Doogee Shoot 1 - lövése sincs

Bevezető

Nagy kutyabarát lettem, egyik Doogee telefonból költözöm a másikba, de míg az Y6 nem mutatott semmi különösen kiemelkedőt, a Shoot 1 nevű termék kifejezetten izgalmasnak ígérkezett. 100 dollárért lehet megrendelni (nekünk a Geekbuying küldte), ami elég vonzó ár akkor, ha azt olvassuk a termékfotók mellett, hogy két hátlapi kamerát, ujjlenyomat-olvasót, Full HD kijelzőt és gesztusvezérlési mennyországot kapunk a pénzünkért. Viszont ez bármennyire is lelkesítő, az ember okkal szkeptikus, nem ez lenne az első eset, hogy a távoli Shenzhen irányából érkező holmik kissé nagyobb magabiztossággal állítanak magukról dolgokat, amelyeknek aztán a fele sem igaz.

[+]

De a Shoot 1 hátsóján tényleg ott van két kamera, az előlapon tényleg van egy működő ujjlenyomat-olvasó, a kijelző felbontása is stimmel, az első bekapcsolást követően kifejezetten pozitív az összkép, de persze a tényleges használat során derülnek ki általában a turpisságok. A Doogee (amit elvileg úgy ejtünk, hogy “duzsí”) nem ismeretlen márka itthon sem, az X5-tel sikerült berobbanni a köztudatba, legalábbis ha köztudatnak nevezhetjük azt felhasználói réteget, amely nem zárkózik el a kínai eredetű termékek elől, ha a jó ár/érték arány rózsaszínes ködfátyla felülírja az ismeretlenség homályából elősejlő bizalmatlansági faktort. Képzavar ON.

[+]

Az sem különösebben meglepő, hogy a másodvonalbeli márkák sokszor igyekeznek felülni a nagy cégek által gerjesztett hullámokra, volt idő, amikor a biometrikus azonosítás volt a slágertéma, vagy a minél nagyobb megapixelszám a kameránál, rá szoktak menni arra is, hogy a kijelző széle lekerekített (ezt itt is hirdetik, de annyira van lekerekítve, mint egy Volvo 740 GLE), a legújabb trend, hogy a hátlapon két kamera ücsörög, ezt pedig ki erre, ki arra használja, elég ha csak az Apple, az LG és a Huawei különböző megoldásaira gondolunk. Úgyhogy oké, mondották Doogeeföldön, hát ilyet mi is tudunk csinálni, eggyel több komponenst kell megrendelni a beszállítótól (ami ezúttal elvileg a Samsung), csak hát a dolog ugye nem pusztán hardveres kérdés, hanem illik is kihasználni a két lencse nyújtotta előnyöket. Márpedig 100 dollár (+áfa) körüli áron joggal merülhetnek fel kétségek ezzel kapcsolatban. De én tiszta lélekkel, előítéletektől mentesen, friss reményekkel és őszinte bizalommal közeledtem a termékhez, hátha tényleg kiokoskodtak valamit, ami végre félredobja azt az általános tapasztalatot, hogy jó kamerás képességek zömmel csak a csúcsmodellekben érhetők el.

Doboz, külső

Korrekt a csomag, semmi bazári ordenáréság, semmi hivalkodó giccs, korszerű, ízléses, belül pedig egész bőkezűen bántak a hozzávalókkal. Ez konkrétan egy 2 Ampert leadó töltőfejben, egy microUSB-kábelben, egy SIM-tűben, egy gyárilag a telefonra rakott szilikon tokban és egy pót kijelzőfóliában manifesztálódik. Oh, még egy törlőkendőt is adnak előzékenyen, hogy a fólia felrakásának művelete buborékmentesen kivitelezhető legyen, igazán kedves. Plusz magán a telefonon is fent van egy, de valahogy olyan tapadós-ragadós lett tőle a görgetési érzet, úgyhogy mi rövid úton leszedtük. Headset viszont nincs.

