Bevezető
Láthatóan az elektromos rollerek terjedése megállíthatatlan. És nem, nem csak a nagyvárosi környezetben válnak ezek a mikromobilitási eszközök népszerűvé, példának okáért a Balaton partjára is cuccolják le magukkal a júzerek, nem is beszélve a szezonban oda is kiterjesztett megosztási szolgáltatásokról. Ehhez képest még mindig nincs egyértelműen szabályozva itthon, hogy kicsoda, milyen papírokkal, hol, hogyan és mennyivel mehet, nekiállhatnánk itt a demagógot játszani, hogy főispán az nagyon kellett, de a KRESZ-t évek óta nem bírják hozzáigazítani a valóban változó közlekedési szituációkhoz és eszközökhöz.
Hivatalos képeken nagyon menőn néz ki [+]
Akárhogyan is, ez a jogilag szürkezónát képviselő terület most gyakorlatilag a mindenki azt csinál, amit akar, azzal, amivel akarja és úgy, ahogyan csak akarja szintjére került, vagyis bár vannak EU-s irányelvek (350 wattos maximális teljesítmény, 25 km/h-s csúcssebesség, lámpa, minimum egy normális fék), de mivel ez mifelénk nem került bele semmiféle jogszabályba, ezért özönlenek az országba az ilyen-olyan rollerek, amik motorerőben, sebességben, érintésvédelmi szempontok alapján, minőségben és biztonságban óriási szórást mutatnak.
De élőben is jó [+]
A kínálat alját pálcika-rollereknek szokás nevezni, ezek a legprimitívebb, legsatnyább, legkevésbé megbízható, egyszerű motyók, amelyeknek viszont annyi előnyük biztosan van, hogy egyrészt olcsók, kvázi kapudrogként funkcionálnak a második roller kiválasztása előtt, másrészt viszont pont a vékonyka kivitel miatt könnyűek és fel lehet őket dobni egy tömegközlekedési viszonylatra is, vagy az autó csomagtartójába, hogy tényleg a “last mile” megtételére használja a júzer. És bár az elmúlt években volt nálunk számos filléres roller, egyiket-másikat a mai napig használják ismerőseim. Olyannyira, hogy az egyik lány kapott pont a héten egy defektet és teljesen ki volt készülve, hogy pár napig nincs rollerre, amivel munkába jár.
Ez a Niubility N2 azóta is napi használatban van [+]
Ezekhez képest a Ducati egy nagyon másik polc. A Pro-III ára 350 ezer forint körül mozog, vagyis mondjuk duplája annak, amit manapság a Xiaomi elkér egy éppen aktuális rollerért, szóval nyilván az a kérdés, hogy megér-e ennyi felárat a motyó. Biztos, hogy nem az első támasztórúdra festett olasz zászló képviseli az értéket, az ember tehát joggal reméli, hogy a Pro-III ugyan nem lép ki az EU-s elvárások köréből, de amit a keretek engednek, azt maximális odafigyeléssel és magas minőségben oldják meg. Hogy ezek az elvárások mennyire találkoznak a gyakorlattal… nos, erről szólnak a következő oldalak.
Kialakítás
Mindenképpen fontos tudni, hogy a Ducati Pro-III egy nagy roller. 17,5 kilogrammos tömege már önmagában sugallja, hogy egy masszív masináról van szó, jókora dobozban is érkezik mindennemű értelmezhető leírás nélkül — de a netről ezt nem kunszt letölteni. Fog is kelleni, mert odáig könnyen meg lehet ugrani a feladatot, hogy a kormányrudat felhajtjuk és fixáljuk, de magát a kormányt is nekünk kell felszerelni úgy, hogy néhány bigyó és izé van egy zacskóban, aztán ki kéne találni, hogy melyik csavar hová menjen. Nem egy űrtechnika, de okvetlenül egyszerűbb lenne, ha egy papírfecnin amolyan IKEA-s jelleggel kapna segítséget a vásárló.
