Kamerák, multimédia

Kezdjük a dolgot elölről: a kijelző fölé 13 megapixeles Sony IMX214-es szenzor került, f/2-es rekesszel, a sok közül szelfipanoráma és HDR móddal, illetve képernyővillanóval. Ilyen képet lő. A hátlapi dupla rendszernek SuperPixel a becses neve, és egy 12 megapixeles Sony modulból áll (IMX362, 1,4 µm pixelméret), relatíve nagylátószögű lencsével, (25 mm, 82°) remek fényerővel (f/1,7) és optikai képstabilizátorral. A másodszenzor is 12 megapixeles, az első viszonylatában 2,3x-os nagyítással, 59 mm-es fókusztávolsággal, f/2,6-os rekeszértékkel, ám optikai stabilizálás nélkül. (Egyébként, mert legyünk szakszerűek, bár minden jpg fotó 3928 x 2944 pixelen, azaz 12 megapixelen készül, a telés RAW képek felbontása 4208 x 3120 pixel, ergo a másodlencse 13 megapixeles, de maradjunk a hivatalos paraméternél). Az élesítés TriTech néven fut, és dual pixel, lézeres és tárgykövető metódusokat kombinál, szupergyors eredményekkel. LED villanóból kéttónusú pár került a kissé kiemelkedő rendszer mellé, plusz egy RGB szenzor a természetesebb fehéregyensúlyért.

[+]

A szoftver főképernyőjén a jól látható 1,0x / 2,3x / 5,0x ikonnal lehet a két kamera és a zoomértékek között váltani, a harmadik opció már digitális nagyítást is bevet. Alább következzen egy-egy automata fotó a két lencsével (1-2. oszlop), majd a kézi módban, DNG RAW-ból általunk feldolgozott példák (3-4. oszlop). A jól rendszerezett kereső bal oldalán a vaku, a kameraváltó, a HDR és a további beállítások, a jobbján a galéria, a portrémód, az exponáló, a videofelvevő és a módok ikonjai érhetők el. A portrémód a két szenzor erejét kombinálja a háttér elmosására, elég jelentős részletveszteséggel az éles részeken, de így is vállalható eredményekkel. A szimulált rekeszérték (azaz az elmosás mértéke) f/0,95 és f/22 között állítható. Az alábbi pakk utolsó sora tartalmazza az ilyen fotókat.

A kameramódok száma kimeríthetetlen: van művészi HDR, arcszépítés, nagy felbontású (felesleges 46 megapixeles felskálázással), gyermek mód, QR-kódolvasó, éjjeli, panoráma, mosolyexponálás, lassítás, gyorsítás, a háttérelemek eltávolítása, önarckép, az idő visszapörgetése plusz mindenféle effekt. A kézi a leghasznosabb, hiszen itt a fókusz (csúszka), a záridő (1/10000 - 32 mp), az érzékenység (ISO50 - 12800), az expozíció (+- 2 Fé) és a fehéregyensúly is állítható (2500 - 6500 K). Van még vízszintező, élő hisztogram, továbbá állítható az önkioldó, a mérési mód, a fókuszmód és kérhetők rácsvonalak. Természetesen kézi módban is váltani lehet a két kamera között.

[+]

Az már meglepőbb, hogy videofelvétel során nem: akár a nagylátószögű kamerával indul a 4K/30fps (katt), a 1080p/60fps (katt) vagy a 1080p/30fps típusú felvétel (katt), akár a teleobjektívessel, a zoom minden esetben digitális marad, azaz nincs az iPhone 7 Plushoz hasonló, folyamatos nagyítás és észrevétlen lencseváltás. Ez kihagyott ziccer, mindenesetre a videominőség 4K-ban kielégítően jó (H.264, 42 Mbps), stabil a fókusz, előnyös az optikai stabilizálás, a közepes minőségű 1080p-s klipek az elektronikus rásegítéssel pedig még kiegyensúlyozottabbak (20 Mbps). Optikai stabilizálás persze csak az elsődleges kamerához van, a telés klipek ezért már remegősebbek (itt egy 4K-s klip és egy 1080p-s példa), ilyenkor már fókuszvesztés is előáll, sötétben pedig mindkét lencse esetében csökken a képkockasebesség. A sztereó hangminőség csak közepes (96 Kbps AAC LC) – zaj, zörej vagy túlszűrés nem jellemzi, csak a szél zavarhat be, ám vannak sokkal tisztábban rögzítő, magasabb bitrátájú riválisok. Az alábbi, második csoport fotó rendre automata módban készült.