[+]

A termék nem apró, de sokkal kevésbé tűnik önvédelmi eszköznek, mint a hasonlóan 5,5 hüvelykes Y6, vagy az Oukitel U7 Plus, ráadásul ezúttal még csak azt sem mondhatjuk, hogy különösképpen nehéz lenne, 167 grammot mutatott a mérlegünk. Ennek megfelelően viszont fémet a burkolat nyomokban sem tartalmaz, noha baromira kiírták a hivatalos termékoldalra, hogy “metallic”. És még a két antennakilépő csíkot is rárajzolták a hátlapra és az tényleg csak egy festés, egészen zseniális, hogy egy máshol alapvetően kényszerből használt megoldást utánoznak annak érdekében, hogy prémium hatást keltsen a termék. Az összeszerelés egyébként általánosságban rendben van, noha van egy pont a hátlapon, úgy középtájt, ahol kissé be lehet nyomni a nemfém burkolatot és ad egy kis nyökörgő hangot, de legalább nem csúszik és a szennyeződéseket sem gyűjti.

[+]

Az előlapon terpeszkedik a Sharp által szállított, 5,5 hüvelykes, Full HD kijelző, amivel egyáltalán semmi gond nincs, ezen az árszinten igen kellemes meglepetés. Fényes, egész kontrasztos, finom, nem lesz fakó, ha kissé oldalról nézzük, a minimális fényerő lehetne alacsonyabb, hogy ágyban fetrengve elalvás előtt ne süsse ki a szemünket, de összeségében abszolút rendben van. És különben is: elalvás előtt telefont nyomkodni káros, bántja a szemet és alvászavarokat okoz. Legalábbis így hírlik. Viszont a Doogee erre is gondol, a beállításokban nem csak általánosságban csavargathatjuk a színhőmérsékletet (a MiraVision menüpontjában), hanem van szemkímélő üzemmód, ami akár automatikusan is működhet, elvileg a telefon tudja, hogy mikor van napnyugta és be is kapcsolja a kívánt Kelvin értékű beállítást. Ami egyébként gyárilag 4500 K, de más érték is lehet, 1000 K már eléggé piros.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A gyári tok [+]

A kijelző felett másodla… khm, harmadlagos kamera található, mellette közelségszenzor és fényérzékelő. Igen, törzsolvasóink már sejtik: ebben a Doogee telefonban sincs értesítési led, két kamerára fussa, lámpácskára pedig nem, ejnye. Az alsó részen egy jókora, samsungos beütésű home gomb terpeszkedik, ez egyben az ujjlenyomat-olvasó is, fantázianeve is van ám neki: DTouch. És meglepően jól működik, ráadásul érintésérzékeny és be is nyomható. Elég rátenni az ujjunkat, hogy feloldjuk a készüléket, oldalra simogatva lehet haladni a galériában, váltani a zenék között, vagy lapozni a főképernyő oldalait. Még az is beállítható, hogy bárhol átvegye a “vissza” gomb szerepét. Működik, abszolút működik, de szuperérzékeny, egy nagyon óvatos hozzáérésre is azt gondolja, hogy itt mi simogatni akarjuk igazából, úgyhogy lapozgat, vált akkor is, ha nem ez volt a cél. Viszont akár ki is kapcsolhatjuk és akkor úgy működik, mint egy gomb.

[+]

A hangerőgombok a készülék bal oldalára költöztek, jobbra a kijelzőt izgató billentyű magányát a SIM-fiók hivatott enyhíteni. Ide két microSIM tolható be, illetve az egyik helyett microSD. Kár, hogy most is dönteni kell a bővítés és a kétkártyás üzemmód között. Felül 3,5 mm-es jack dugasz, alul microUSB-csatlakozó ücsörög. Két hangszórórács is látható itt, de csak a bal oldaliból áramlik kifelé némi zaj, a másik néma. A hátlap tehát plasztik, a híres két kamera egymás alatt üldögél, közöttük van egy kéttónusú villanó.

Hardver, UI

Nagyon féltem tőle, hogy a Shoot 1 egy döcögős, szaggatós, nyögvenyelősen működő tragédiahalmaz lesz, hiszen ebben a Doogee telefonban egy négymagos MediaTek MT6737T dolgozik, amihez a Full HD kijelző kissé nagy falatnak tűnik. De kellemesen csalódtam, pörög-forog a menü, egyedül az ujjlenyomat-olvasó reakcióideje zavaró. Pedig az sem lenne rossz, mert feloldásnál például abszolút oké, de ha bóklászom a menüben, vagy az alkalmazások között és hozzáérek a gombhoz, akkor van egy fél másodpercnyi szünet, aztán szépen visszalép egyet egy nyugtázó rezgéssel együtt. Nekem úgy tűnik, hogy ilyenkor is csekkolja az ujjlenyomatot, ami totál szükségtelen, viszont lassítja a folyamatot, mert ha drasztikus vagyok és érintés helyett benyomom a gombot, akkor egyből repülök a kezdőlapra. A megoldás? Kiiktattam a biometrikus azonosítóhoz társított visszalépés funkciót, úgyis van erre külön gomb egy picit jobbra.

