ultraszéles pedig átlag feletti részletességgel és dinamikával dolgozik, remek mozgáskiegyensúlyozás mellett. A kontrasztokból kicsit sokat kapunk, és a sötétből világosba lépve ráérős az expozíció igazodása, ám alapvetően rendben van a videós helyzet.
Nagyobb gond a Huawei-től megöröklött, túlszűrt sztereó hang: nem csak a kikapcsolhatatlan audiozoom zavaró, a Honor egyértelműen megvágja a háttérzajt és a szelet, illetve ráerősít a mélyekre. Megannyi év visszajelzése után sem kapunk legalább lehetőséget ezek kikapcsolására profi módban sem, ahol a LOG formátum és a LUT sémák viszont elérhetők.
A 4K 30 fps a hátlapi szett mellett elérhető a szelfikamerákkal is, kellemes minőségben és előnyös stabilizálással. Este azért jobb a főkamerára hagyatkozni. A jack kimenetnek nem jutott hely, úgyhogy jó hír a sztereó hangszóró tiszteletre méltó teljesítménye, főleg komolyzene esetében: rendben van a közép és magas tartomány. Ugyan egy kevés mélyet és teret is kapunk DTS:X Ultra hangolással, ám nincs meg a vastagabb telefonok kerekebb, teltebb minősége.
A filmes hangeffektusok megköszönik a 80%-os maximumra való szabályozást, a két panel pedig remekel fényerőben, kontrasztokban és HDR10+ támogatásban az egérmozihoz. A Widevine L1 CDM védelem is megvan a nagyfelbontású streaminghez, viszont hiába a tabletes felület, ha a képarány négyzetes: a 21:9 arányú filmeknek vastag fekete sáv jut alul-felül.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!