Külső
A Thunder elsőre úgy néz ki, mint valami Windows Mobile PDA, amit hosszában és széltében telenyomtak szteroiddal. Nem kicsi a cucc, főleg a hossza elég durva, mert a kijelző körül szép vastag keret van. Már az elején kicsi átverés van a dologban, mert a gombok, feliratok és úgy általában a formaterv alapján elsődlegesen álló használatot feltételeznénk. Pedig gyorsan meglátjuk, hogy ez nem igaz, alapvetően fekvő vagy úgy is mondhatnám, hogy klasszikus tablet nézetben működik. A nagyjából 60 ezer forintos árból következtetve ne várjunk fémborítást és hasonlókat, viszont a minőség így is elfogadható. A teljes burkolat matt, puha tapintású műanyagból van, amin legalább az ujjlenyomatokat nem gyűjti. Masszívan össze is van rakva, nem akar szétesni, nem lötyög semmi, ez a rész így rendben is van.
Az előlapon ezúttal is a kijelző a legszembetűnőbb jelenség. Egy 7 hüvelykes, rezisztív panelről van szó, ami… hát szóval nem épp csúcsminőségű. Mivel a felbontás 480x800 pixel, így már eleve nehéz lenne jó minőséget összehozni, de erre még rátesz a rezisztív megoldás. Az elsőnek kapott példányhoz képest sokkal jobban működött, ám egy Samsung Champ oda-vissza kenterbe vágja érzékenységben. Ráadásul néha random módon változott a nyomás erőssége, néha simításra is reagált, valamikor meg szinte ütni kellett, hogy történjen valami. Gombokból szépen jutott ide, négy önálló és egy ötirányú navigációs billentyű csoportosul rajta, ez utóbbi szerintem totál felesleges. A négy külön gomb az Android mobiloknál megszokott funkciókat látja el.
A hátlap eléggé semmilyen volna, ha a gyártó nem dobta volna fel egy kis poénnal. Ez nem más, mint egy jókora Android robot mintázatú rács, ami elsőre csak dísznek tűnik, másodjára hangszóró rácsnak, de a megoldást majd kicsit később elárulom. Amúgy van egy második rács is, ez rejti a hangszórót, persze a sík hátlap miatt csak kézben vagy fejjel lefelé fogjuk hallani, hogy mi szól. A Thunder nem szétszedhető, tehát az akku is beépített.
Az oldalsó részekből az alja nem érdekes, mert itt nincs semmi. Balra találunk egy csatlakozót, ami a régi, nem szabványos Samsung megoldáshoz igen hasonló. Ez szolgál a töltésre és az USB csatlakozásra is. A másik oldalán van egy hangerőszabályzó és egy normál méretű USB port, ez jó. Felül egész zsúfolt a helyzet, itt a bekapcsoló, mellette két LED, amik a készenlétet, a töltést és a wifi állapotát jelzik. Aztán következik a 3,5 mm-es jack, egy microSD foglalat (még mindig TransFlash-nek hívják, úgy látszik, arrafelé megállt az idő), végül egy hangzatos RST nevű süllyesztett kapcsoló. Ez egy reset gomb, ami Windows Mobile emlékeket idéz fel, de mivel az akku nem kivehető, egy esetleges fagyásnál nincs más megoldás az újraélesztésre.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
