Kezdetek
Az LG már LG volt (és nem Goldstar), amikor 2002-ben megjelent az első telefonjuk. Rögtön több modellel is igyekeztek betörni a piacra, ilyen volt a hozzánk is eljutó 510w és a B1200, mindkettőt a Pannon GSM forgalmazta itthon, de akkor még úgy voltunk vele, hogy az LG gyártson inkább mikrohullámú sütőt. Pedig az összecsukható 510w-t már Li-Pol akkumulátorral kínálták, a korabeli beszámolók szerint jó volt a háttérvilágítás erőssége, a gombok nyomáspontja, de nem volt túl jó az összeszerelési minőség. Akárhogyan is, az LG felkerült a mobilos térképre és a következő években ontani kezdték a telefonokat, de ezek zöme elsősorban a hazai, koreai piacon talált gazdára.
A különböző kinyitható, elforgatható és nyomógombos telefonok (a C3300 nálunk is elérhető volt, de nem volt egy különleges termék) dömpingje után szép lassan elkezdtek nagyobb mennyiségben is átszivárogni Európába az érdekesebb LG cuccok (a tükrös C1100, a mindenhonnan nézve szürke C3310 még nem ez a kategória), 2006-ban például a KG920-as érkezett 5 megapixeles kamerával, aztán ledobták a bombát a KG800-zal, amit LG Chocolate-ként ismert meg a világ. És ez tényleg felrakta a nemzetközi porondra is az LG-t, lett belőle arany, aztán 3G-s verzió, csináltak a Vodafone számára L600v néven kusztomizált mobilt, aztán pedig jött az újabb nagy dobás, a Shine.
A Shine és a Chocolate két olyan mobil, ami egyedi. Nem csinált a többi cég hasonlót, egyáltalán nem voltak hibátlanok, a de forma eladta őket és megalapozták az LG mobilos pozícióját világszerte. És ezen a ponton az LG húzott egy merészet: megnyertek maguknak egy ismert divatcéget és mindenkit megelőzve bemutattak egy konkrét billentyűzet nélküli, érintőkijelzős telefont, ami az LG Prada volt, iszonyú sok pénzért. De ebben már nem kellett tollat előkapni a kezeléshez, az iparág első kapacitív kijelzőjét kaptuk meg, bár azon kábé máig megy a vita, hogy oké, hogy ezt bejelentették, de az első iPhone hamarabb volt kapható... akárhogyan is, az LG Prada egy olyan telefon volt, ami sok gyermekbetegsége és faramucisága ellenére is mérföldkőnek tekinthető.
De még mindig nem tartunk az LG legsikeresebb éveinél, mert a konkrét okostelefonos sikerszériát jó néhány érdekes termék előzte meg. Jött a KU990 kódszámú Viewty, 5 megapixeles, forgatható gyűrűs hátlapi kamerával, integrált YouTube-bal, fém hátlappal, VGA felbontású videókkal (ami akkoriban nagy szó volt), mindez pedig a Prada kijelzőtechnológiájával, de fejlesztett menürendszerével érkezett. Aztán jó érzékkel szálltak be a Windows Mobile-ba a KS20-szal, majd jött az LG KC910 Renoir 8 megapixeles kamerával. (Érdemes megnézni a korabeli tesztfotókat, hogy mennyire más szinten volt a mobilos fotózás, mint manapság.) Aztán lerakták a kicsúsztatható QWERTY gombsoros Prada II-t, majd jött a KM900 Arena, ami korának egyik legjobb telefonja volt. 480x800 pixeles kijelzővel (3 hüvelyken), vadiúj menürendszerrel, Dolby hangolással, 5 megapixeles kamerával. És akkor 2009-ben befutott a GD900 Crystal az áttetsző gombsorával, az LG pedig végérvényesen megérkezett a nagy gyártók közé.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
