Ducati Pro-III - nem csak a zászló teszi a rollert

Új márka itthon az elektromos rollerek között a Ducati, kapásból a csúcsmodellt próbálhattuk ki, ami nem a legolcsóbb szegmensben próbál szerencsét.

Menettulajdonságok, app

Gondoltam, hogy megyek vele egy kört. Bekapcsoltam azzal az egyetlen gombbal, ami a kijelző alatt ül, fel is támadt, elkezdett világítani, aztán csak villogott két csík a kijelzőn. Azt gondoltam, hogy WTF, talán nincs eléggé feltöltve, szóval hagytam neki egy éjszakát, de az eredmény ugyanez maradt, úgyhogy kitúrtam a netről a kézikönyvet és kiderült, hogy RFID taggel lehet csak indítani a gépet, amiből kettőt is adnak. A kijelzőhöz kell ezt érinteni, onnantól mienk a vezérlés. Milyen jó ötlet, gondoltam, de persze addigra már a kis piros szütyő, amiben pumpa és imbuszkulcs is van már tök máshol volt, mint ahol épp a rollert nyaggattam, szóval ezen a ponton azt gondoltam, hogy talán jó lett volna, ha a nyomorult kijelzőre kiírják, hogy zárolva a roller és legyek szíves az RFID taget odatartani.


[+]

Sebaj, van app! Letöltöttem, villámgyorsan lehet regisztrálni (FB, Google, Apple ID), aztán már jelzett is a telefon, hogy hopp, itt egy Pro-III, akarok-e csatlakozni. Akartam. Kaptam egy eléggé összegányolt felületet, amin sebességadatokat és az útvonal statisztikáit lehet követni — addig a pontig, amíg ki nem lépünk az alkalmazásból, ez önmagában ér két nyaklevest, mert persze utólag nem szinkronizálja át az adatokat. Tehát ez maximum akkor érvényes, ha felkendácsoljuk a telefont a kormányra, hogy a gyári kijelző mellett redundanciát hozzunk létre. Elvileg van navigáció is benne, de az tökre nem működik, nem lehet beállítani az úticélt... ezt nem is kommentálom inkább. Viszont vannak beállítások, ahol egy csomó mindent lehet állítani, például a tempomatot (15 másodpercnyi nyélgáz után csippan, aztán tartja a sebességet), az azonnali hajtást (nem kell elrugaszkodni a rollerrel) és ott van az “engine lock” is, ami aktív, vagy éppen inaktív. Minden bekapcsolás után aktív, de az appal ki lehet ütni, szóval örültem, hogy ezt milyen remekül megoldottam.

Hirdetés

[+]

Ám nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy ha ez nekem ilyen könnyen ment, akkor mi történik abban az esetben, ha egy tök random ember odasétál az elvileg lezárt rolleremhez egy tetszőleges telefonnal és megcsinálja ugyanezt. Pont jött be Bocha a szerkesztőségbe, mondtam neki, hogy próbáljuk ki. Három egész perc után már vígan rollerezett a kertben, mert megcsinálta ő is a regisztrációt, csatlakozott ahhoz a rollerhez, amihez 10 perccel korábban én is csatlakoztam, kikapcsolta a zárolást és simán elvitte. Szóval ez az RFID-védelem konkrétan semmit sem ér, mert lényegében akárki, akármilyen telefonról úgy iktatja ki, hogy meg sem kell hackelnie a rendszert. Elmondom a gyártónak a megoldást: amíg nincs RFID tag a közelben, addig nem kell engedni a Bluetooth-kapcsolatot új telefonnak. Szívesen. Privátban megadom a számlaszámom.

Töltőnyílás
Töltőnyílás [+]

