Pixel indító, rendszerkezelés, szoftverek
Vannak érdekességek a Pixel-indítóban is: ha az alsó öt, alapvetően fix alkalmazás valamelyikét eltávolítjuk, a rendszer automatikusan javasolt alkalmazást társít a helyére, teszi ezt utolsó használattól, rendszerességtől, illetve a felhasználó napszaktól és lokációtól függő szokásai szerint. Azzal egyébként már nem foglalkozik, hogy épp az első kezdőoldalunkon is ott van az az alkalmazás, amit éppen ajánl, de ilyen fejlettséget nyilván nem érdemes várni tőle, plusz az sem biztos, hogy jó lenne, ha balra-jobbra lapozgatásonként dinamikusan váltogatná a lenti sávot.
A lenti, fix sávon színes káva jelzi azokat az alkalmazásokat, amik automatikusan, ajánlás szerint kerültek oda [+]
Az alapértelmezés most már a gesztusvezérlős rendszerkezelés, de aki nagyon nem bírná ezt megszokni, az most még könnyedén visszaállhat a háromgombos megoldásra. Alul látható a Google keresősáv, felette a már említett fix vagy ajánlott alkalmazások, afelett pedig végtelen hely alkalmazásoknak, widgeteknek. Már egy Pixel 4a-méretű telefon esetén is sokaknak gond lehet a kijelző legfelső vagy legalsó pontjáig elnyúlni, ám szerencsére nem is kell: szinte bárhonnan felhúzva ugrunk a teljes alkalmazáslistába, lefelé pöccintéssel pedig jön az értesítési függöny.
[+]
Jutott két extra funkció az alkalmazásváltóba is: mostantól nem kell belépni egy-egy háttérben futó alkalmazásba, ha szeretnénk egy képernyőfotót csinálni a tartalmáról, vagy épp kijelölni belőle egy szövegrészletet, hiszen az előnézeti kép alatt ott figyel a két lehetőséget takaró gomb, ami hatalmas könnyebbség lehet rengeteg felhasználási területen. Az osztott képernyős nézet lett eggyel körülményesebb, az alkalmazás fenti ikonját kell hosszan megérinteni, és onnan hívhatjuk elő.
[+]
Végtelen mennyiségben testreszabható egyébként a Pixel indító, legyen szó ikonformáról, betűtípusról, vagy akár színekről. Ami nem változott, hogy továbbra is csak a főoldalon lehet mappázni (nekem korábban fogalmam sem volt arról, hogy az alkalmazáslistában - App Drawerben, aminek szerintem pont az a lényege, hogy ábécé-sorrendben látok mindent, ha épp konkrétan keresek valamit - bárki is használna mappákat, aztán kiderült, hogy de), illetve elrejteni sem tudunk onnan semmit, legfeljebb szüneteltetni, ami annyit jelent, hogy szürkeárnyalatos ikonnal jelzi, hogy ő ma már nem zavar minket: ezt egyébként fel is kell oldanunk, ha ismét meg akarjuk nyitni.
[+]
Minden más teljesen magától értetődő, és tökéletesen úgy van, ahogy az elmúlt néhány év Pixelein. Google-szoftverekkel találkozunk mindenhol, ezek közül gyakorlatilag minden fel van telepítve, ami egy ökoszisztémához kellhet, a többit pedig szép lassan feltelepíti majd a felhasználó a Play Áruházból, vagy alternatív forrásból. Nálunk kivétel nélkül minden tökéletesen működött, semmilyen rendszerhibába nem futottunk bele. Biometrikus azonosítóból kizárólag a hátlapi ujjlenyomat-olvasó (Pixel Imprint) áll rendelkezésünkre, mellette Smart Lock eszköz vagy hagyományos (PIN-kód, minta, jelszó) feloldás jöhet szóba, arcfelismerés nincs. A hátlapi ujjlenyomat-érzékelő mélyedése egyébként jól kitapintható, és maga a szenzor jól el is látja a dolgát, de mai szemmel azért a képernyőbe integrált megoldások tudnak kényelmesebbek lenni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
