Hirdetés
Külső
A franciák korábban se vetették meg a színeket, ezt a szokásukat pedig azóta is őrzik. Így aztán ha valaki már becsavarodik a sok fekete, szürke, esetleg fehér mobiltól, akkor az Alcatel tudja a megoldást. Jelen tesztünk alanyát háromféle színben dobták piacra, van grafitszürke (mert a konzervatívokra is gondolni kell), sárga és piros, utóbbi jutott nekünk is. Ráadásul nem szimpla piros, inkább enyhén narancsba hajló árnyalat, ami szerintem nagyon jól néz ki. A színét kiemeli, hogy csak a hátlapja ilyen, az oldala és előlapja fekete, a két szín pedig erős kontrasztot alkot. Ugyanakkor a színen túllépve azt kell mondjam, hogy az Idol X bizony egyáltalán nem csúnya. Nincs rajta semmi csicsa, egy finoman lekerekített sarkú téglalap, ám épp ez adja a szépségét. Minőség terén is igencsak kitettek magukért, a műanyagok kellemes tapintásúak, matt felületük nem vonzza a koszt és zsírt, a unibody kialakítás pedig kellő masszívitást ad. Ez utóbbira az is rásegít, hogy belülről egy titán keretet helyeztek el, amihez hasonló megoldást a Motorolánál láttunk. Az igényességet fokozzák az olyan apróságok, mint az oldalt lévő kinyitható ajtókat zárt állapotban tartó apró mágnesek, az előlap pedig üvegből van, konkrétan Dragontrail Glass. Nagyon szimpatikus, hogy a nagyméretű kijelző ellenére meglepően kompakt gépet hoztak össze. A mindössze 6,9 mm-es vékonysághoz sikerült még a Galaxy S4-hez képest is 2 mm-el kevesebb szélességet összehozni, mindez a 130 grammos súllyal igen jó kombinációt eredményez. Negatívumról is essen szó, ugyanis a kissé határozott élek beszélgetéskor hajlamosak a fülünket nyomni.
Az előlapot szinte teljesen elfoglalja a képernyő, ami 5 hüvelykes, tehát nem épp kicsi. Nem fukarkodtak a felbontással sem, fullHD-ről beszélhetünk és az sem mellékes, hogy egy légrésmentes IPS panelt építettek be. Ennek megfelelően nehéz rosszat mondani róla, a kép kristálytiszta és pixelmentes, a színek szépek és természetesek, a betekintési szög 180 fokos, napfényben lesznek gondjaink vele. Külön tetszett, hogy kikapcsolva szinte teljesen egybefüggő fekete felületet látunk, ilyet főleg a Sony-nál láthatunk és egy MiraVision Image Engine nevű technológia is van benne. A már említett üvegborításon kívül Oleophobic, tehát zsír- és víztaszító bevonatot kapott, úgyhogy a tisztítás se nagy ügy. Az sem akármi, hogy oldalt mindössze 2,4 mm-es keretet hagytak, ennél kisebbet még egy Note 3 se tud. Alulra, különállóan kerültek az androidos érintőgombok, nekem kicsit szokatlan volt a baloldalra helyezett Vissza, az Opciók pedig hosszan nyomva a taskváltó menüt hozza elő. Felül van egy hangszórónk, ami mind hangerőben, mind hangminőségben igen korrekt, mellette egy előlapi kamerával, közelség- és fényszenzorral, valamint egy fehér színű állapotjelző fénnyel futhatunk össze.
A hátlap elsősorban piros, másodsorban pedig lapos, enyhén lecsiszolt szélekkel. Az alsó területen a hangszóró lyukacsos rácsa hívja fel magára a figyelmet. Itt két dudorral igyekeznek áthidalni azt a problémát, hogy az asztalra lehelyezett telefon ne némuljon el. Picit feljebb a kötelező minősítési jelzés látszik, amit nagyon diszkréten sikerült megoldani, egyáltalán nem zavaró. Középtájt krómszerű One Touch felirat jelzi a származást. Még feljebb pedig a „küklopsz szeme”, a kamera dudorodik, közvetlen közelében a LED villanóval.
Oldalt egy szolid fekete csík rejti a szükséges minimális kezelőszerveket. Alul van egy mikrofon, meg a microUSB csatlakozás, felülre került a 3,5 mm-es jack, és sajnos a bekapcsoló/lezáró gomb is, ez csorbítja az ergonómiai összképet. Jobbra van a hangerőszabályzó, ez kissé túl vékony, nehéz kitapintani. Felette van az egyik apró mágneses fedélke, ide a microSD kártyát tehetjük, míg a másik oldalt társaság nélkül lévő társa a microSIM-et fogadja be. Létezik dual SIM kivitel is, ekkor a memóriakártya helyett is SIM foglalatot találunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