De most már tényleg menjünk vele, ez mégiscsak egy roller, ugyebár. Az első benyomások nagyon pozitívak, jól olvasható a kijelző, sport módban azonnali és meglehetősen érezhető a nyomaték, a menetkomfort kellemes, éles kanyarokat pedig biztonsági okokból nem fogunk vele tenni, mert olyan 40 fokos kormányszögnél nem fordul jobban az első kerék, ami meggátolja, hogy váratlanul egy disznó nagyot pereceljünk. Sík úton valamivel a 25 km/h-s sebesség fölé is lehet kergetni (28-29 km/h), enyhe emelkedőn simán, erőlködés nélkül felhúz 22-24 km/h-s tempóval, miután a zörgést kiiktattam az gyorskioldó-takaróburkolatnál már egész vidáman suhantam erre-arra. Az akkumulátor indikátora elég pontos, a 35 kilométeres hatótáv sem arcpirító túlzás, nyélgázon is kijön belőle 25 kilométer. Aztán megérkeztem az első, komolyabb emelkedő aljára, lendületből elindultam felfelé, egyre lassult a masina, amikor pedig 12 km/h óra alá esett a sebesség, akkor csippant egyet és elvette a hajtást. Oké, hát ennyit bír, gondoltam, kicsit toltam, aztán 2 perc után újra rápróbáltam, meg is indult izomból, hogy fél perc után megint megcsinálja ugyanezt, vagyis a 350 wattos motorhoz van túlmelegedés elleni védelem, mert ugyanezt a Xiaomi-val is megcsináltam korábban, az addig küzdött, amíg el nem kezdett ijesztően kerregni, emez viszont nem várja meg, hogy oda jussunk, ahol már károsodhat az elektronika. És bár valamivel később már kevésbé emelkedett a terep, de a Pro-III addig nem akar haladni, amíg úgy nem érzi, hogy eléggé lehűlt.


[+]

Ez valószínűleg szavatol némi időtállóságot. Nem lehet csapágyasra hajtani elektromotort, illetve inkább a vezérlést kíméljük meg a túlmelegedéstől. Ez szerintem így van jól, de legyünk tisztában azzal, hogy bármennyire is robosztus, masszív és jól összerakott roller a Pro-III, az EU-s elvárásoknak megfelelően ez is 350 wattos, mint alapvetően minden más is, ami belefér a szabályozásba. Aki hegyes-völgyes vidékre szeretne rollert, az csak az erősen kínai felhozatalból tud olyat választani, ami felrángatja magát a komolyabb emelkedőkön is, de az ismert, hivatalos európai forgalmazással rendelező gyártókat köti a szabályozás. Most még nem fog a rendőr lerugdosni egy 800 wattos rollerről sem (megvolt a videó a csajról, aki 120-szal verette a pályán rollerrel?), de ha megszületik a hazai jogi környezet is, akkor egy 350 wattosnál erősebb gép a közúti forgalomban nem vehet majd részt, ami bizony azzal is jár majd, hogy relatív sík környezetben lesz ezeknek a masináknak létjogosultságuk. Egy Margit-híd meg sem kottyan, a Libegőig is bátran fel lehet vele menni, de ez a határ, nem véletlenül nincs a rollersharing cégek területe kiterjesztve a Budapest hegyvidéki részeire.


[+]

Összegzés. Van egy jól összerakott, masszív, stabil, jó menetkomforttal rendelkező, jó kiállású rollerünk, amely pont azokon az extrákon hasal el, amelyek megkülönböztetni óhajtják a mezőny többi részétől. Persze, mondhatjuk, hogy hát kit zavar, hogy az app használatával akárki elkötheti dacára a fancy RFID bigyóknak, végül is a gyorskioldót takaró, zörgő, műanyag gyűrűt is ki lehet peckelni valamivel, az app meg hát olyan, amilyen, örüljünk, hogy van egyáltalán. De ez egy Ducati, abból is a legdrágább, pont azt várnám el egy ilyen patinás márkától (akárhol is szerelik össze), hogy mindenben a minőséget és az átgondoltságot sugározza, hogy érezzem, hogy itt az apróságokra is odafigyeltek. És nem azért van mobilalkalmazás hozzá, mert az egy kényszer, hogy rá lehessen tenni a Google Play és az Appstore ikonját a dobozra, hanem azért, mert az konkrétan ad nekünk valami extrát, de legfőképpen kinéz valahogyan és leginkább működik is az elvárásoknak megfelelően. Tudom, tudom, a csúnya tesztelő minden funkciót ki akar próbálni, mert ha csak azt nézném, hogy közlekedőeszközként milyen, akkor mondhatnám rá azt is, hogy kifejezetten korrekt. De ugyanezt a korrektséget ennyi pénzért azért más is tudja kínálni (mondjuk a Ninebot), azon nem feszít öles betűkkel egy nagy hagyományokra visszatekintő márkanév, ott sem tökéletes az alkalmazás, de az abban levő extrák (beépített töltőadapter) sokkal hasznosabbak, mint a Ducati-féle bigyók, amelyek jó ötletnek tűnnek a tervezőasztalon, csak akkor meg is kellett volna ezeket csinálni rendesen. Nem mondom, hogy bárkit lebeszélnék a Ducati Pro-III-ról, mert közlekedni tényleg jó vele, de a magam részéről több odafigyelést vártam volna el.

Bog

Előzmények

Hirdetés