Külső
Az Alcatel készülékeket még mindig sokan a mobiltelefonok Trabantjaként tartják számon. Ezek az emberek felteheően abból indulnak ki, hogy a francia cég telefonjai régebben a hazánkban beszerezhető legolcsóbb készülékek voltak. A fröccsöntött műanyag ház, a babapiskóta forma és a szegényes tudás megbízható működéssel és elképesztő strapabírósággal párosult. Legendás történetek keringtek hóba esett One Touch Easy, vagy lakótelepi erkélyről kizuhant One Touch Club modellekről. Az Alcatel azonban már az 501-essel jelezte, hogy sokkal többet is képes kihozni magából, mint amit eddig megszoktunk, aztán a 715-tel olyan készüléket bocsátott ki, amely a nem színes kijelzős telefonok egyik legjobban sikerült példányaként tartható mind a mai napig számon. Akik használtak ilyen készüléket, azok joggal várták a gyártótól, hogy a színes kijelzős, multimédiás telefonok terén is majd eredményesen veszi fel a harcot. Ehhez képest kijött az Alcatel 756, amely a maga nemében nem volt rossz telefon, de nem rengette meg a piacot, majd nem sokkal később kisebb testvére, az 565 bukkant fel a Vodafone üzleteiben. Nem kellett sokat várnunk arra sem, hogy az 556-ként bemutatott készülék a T-Mobile boltok polciara kerüljön. Miután a cég úgy döntött, hogy nem kíván túlságosan a mobilpiacra fókuszálni (az Alcatel nem csak telefonokkal foglalkozik, de nem ám, sőt, a mobil üzletág a cégnek mindössze 1%-át teszi ki), ezért két lépcsőben eladta a kínai TLC-nek a mobiltelefonok gyártásával foglalkozó üzletágát.
Tesztünk alanya, a még francia tervezésű Alcatel 556, mellbevágó formatervű telefon. Legmeghökkentőbb része a billentyűzet, amely nagyon hangsúlyos, kidudorodó gombokkal operál, és mindehhez hab a tortán az iszonyatos kék háttérvilágítás. A tervezők meg sem próbálták elfedni, vagy elmosni, hogy hol van a gombok alatt elrejtve a négy darab kék LED, így az egész bizony kimondottan gagyi érzést kelt, ha jószándékúak akarnánk lenni, akkor azt mondhatnánk némi éllel, hogy oldschool.
Miután a cikk szerzője maga is használt 565-öt, ezért rögtön úgy vizsgáltuk a telefont, hogy mi az érdemi különbség a vodás és a t-s verzió között. Nos, a megjelenésen és a menü színvilágán túl konkrétan az égvilágon semmi. Félreértés ne essék, az 565 sem a szépségéről híres, így teljességgel szubjektív, hogy kinek melyik tetszik, olyan ez az összehasonlítás, mintha Zámbó Jimmy és Demjén Rózsi közül kellene kiválasztani a szebbiket. Az 556-ban viszont az eredeti menü található, amely sokkal látványosabb és kellemesebb a szemnek, mint a Live! kemény négy árnyalatú színorgiája.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