Viszont a 2 GB RAM bőven elég ahhoz, hogy az alkalmazások közötti váltás ne legyen kínszenvedés, nem omlik össze a rendszer akkor sem, ha a háttérben fut néhány frissítés, persze nagyon csilli-villi játékokra relatív alkalmatlan, de böngészni, videót nézni, navigálni, levelezni bőven tökéletes, pláne ezzel a kategóriához mérten frankó kijelzővel. A 16 GB-os tárhely viszont nem túl masszív, lévén alapesetben alig több mint 10 GB használható. A rendszer lelke ezúttal is a 6.0-s Android, a biztonsági frissítés decemberi, a felületet pedig a gyártó itt-ott módosította, illetve néhány extra funkcióval és alkalmazással gazdagította.

[+]

Ha benézünk a beállítások közé, akkor könnyű kiszúrni a hozzáadott extrákat, mivel azokat nem sikerült magyarra fordítani. Itt elsősorban gesztusvezérlési bónuszok akadnak, duplakoppos felébresztés, kijelzőre rajzolt betűk alapján egyből induló alkalmazások, kézlegyintéssel lapozható képek a galériában és zeneszámváltás. Valamint itt van a telefon megfordításával történő némítás és a fülhöz emeléssel indítható és fogadható hívások bekapcsolásának lehetősége is. Beállítható, hogy lezárt képernyőnél hosszan megnyomva a home gombot elindítsuk a zseblámpát, illetve van egy SOS funkció is, a hangerőszabályzó gombokat együttesen, 3 másodpercig kell hosszan nyomni, ilyenkor a telefon egy előre megadott számra segélykérő üzenetet küld.

[+]

Maga a menü a szokásos, a főképernyőre mappákat, ikonokat és widgeteket rámolhatunk, az alkalmazáslista lefelé gördül. A fentről lehúzható értesítési függöny kapcsolói között is ott van a zseblámpa, illetve négy környezeti profil is, normál, rezgés, néma és kültéri néven, ezeknél külön-külön állítható a rezgés, a csengőhang erőssége és az érintéses visszajelzés módja. Akad egykezes mód, duplakattintás a két szélső funkciógombon az ennek megfelelő irányba tolja le és el a komplett kijelző tartalmát, tehát bal és jobbkezes emberek számára is hasznos lehet. Az ujjlenyomat-olvasóhoz kapcsolódik a DG Security, amellyel bármilyen alkalmazás megnyitását a megfelelő azonosításhoz köthetjük hozzá.

[+]

Az extra alkalmazások között van WPS Office, DG Xender néven vezeték nélküli fájlküldő, iránytű, diktafon és fájlkezelő, valamint 2Accounts néven egy felületklónozó megoldás, ami lehetőséget ad arra, hogy különböző felhasználói adatokkal ugyanarról a telefonról tudjunk kezelni közösségi alkalmazásokat, mondjuk a céges és a privát Facebook fiókunkat. A Google szoftvercsomagjának ezúttal összes alkotóeleme fent van gyárilag, látszik, hogy a Shoot 1 egy frissebb modell, mint a nemrég tesztelt Y6.

Multimédia

Eljutottunk a névadó funkcióhoz, a kettős kamerához. Nem voltak vérmes reményeim, de érdekesnek ígérkezett, hogy a Doogee ezen az árszinten miképp képzelte el ezt a dolgot. Azt előre leszögezem, hogy bárhogyan is képzelték el, biztosan nem sikerült. Induljunk ki abból, hogy a felső lencse mögött 13 megapixeles, PDAF élesítésre képes szenzor, az alsó mögött pedig 8 megapixeles, a mélységért felelős szenzor bújik meg. A Doogee szerint a Samsungtól vett komponensek és a kétmagos ISP (bármi is legyen az igazság) DSLR-szintű mélységélességet eredményeznek, ráadásul 0,17 másodperc alatt talál fókuszt a rendszer. Tegyük a szívünkre a kezünket, legyünk őszinték: ugye senki sem gondolja komolyan, hogy egy 100 dolláros B-brand kínai eszköz fogja ezt úgy megvalósítani, ahogyan azt csak a csúcsmodellek tudják?

