Multimédia

Most már a legcsirkébb telefonokra is szoktak rakni két kamerát, ám annyiszor láttuk már, hogy a filléres motyókban a másodlagos lencse semmi másra nem jó, csak hogy rá lehessen írni a dobozra, hogy van. Ilyetén módon akár hálásak is lehetünk, hogy a 7S nem akar erre a vonatra felülni (nem megy az úgysem sehová), hanem marad a klasszikus iskolánál: egy kamera, egy vaku, autofókusz, semmi különösebb trükk. Mondjuk ettől még lehet az eredmény borzasztó, annyi mindenképpen bizonyos, hogy a fotózás művelete ugyan mondható villámsebesnek, de ettől a hardvertől sokkal rosszabb teljesítményre számítottam, úgy néz ki, hogy bár a rendszer maga elég dadogós, a fotózással kapcsolatos rész optimalizációja jól sikerült.

[+]

A szoftver amúgy kedves, van egy csomó kis extra benne, kérhetünk rácsvonalakat, van sorozatfelvétel, pár effekt, babrálható az ISO és a fehéregyensúly is, nyilván akad egy elég lomha HDR is, de igazából a lényegi beállításokhoz könnyen hozzáférünk. És meglepő módon itt is megvan az “ultra fotó” funkció, ami hivatalosan arról szól, hogy a hangerőgomb kettős megnyomásával lezárt képernyőről egyből indul a kamera és rögtön készít is egy képet. És még azt is kiírja a készülék, hogy ez mennyi idő alatt történik meg, olyan számok röpködnek, hogy 0,9 másodperc, ami biztosan nem stimmel, mert érezhetően csak onnantól számítja a dolgot, ahonnan egyáltalán felfogja, hogy mit akarunk. De így is 1-2 másodperc alatt megvan, amiben az a trükk, hogy a kijelzőt be sem kapcsolja az exponáláshoz, azt gyorsan megoldja (fixfókusszal, tehát közeli téma nem játszik), aztán utána kapjuk meg a képet. Trükkös. Viszont most már ideje megnézni, hogy mit alkottunk mi a termékkel, csak a rend kedvéért:

A színek rendben vannak, ez tagadhatatlan, a dinamikatartomány sem annyira durván szűkös, mint általában ebben a kategóriában lenni szokott. A vonalélesség már neccesebb, de inkább a nagyon durva élesítés és extra kontraszt rontja le a fotókat, nagyon digitálisak az eredmények, már-már rajzfilmszerű bizonyos témáknál. Este aztán csúnyán szétesik az egész, kielégítő eredményeket csak nappali fényviszonyok kapcsán tudunk elérni, de — és talán ez a legfontosabb — összességében az árához képest rendben van. Az előlapi kamera is hozza, amit ezen a szinten szokás: nappal oké, este csapnivaló, nem ezzel fognak készülni a Sziget VIP-páholyban a koktélos szelfik. Már csak azért sem, mert ott ennél jóval drágább cuccokkal villognak azok, akik… Videózni Full HD-ban tudunk, itt azért már van probléma, bizonytalan a fókusz, az élesség is gyengécske, stabilizáció nincs.

[+]

A zenei produkció teljesen átlagos, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy szörnyű, inkább kissé lapos. Kihangosítva nem kell erőltetni (pedig van benne FM-rádió is, amit egy tetszőleges headset bedugása után tudunk üzemeltetni), a 3,5 mm-es jack csatlakozón keresztül kielégítő a hangminőség. Az EMUI-hoz fejlesztett zenelejátszó kellemes partner, tud kezelni dalszöveget, equalizer viszont nincs benne, egyetlen dolgot lehet bekapcsolni, a BesLoudness nevű okosságot, ami némi extra kakaót ad hozzá a történethez. Ez leginkább fülessel hallható, anélkül ugyanis az előlapi beszédhangszórón keresztül jön ki a zene, ami azért önmagában elég karcsú.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!