Az első Zenfone Zoom éppen képminőségben hasalt el, most viszont tényleg rágyúrt az Asus a dologra, és meg is lett az eredménye. A puhább széleket leszámítva remek a vonalélesség a nagylátószögű kamera, és elég jó a teleobjektíves esetében, amivel simán felveszi a kombináció a versenyt az iPhone 7 Plusszal, bár tekintélyes élesítés árán. A DNG RAW képekre ránézve azért kiviláglik, hogy a nagylátószögű lencse a széleknél tényleg puhábban rajzol, a telésnek meg nem árt az említett élesítés, de így is az élmezőnyben marad az Asus. A fehéregyensúly mindig pontos, a fénymérés oldalán viszont már vannak botladozások: a rendszer előszeretettel mér középre (ezen változtatni lehet), és ha ott világos a téma, hajlamos alulexponálni.

[+]

A HDR meg minta a megvilágosodás buddhai fogalmának totális félreértelmezése volna: a kiégett részek még jobban kiégnek, jobb is ezt és az auto HDR opciót úgy, ahogy van, kukázni. Már csak azért is, mert ha bekapcsolva marad, a kézi mód és a videofelvételek is jellemzően túlexponáltak lesznek, aminek részben a középszerű dinamikatartomány az oka (a DNG fájlokból sok kiégett részlet visszanyerhető). A makrókra is sok-sok részlet jut, kellemesen előnyös elmosódással, és akkor még a portrémóddal is próbálkozni lehet, bár szerintünk inkább nem érdemes. Nem árt viszont érintéssel irányítani a fókuszt a biztosan éles eredményekért.

Este az Apple-t kell ismét felemlegetni: bizonyos fénymennyiség alatt az automata mód egyszerűen az elsődleges szenzort használja, még akkor is, ha a 2,3x-os nagyításra rányomtunk, a nagyítás tehát digitális (a kézi mód viszont valóban beveti a teléset). Az ok pofonegyszerű: annyival több fényt fog be a nagy fényerejű lencse, és annyival hosszabb záridő megtartható optikai stabilizálással, hogy előnyösebb képek születnek még digitális nagyítással is, mintha a teleobjektíves lőne, nagyon rövid záridővel. Este is elégedettek lehetünk a képminőséggel: sok-sok részlet megmarad, minket speciel nem zavar a megtartott zajmennyiség. A túlélesítés viszont zavaró mértékű lett, főleg a nagyított eredményeknél – az ilyenek jobban mutatnak az Apple mobilja esetében. A kézi móddal persze növelni lehet a minőséget, DNG fájlból dolgozva pedig megkerülhető a túlbuzgó algoritmus (ismét a 3-4. oszlop tartalmazza az ilyen példákat). Persze, ha ragaszkodik az ember a telés lencse bevetéséhez, cipelnie kell egy állványt az estére – ilyenkor egyébként már meg-megcsúszik a fehéregyensúly is, gyakran születnek sárgás eredmények.

[+]

Kamerás konklúziónk alapvetően pozitív, már bár az expozíció, a HDR és a túlélesítés oldaláról ráfér az algoritmusra a finomítás, összességében egy tök jó kamerát mellékeltek, érdemben előrelépve a valódi zoomobjektíves elődhöz képest. Ha ez a rendszer köt ki a Zenfone 4 csúcsvariációiban, nyugodtan oda lehet majd tenni egy Asus ketyerét egy összehasonlító tesztbe, ám szeretnénk, ha videózáskor váltani lehetne a két hátlapi lencse között, és a finom zoomolás is opció volna, a jobb hangminőségről nem is beszélve. Az ára miatt egyébként is egyfajta előfutárnak tekinthető a Zoom S, ám erre az alapra bátrabban lehet építeni, mint az eredeti Zoom sajátos rendszerére.

[+]

A Play Zene előadók, albumok, dalok és listák szerint rendszerezi a helyben tárolt állományokat, plusz hozzáfér a Google-előfizetés tartalmaihoz. A flac állományok lejátszása nem okozott gondot, a wma viszont igen. Az Van DTS Headphone X támogatás, az audiovarázsló menüpontban pedig elérhető számos séma (intelligens, film, játék, kültéri, hang, zene). Az utóbbihoz hangszínszabályzó is dukál, plusz füles csatlakoztatásával az FM-rádióba is életet lehet lehelni. A 3,5 milliméteres portra jófajta hang jut, lefülelhető háttérzaj, áthallás vagy a frekvenciaátvitel bakijai nélkül, viszont egy LG V30-tól és audiofil társaitól elmarad a dinamika, a részletesség és az erősítés. A multimédiás hangszóró egycsatornás, és mivel alul van, könnyű eltakarni, viszont jó hangerővel szól. A minőség a maximumon elég tompa és hiányoznak a komolyabb mélyek, lejjebb szabályozva az átlagot viszont megugorja. Van ugyanakkor némi alapsercegés, ami pont halk állásban a legészrevehetőbb. A videolejátszó kissé fapados, viszont meghajtja akár 4K-s HEVC állományokat is, a H.263, a H.264 és az mpeg4 sem fog ki rajta. A DivX, az Xvid és az AC3 kódolás viszont igen, akárcsak a feliratok. Ezek meghajtására például egy BS Player alkalmas.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!