[+]

Ha elindítjuk a kamerát, akkor az Android gyári felületének enyhén módosított változatát fogjuk megkapni, ahol a beállítások pont ugyanolyanok, mint az összes hasonló masinában (fehéregyensúly, villódzásgátló, kontraszt, élesség és hasonló opciókkal), viszont a bal oldalon levő ikonhalom új elemekkel bővült. Felül van a normál mód, ilyenkor készül egy 13 megapixeles fotó, olyan, amilyen. Eggyel lentebb a szépségturbó üzemmód, ami portrénál lehet inkább vicces, mint hasznos, majd következik a bokeh, ami a “DSLR-szintű” csoda. Ezt konyhanyelven leginkább úgy kell elképzelni, hogy ami az előtérben van, az éles, a háttér pedig elmosódott, ettől lesz mélysége a képnek. Ilyen hatást el lehet érni ügyes utómunkával, de alapvetően f/2 körüli apertúrával fotózva és nyilván jól komponálva lehet összehozni a kívánt eredményt. Amikor ezt a módot választjuk a Doogee Shoot 1-ben, akkor meg kell jelöljük a fókuszpontot, utána pedig egy csúszkán állíthatjuk az apertúrát, egy másikon pedig azt, hogy mennyire mossa el a hátteret az algoritmus. A sok szájtépés után jöjjenek inkább a képek, először a teljesen normális módot használva:

Ajjaj, hát ez nem sok jót vetít előre a bokeh képek kapcsán sem, a fotók alig-alig ütik meg a vállalható szintet, de mondjuk ezzel együtt is úgy fest, hogy ez a legjobb kamera, amit a Doogee eddig használt, amivel nem ezt a készüléket emeljük a pulpitusra, hanem a korábbiak szintjét mutatja inkább. Itt a dinamikatartomány továbbra is nagyon szűk, a vonalélesség nem vészesen rossz, de a képzaj állandó vendég a kromatikus aberrációval karöltve. Viszont ezúttal nincs gond a fókuszálással. És akkor most lássuk, hogy mit nyújt a készülék széles apertúra kapcsán, ha csak úgy elindul vele az ember erre-arra:

Igen, ezt. Ez igen karcsúcska, igazából elég feleslegesnek tűnik ehhez két lencse, fogom a kép közepét és minden mást elhomályosítok, köszi, kész is vagyunk, két perc munka akármelyik képszerkesztővel. Merthogy az a helyzet, hogy ahová leteszem a fókuszt, onnan mintha körkörösen kifelé elkezdené elmosni a fotó többi részét a telefon, függetlenül attól, hogy a közeli tárgy, vagy személy alapvetően nem kör alakú, hanem hosszúkás, széleskés, vagy adott esetben egy ember kezekkel és lábakkal. Neki majd a hasa éles lesz, a végtagjai pedig homályosak, pedig pont nem ez lenne a lényeg, hanem az, hogy ami közelebb van (pontosítok: minden, ami közelebb van) éles, és ami távolabb, az pedig nem az. Pedig tényleg igyekszik a Doogee, kvázi laboratóriumi körülmények között, állványról és némi tökörészés után be is tudjuk mutatni a megoldás lényegét. A lenti sorozatból az első kép hagyományos üzemmódban készült, a második “bokeh” módban tág blendével és mesterséges homályosítás nélkül, a harmadik szűk blendével, aztán ugyanez, maximális homályosítással.

Hogy lássuk, hogy a másodlagos lencse mennyit jelent, ezért még egy példa, a bal oldali képen minimális blendére állított kép látható, a jobb oldali pedig ugyanez, csak direkt letakarva a második lencsét.