[+]
Ha összeáll végre a termék, akkor viszont elégedetten fogjuk nézegetni. Széles és hosszú a trepni, nem kell ballett-állásban ácsorogni rajta, simán ráfér két lábfej. Csúszásgátló borítása is korrektnek mondható. Stabil a kormány, vaskos, akkora középső kijelzővel, amit nem lehet nem leolvasni, a fekete alapon fehér (és itt-ott kékes) feliratok OLED technológiával jelennek meg, de ez egy folyadékkristályos megoldás, nem pedig egy tablet, szóval egyféle elrendezésben látszódnak az információk, de legalább minden látható egyetlen felületen.
Nem ilyen foghíjas a kijelzés, de OLED-et fotózni a frekvencia miatt néha nem könnyű [+]
Elöl-hátul tárcsaféket kapunk, a csengőt ügyesen a bal oldali fékkar mögé rejtették, így nem dudorodik a kormányon, a gázkar kényelmesen kezelhető és nem akad össze semmivel, a markolatok vaskosak és jól megragadhatók, még egy USB-A portnak is jutott hely, ha az lenne a vágyunk, hogy egy kormányra tett tartóba rakott telefont tölteni szeretnénk. Kár, hogy ilyen tartót nem mellékeltek, egy csomó másik gyártónak ez kedves szokása. És igazán jól is jött volna, mert ezen a kormányon nemigen maradt hely egy hagyományos tartónak. A kormányrúd tetejére rakott lámpa erősen és jól világít, de csak akkor, ha direkt bekapcsoljuk. Ilyenkor a hátsó sárhányón is van neki párja, ami amúgy fékezésnél villog. Az első kerék fölött viszont van még egy LED fénycsík, ami fixen világít, ez amúgy nem rossz akkor, ha a sötétben szemből érkező fényforrás eredetét próbálják egyéb közlekedők kitalálni — ez egy roller, ez pedig látszik is.
[+]
A 10 inches, defekttűrő abroncsok kellően szélesek, egy kicsit talán túlzás is a városi közlekedéshez — legalábbis van egy hallható gördülési zaj menet közben, viszont az első teleszkóp hasznos társ a változatos minőségű fővárosi úthálózaton, nyilván nem lesz egy hidropneumatikus Citroen, de lényegesen jobb a menetkomfort, mint a pálcika-rollereken. Itt viszont nem lehet elmenni egy tényleg kretén apróság mellett: a kormányrúd ledönthetőségét lehetővé tevő gyorskioldóra nagyon helyesen rá lehet húzni felülről egy műanyag gyűrűt, hogy még véletlenül sem történhessen semmi menet közben. Ám ez a filléres alkatrész pont annyival szélesebb, hogy remekül zörög menet közben — én ezt nagyon igényesen egy darabka papírral ékeltem ki, mert irtózatosan zavart.
Ez itten a probléma [+]
A kitámasztó rendben van, a töltést a trepni alatti ajtócska mögött tudjuk beküldeni, a roller pedig IPX4-es tanúsítvánnyal rendelkezik, tehát esős időben is lehet vele csapatni, de a nagyobb tócsákat én inkább kerülném. Ez mondjuk ezen a nyáron lényegtelen ennyi eső mellett… Szépen elrejtett vezetékelés, első, hátsó és oldalsó fényvisszaverők, valamint ordas nagy Ducati feliratok jellemzik még a gépet, de összességében a méret, a minőség, az anyaghasználat, a stabilitás és a menetkomfort is megüti azt a szintet, amit egy ilyen árú rollertől elvárhatunk.
Menettulajdonságok, app
Gondoltam, hogy megyek vele egy kört. Bekapcsoltam azzal az egyetlen gombbal, ami a kijelző alatt ül, fel is támadt, elkezdett világítani, aztán csak villogott két csík a kijelzőn. Azt gondoltam, hogy WTF, talán nincs eléggé feltöltve, szóval hagytam neki egy éjszakát, de az eredmény ugyanez maradt, úgyhogy kitúrtam a netről a kézikönyvet és kiderült, hogy RFID taggel lehet csak indítani a gépet, amiből kettőt is adnak. A kijelzőhöz kell ezt érinteni, onnantól mienk a vezérlés. Milyen jó ötlet, gondoltam, de persze addigra már a kis piros szütyő, amiben pumpa és imbuszkulcs is van már tök máshol volt, mint ahol épp a rollert nyaggattam, szóval ezen a ponton azt gondoltam, hogy talán jó lett volna, ha a nyomorult kijelzőre kiírják, hogy zárolva a roller és legyek szíves az RFID taget odatartani.
