Fedélzeti rendszer
A Honda e fedélzeti rendszere merőben más, mint bármilyen autó hasonló megoldása. Láthatóan nem keveset foglalkoztak vele, aminek tényleg egy egészen zseniális eredménye született, de maradtak benne kiaknázatlan lehetőségek és pár ostobaság is előfordul, de összességében azért nagyon előremutató. Egy Android alapú megoldásról van szó, ami alapvetően két kijelzőn dolgozik, a vezető előtti, harmadik panel külön üzemel.
[+]
Ami a kormány mögött van, az kevésbé tűnik vizuálisan átgondoltnak, kicsit mintha koncepció nélkül kerültek volna rá az információk, vagy inkább amiatt tűnik szegényesebbnek, hogy ezek nincsenek egymástól elkülönítve, de igazából minden fontos dolog leolvasható innen, még ha a kormány karimája a nekem kényelmes magasságban pont bele is lógott az aktuális sebesség kiírásába, HUD pedig nincs. Balra lehet információkat kitenni (navigáció, audió, telefon, hatótáv stb.), jobbra van a töltés-visszatáplálás skálája, közepén pedig ott a mi kis Hondánk hátulról és megy az úton, látjuk, hogy a radar szerint milyen messze van az előttünk levő autó, plusz felrajzolja a sávok szélét is, ha látja. De nem ez a tutiság, hanem hogy minden úgy világít rajta, ahogyan igazából is, elöl van fénycsóva, ha ég a lámpa, kigyullad a fék, ha lassítunk és indexel, amikor indexelünk. Hát el voltam olvadva, most nem tökmindegy, hogy az a 10 pixeles kis izé indexel-e, vagy nem? Nem, a japánoknak fontos volt, megcsinálták, imádtam.
[+]
A másik két kijelzőn terpeszkedik a tényleges fedélzeti rendszer, alapesetben egy választható háttérkép tölti ki, de a két kijelzőre egy csomó funkciót kitehetünk egymástól függetlenül is. Nálam az vált be, amikor a hozzám közelebbi ablakban az Android Auto (és a Waze) futott, a távolabbiban pedig a hajtáslánc működését láttam (hatótáv, visszatöltés). De ki lehet tenni a zenelejátszót, a HDMI-n érkező jelet, a telefonos felületet is simán, plusz anélkül lehet babrálni a beállítások között, hogy közben eltűnne az Apple CarPlay, ráadásul tetszés szerint meg lehet cserélni a tartalmat a két kijelző között.
Kicsit szokni kell a dolgot, vannak menüpontok, amik mindkét ablakot használják, bizonyos dolgok nem futnak egymás mellett, de előbb-utóbb meglesz a tuti beállítás, onnantól meg mindegy. Van egy Honda Assistant, ami angolul ért kérdéseket, de adatkapcsolat kell hozzá. A tesztautóban volt ugyan SIM, de adatforgalom nem, okostelefonról osztott WiFi-t viszont lát a rendszer, de pont a Honda Assistant nem támaszkodik rá. Viszont a gyártó alkalmazásboltja igen, itt viszont csak egy app volt, amit le lehetett tölteni: az akvárium. Ez pont az, amit a neve is sugall, halak úszkálnak, te pedig nézheted. Funkcionális értelme zéró, de poénnak azért nem rossz.
[+]
Az Android Auto csak kábellel működik, a CarPlay megy vezeték nélkül is. A gyári navigáció fabatkát sem ér, de ez nem óriási meglepetés, régen lehagyták a mobilos megoldások azt a szintet frissességben, tervezésben, online információkkal, amit a beépített opciók képesek hozni, szerencsére a Hondánál meg tudták oldani, hogy a Waze utasításait a vezető előtti kijelzőre is ki lehet tenni, nem csak a gyári navi tud arrafelé kommunikálni.
[+]
A kezelőfelület nem a sebességével fog híveket toborozni, van a rendszernek egy általános komótossága, viszont stabil, mint a magyar fori… khm. Szóval nem omlik össze, nem fagy le, nem indul újra, relatív korrekt a magyar fordítás is. A legjobban viszont azt szerettem, hogy nincs totojázás az elindulás kapcsán. Odahalad az ember a gépkocsihoz, amely őt felismeri, megrángatja a kilincset (vagy telefonnal nyitja a zárat), beül, fékre lép, övet becsatol, D-t megnyom és már haladunk is. És ehhez képest a rendszer boot ideje nem is rossz, mire elrakjuk az indexet a kiparkolás után, már minden működik. Nem kell külön gombokat nyomkodni, ablakokat okézni, tök egyértelműnek veszi az autó, hogy a gazdi azért ült be, mert menni óhajt, ugyanez a kör pedig visszafele is lejátszódik, amikor megállunk, kiszállunk, az autó pedig elrakja magát holnapra, egy idő után be is zár.
[+]
Van okostelefonos app (amit nem tudtunk kipróbálni) a szokásos funkciókkal: klíma és töltés programozhatóság, nyitás-zárás, hatótáv és lokáció csekkolása, plusz ugye az NFC-s kulcs van a listán, ez ma már szinte minden e-autónál elvárás.
[+]
Összegzés. Nos, először is a Honda e simán egy olyan tárgy, amivel szerelembe lehet esni. Cuki, retró, vagány egyszerre, miközben sok szempontból tök hi-tech, kamerás tükrökkel, iszonyú jó belsővel, rengeteg okos funkcióval és jópofa trükkökkel. Sugárzik belőle a minőségérzet, masszív, fordulékony, dinamikus és csendes kisautó, de látni kell, hogy az ára és a hatótávja miatt is rétegtermék. Tényleg a Mini E van hozzá közel, azzal sem az Adriára indul az ember, ezek alapvetően városi kisautók, amelyekkel napi 20-30 kilométert tesz meg a tulaj úgy, hogy még a dugóban állást is élvezi. De ez egy szűk réteg játszópajtása, ugyan betolták az alapmodell árát pont 11 millió alá, hogy a majd egyszer talán újra megnyíló támogatás elérhető lehessen, ebben nincs konnektor, kamerás belső tükör, kormányfűtés és automatikus parkolás, plusz nem 154, hanem csak 136 lóerős a motor, de az akkupakk ugyanaz, mint a magasabb konfigurációs szint mellett. Mint közlekedési eszköz, a Honda e zseniális termék, kívül-belül csodálatosan egyedi, de nagyon kíván egy combosabb akkupakkot. És nem tartom kizártnak, hogy erre lesz is törekvés, egyre több gyártó tart piacon korábbi modelleket az akkumulátort aktuálizálva (e-Up!, i3, Leaf, Zoé), a kis Hondának is kijárna egy 50 kWh-s telep, azzal már bőven elég lenne a hatótáv is, ha az ember kimerészkedik a városhatáron kívülre. Nem minden autót adok vissza mardosó szomorúsággal a lelkemben (a Jaguar i-Pace volt még ilyen), de a Honda e hiányozni fog még akkor is, ha el kéne viselnem azt a tudatot, hogy egy innen nézve anakronisztikus belsőégésűvel kéne közlekedjek a vidéki túráimon.
Bog