Most pedig mutatok két fotót, a bal oldali a Doogee segítségével történt egészen kicsire véve az apertúra értéket (amit persze számokkal nem fejez ki a szoftver), a másikat egy Huawei Mate 9-cel csináltam ugyanarról a témáról, ott is minimális blendét használva, szerintem jól látszik az eltérés. Mindkét masina szoftveresen is rásegített a háttér homályosítására, noha a Mate 9-et is megviccelte a bortartó íve.

Magyarán arra jutottam, a homályosítás mindenképpen egy szoftveres effekt, semmi több. A blende állításának van bizonyos körülmények között értékelhető eredménye, de ezek a bizonyos körülmények elég ritkák, ráadásul sok előkészületet igényelnek, plusz az eredmény sem lesz szignifikánsan eltérő, más készülékekkel szemben pedig utólag nem tudjuk a fókuszpontot meghatározni. És akkor a grátisz, az előlapi kamera, ha erre kapcsolok, akkor a képek egészen konkrétan lilák lesznek. Nem, nincs bekapcsolva semmiféle effekt, semmiféle szépítés, lila. Mindig, mindenképp. Ez egyébként simán lehet egyedi hiba (és mivel átnéztem pár külföldi review fotóit, ott nem panaszkodtak, ezért tényleg az is), de hát a minőségbiztosításról azért elmond egy-két dolgot. De egyébként, ha mondjuk félreteszem azt, hogy a kétkamerás üzemmód relatív felesleges, ha csak úgy tekintjük, hogy itt egy telefon, 100 dollár és egyébként a kamerával különösebb trükközés nélkül milyen fotók készülnek, akkor az árszintjéhez képest azt mondom, hogy elmegy, ne gondoljunk rá úgy, hogy itt valami frankóság lesz, és akkor nem is fogunk csalódni.

[+]

Zeneileg nem erőltették meg magukat, fapados a lejátszó, de a célnak okvetlenül megfelel, még equalizer is került bele. Listázza a számokat a szokásos paraméterek alapján, mutat albumborítót, tud ismételni és véletlenszerűen keverni, a feladatát ellátja, noha a beépített DAC jóindulattal is csak közepes, még korrekt fülhallgatóval próbálgatva is volt némi alapzaj. A külső hangszóró valamivel átlag alatt, de arra például bőven elég, hogy a beépített FM-rádiót szobafestés-mázolás közben a létre tetejéről is halljuk. Mindehhez persze kell egy headset, mert az nincs a dobozban, de a zsinór tölti be az antenna szerepét.

Adatátvitel, akkumulátor

A Shoot 1 ismeri és használja a hazai 4G frekvenciákat, a maximális elméleti letöltési sebesség 150 Mbps. A WiFi az 5GHz-es hálózatokra is felkapaszkodik, stabil és jó érzékenységű, a GLONASS támogatással is bíró GPS modul hamar talál pozíciót, a Bluetooth tökéletesen működött, ahogyan az OTG is, NFC és infra viszont nincs. Sebaj, árához mérten ez az adatátviteli repertoár elégséges, böngészéshez pedig adott a Chrome, illetve van egy AOSP-alapú megoldás, ami kicsit oldschool, de működik, ám a Chrome többet tud, mondjuk vannak benne beállítási lehetőségek, ami a másik böngészőről nem mondható el.

[+]

A hátlap alatt elvileg 3300 mAh-s akkumulátor tesped, aminek az igazságtartalmát nem állt módunkban ellenőrizni. Mindenesetre a takarékos chipsethez ez jól skálázott teljesítmény, amit a mindennapi használat is igazolt, a két napnyi üzemidő kis odafigyeléssel összehozható. Némi akkumulátorkímélő opció is akad, a háttérfolyamatokat tiltja és a kijelző fényerejét csavarja le, ez lényegi eltérést nem hoz az életünkbe, de van extra kímélő mód is, ami monokróm kijelzővel örvendeztet meg és csak hívni, illetve üzenetet küldeni tudunk. WiFi-n körülbelül 5 órányi videónézést tudtunk elérni, ami hozza az elvárásokat, ilyen téren tehát nem érheti kritika a Shoot 1 képességeit. A mellékelt, 2 Ampert leadó töltőfejjel viszont legalább két órás töltési idővel kell kalkulálnunk.