[+]
Sebaj, van app! Letöltöttem, villámgyorsan lehet regisztrálni (FB, Google, Apple ID), aztán már jelzett is a telefon, hogy hopp, itt egy Pro-III, akarok-e csatlakozni. Akartam. Kaptam egy eléggé összegányolt felületet, amin sebességadatokat és az útvonal statisztikáit lehet követni — addig a pontig, amíg ki nem lépünk az alkalmazásból, ez önmagában ér két nyaklevest, mert persze utólag nem szinkronizálja át az adatokat. Tehát ez maximum akkor érvényes, ha felkendácsoljuk a telefont a kormányra, hogy a gyári kijelző mellett redundanciát hozzunk létre. Elvileg van navigáció is benne, de az tökre nem működik, nem lehet beállítani az úticélt... ezt nem is kommentálom inkább. Viszont vannak beállítások, ahol egy csomó mindent lehet állítani, például a tempomatot (15 másodpercnyi nyélgáz után csippan, aztán tartja a sebességet), az azonnali hajtást (nem kell elrugaszkodni a rollerrel) és ott van az “engine lock” is, ami aktív, vagy éppen inaktív. Minden bekapcsolás után aktív, de az appal ki lehet ütni, szóval örültem, hogy ezt milyen remekül megoldottam.
[+]
Ám nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy ha ez nekem ilyen könnyen ment, akkor mi történik abban az esetben, ha egy tök random ember odasétál az elvileg lezárt rolleremhez egy tetszőleges telefonnal és megcsinálja ugyanezt. Pont jött be Bocha a szerkesztőségbe, mondtam neki, hogy próbáljuk ki. Három egész perc után már vígan rollerezett a kertben, mert megcsinálta ő is a regisztrációt, csatlakozott ahhoz a rollerhez, amihez 10 perccel korábban én is csatlakoztam, kikapcsolta a zárolást és simán elvitte. Szóval ez az RFID-védelem konkrétan semmit sem ér, mert lényegében akárki, akármilyen telefonról úgy iktatja ki, hogy meg sem kell hackelnie a rendszert. Elmondom a gyártónak a megoldást: amíg nincs RFID tag a közelben, addig nem kell engedni a Bluetooth-kapcsolatot új telefonnak. Szívesen. Privátban megadom a számlaszámom.
Töltőnyílás [+]
De most már tényleg menjünk vele, ez mégiscsak egy roller, ugyebár. Az első benyomások nagyon pozitívak, jól olvasható a kijelző, sport módban azonnali és meglehetősen érezhető a nyomaték, a menetkomfort kellemes, éles kanyarokat pedig biztonsági okokból nem fogunk vele tenni, mert olyan 40 fokos kormányszögnél nem fordul jobban az első kerék, ami meggátolja, hogy váratlanul egy disznó nagyot pereceljünk. Sík úton valamivel a 25 km/h-s sebesség fölé is lehet kergetni (28-29 km/h), enyhe emelkedőn simán, erőlködés nélkül felhúz 22-24 km/h-s tempóval, miután a zörgést kiiktattam az gyorskioldó-takaróburkolatnál már egész vidáman suhantam erre-arra. Az akkumulátor indikátora elég pontos, a 35 kilométeres hatótáv sem arcpirító túlzás, nyélgázon is kijön belőle 25 kilométer. Aztán megérkeztem az első, komolyabb emelkedő aljára, lendületből elindultam felfelé, egyre lassult a masina, amikor pedig 12 km/h óra alá esett a sebesség, akkor csippant egyet és elvette a hajtást. Oké, hát ennyit bír, gondoltam, kicsit toltam, aztán 2 perc után újra rápróbáltam, meg is indult izomból, hogy fél perc után megint megcsinálja ugyanezt, vagyis a 350 wattos motorhoz van túlmelegedés elleni védelem, mert ugyanezt a Xiaomi-val is megcsináltam korábban, az addig küzdött, amíg el nem kezdett ijesztően kerregni, emez viszont nem várja meg, hogy oda jussunk, ahol már károsodhat az elektronika. És bár valamivel később már kevésbé emelkedett a terep, de a Pro-III addig nem akar haladni, amíg úgy nem érzi, hogy eléggé lehűlt.
[+]
Ez valószínűleg szavatol némi időtállóságot. Nem lehet csapágyasra hajtani elektromotort, illetve inkább a vezérlést kíméljük meg a túlmelegedéstől. Ez szerintem így van jól, de legyünk tisztában azzal, hogy bármennyire is robosztus, masszív és jól összerakott roller a Pro-III, az EU-s elvárásoknak megfelelően ez is 350 wattos, mint alapvetően minden más is, ami belefér a szabályozásba. Aki hegyes-völgyes vidékre szeretne rollert, az csak az erősen kínai felhozatalból tud olyat választani, ami felrángatja magát a komolyabb emelkedőkön is, de az ismert, hivatalos európai forgalmazással rendelező gyártókat köti a szabályozás. Most még nem fog a rendőr lerugdosni egy 800 wattos rollerről sem (megvolt a videó a csajról, aki 120-szal verette a pályán rollerrel?), de ha megszületik a hazai jogi környezet is, akkor egy 350 wattosnál erősebb gép a közúti forgalomban nem vehet majd részt, ami bizony azzal is jár majd, hogy relatív sík környezetben lesz ezeknek a masináknak létjogosultságuk. Egy Margit-híd meg sem kottyan, a Libegőig is bátran fel lehet vele menni, de ez a határ, nem véletlenül nincs a rollersharing cégek területe kiterjesztve a Budapest hegyvidéki részeire.
[+]
Összegzés. Van egy jól összerakott, masszív, stabil, jó menetkomforttal rendelkező, jó kiállású rollerünk, amely pont azokon az extrákon hasal el, amelyek megkülönböztetni óhajtják a mezőny többi részétől. Persze, mondhatjuk, hogy hát kit zavar, hogy az app használatával akárki elkötheti dacára a fancy RFID bigyóknak, végül is a gyorskioldót takaró, zörgő, műanyag gyűrűt is ki lehet peckelni valamivel, az app meg hát olyan, amilyen, örüljünk, hogy van egyáltalán. De ez egy Ducati, abból is a legdrágább, pont azt várnám el egy ilyen patinás márkától (akárhol is szerelik össze), hogy mindenben a minőséget és az átgondoltságot sugározza, hogy érezzem, hogy itt az apróságokra is odafigyeltek. És nem azért van mobilalkalmazás hozzá, mert az egy kényszer, hogy rá lehessen tenni a Google Play és az Appstore ikonját a dobozra, hanem azért, mert az konkrétan ad nekünk valami extrát, de legfőképpen kinéz valahogyan és leginkább működik is az elvárásoknak megfelelően. Tudom, tudom, a csúnya tesztelő minden funkciót ki akar próbálni, mert ha csak azt nézném, hogy közlekedőeszközként milyen, akkor mondhatnám rá azt is, hogy kifejezetten korrekt. De ugyanezt a korrektséget ennyi pénzért azért más is tudja kínálni (mondjuk a Ninebot), azon nem feszít öles betűkkel egy nagy hagyományokra visszatekintő márkanév, ott sem tökéletes az alkalmazás, de az abban levő extrák (beépített töltőadapter) sokkal hasznosabbak, mint a Ducati-féle bigyók, amelyek jó ötletnek tűnnek a tervezőasztalon, csak akkor meg is kellett volna ezeket csinálni rendesen. Nem mondom, hogy bárkit lebeszélnék a Ducati Pro-III-ról, mert közlekedni tényleg jó vele, de a magam részéről több odafigyelést vártam volna el.
Bog