[+]

Összegzés. A Doogee Shoot 1 igazából az árszintjéhez képest rendben levő termék. A doboz tartalma bőséges, a kijelző felbontása és minősége egy kategóriával fentebb is helytálló lehetne, az üzemidő korrekt, a beszélgetési minőséggel semmi gond nincs, a rendszer sebessége pedig egyáltalán nem hervasztó, sok esetben meglepően fürge. Az összeszerelési minőség és az anyaghasználat már mutatja, hogy milyen árkategóriában van a termék, a multimédiás produkció pedig elég gyatra, de csak akkor, hogy milyen elvárásokat támaszt azzal a telefon, hogy két kamerát szereltek a hátára. Mert ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor a sima fotózás igazából a drámai hibáktól mentes (leszámítva a lilás előlapi kamerát), de egyszerűen ne akarjuk tudni, hogy minek van ott két kamera, a bokeh mód elég értelmetlen és fapados. Az ujjlenyomat-olvasó meglepően jó, rengeteg gesztusvezérlési izébizé is akad, egy értesítési lednek jobban örült volna mindenki, de összességében annak ellenére sem tudok haragudni a Doogee Shoot 1-re, hogy a kétkamerás konstrukció inkább szemfényvesztés, mint hasznos. Információink szerint itthon is forgalomba kerül márciustól a termék hivatalosan, szervizháttérrel és minden járulékos költséggel bruttó 50 ezer forint körül, ami nyilván több, mint a kínai rendelés és az áfa összege, de ennyi a felára a garanciának és az azonnali elérhetőségnek (valamint a hazai plusz terheknek). Ha azt nézem, hogy ennyiért kapok egy Full HD felbontású kijelzővel, korrekt üzemidővel, gördülékeny rendszerrel és a kétkamerás erőlködés mellett azért nem tragikus fotós képességekkel rendelkező, 5,5 hüvelykes telefont, akkor még így sem rossz ajánlat. Pláne, mert mondjuk egy ilyen lilás előlapi kamerás hiba miatt lehetne hova fordulni…

[+]

De most kemény leszek és nem adok rá plecsnit. Mert a kétkamerás mód nagyon gyengécske, ha már csinálnak egy ilyet, akkor azt jól is meg lehetne csinálni, ráadásul az ilyen-olyan hangzatos kamuszövegek és funkciók (metallic, dual ISP) helyett elviseltük volna ugyanezt egy kamerával, értesítési leddel, jobb hangszóróval. Lilás szelfi nélkül. De lebeszélni sem fogok róla senkit, aki a teszt olvasása után úgy gondolja, hogy neki egyébként sem a két kamera miatt kellett volna egy Shoot 1, hanem a jó kijelző, akkumulátor, ujjlenyomat-olvasó és korrektül működő rendszer a lényeg, annak akár ajánlani is tudom.

Bog

A tesztkészüléket a Geekbuying.com webáruház biztosította, köszönjük.

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Doogee Shoot 1

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	156,6 x 77 x 8,7 milliméter
	Tömeg	167 gramm
	Színvariációk	fekete, ezüst
	SIM-foglalat	2 microSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 1920 pixel (401 ppi)
	Kijelző típusa	IPS LCD kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	MediaTek MT6737T
	Processzor típusa	4 x 1,1 GHz Cortex-A53
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Mali-T720 MP2
	RAM mérete	2 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	16 GB (kb. 10 GB elérhető)
	Memória bővíthetősége	microSD (32 GB-ig)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1800/1900 MHz LTE 800/900/1800/2100/2600 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA/ LTE	van / 21,1 Mbps / 5,76 Mbps / 150 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.0 (A2DP)
	WiFi	802.11a/b/g/n, WiFi HotSpot, WiFi Direct
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS/Beidou	van/van
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 6.0 (Marshmallow)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	2Accounts, zseblámpa, fájlkezelő, WPS Office, YouTube, Maps, GMail, Xender, DG Security
	Multimédia
	Fő kamera	13 megapixel, PDAF, LED villanó + 8 megapixel
	Másodlagos kamera	5 megapixel, fixfókusz
	Videófelvétel	720p @ 30 fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van - RDS
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3300 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Zenelejátszási idő	n/a
	Egyebek
	3,5 milliméteres jack kimenet, közelségérzékelő, fényérzékelő, ujjlenyomat-olvasó, gesztusvezérlés