Előszó
Ez az eddigi legnagyobb és vélhetően legdrágább tesztautó, amelyben a relatív rövid ideje futó autós rovatunk kapcsán szerencsénk volt üldögélni. Ücsörészni. Heverni. Tespedni. Mert ezeket mind lehet csinálni a Volvo S90-ben, amely az általunk próbált konfigurációval némiképp 20 millió forint feletti összegért vihető haza. Illetve félig magától is hazagurul, köszönhetően annak a rengeteg automatizmusnak, amely megpróbálja a vezető válláról levenni azokat a terheket, amelyek egy majdnem 5 méter hosszú autószörny terelgetése közben adódhatnak. Mi is úgy bántunk vele, mintha egy különösen értékes biliárdasztalon kéne játszunk egy lakótelepi lakás konyhájában, aki nincs hozzászokva, hogy a gépkocsi elején komplett pingpongmeccseket is le lehetne zavarni, hátul pedig még egy családi ebédlőasztalnyi terület is adódik, az eleinte nagyon óvatosan fogja terelgetni a nagy Volvót.
[+]
Az S90-nél a Volvo láthatóan mindent megpróbált beleadni az infotainment rendszerbe, ami technológiai szempontból elvárható. Ez először is azzal jár, hogy az autóból gyakorlatilag száműzték a középkonzolon megszokott gombok túlnyomó többségét, maradt összesen négy: a vészvillogó, az első és a hátsó páramentesítő, illetve a fedélzeti rendszer óriási tekerőgombja, amit be is lehet nyomni. Ennyi, minden más a középkonzolon terpeszkedő, 9,5 hüvelykes, állított tájolású tablet feladata és ez egyébként amennyire menő, annyira megosztó is. Például a négyzónás klímán hőmérsékletet állítani ugyan elég triviális, hiszen jellemzően a menü alsó sorában ott van az ehhez szükséges piktogram, de mégis oda kell nézni a kijelzőre, amikor az ember a fokokat az érintős csúszkával megpróbálja belőni. Egy klasszikus, tekerős megoldás odatekintés nélkül is általában jól kalibrálható (és egyébként a Volvo ki is hagyta azt a ziccert, hogy a kijelző alatti tekerőgombbal lehessen ezt állítani), sokszor a parkolási asszisztens és a radarok inaktiválására vonatkozó gombokat is más márkák inkább kívül tartják a fedélzeti rendszertől.
[+]
Ugyanakkor viszont ez a gombtalan élet az enteriőr tervezői számára jelentett gondtalan életet, szárnyalhatott a skandináv fantázia, aminek olyan eredménye született, hogy csak szuperlatívuszokban tudunk róla beszélni. Világos fa, színben harmonizáló bőr, selymesen csillogó fém és mindenhol végtelen térérzet köszönti az utasokat (hátul is), az egész autózás egy kicsit olyan élmény, mintha az ember beülne egy kimondottan jó ízléssel megtervezett meditációs szobába, ahol a külvilágot egy keze ügyében levő, csúcskategóriás tablettel irányíthatja. Oké, van kormány is (nyilván tele gombokkal), a műszerfal viszont szintén egy kijelző, ennek megfelelően össze-vissza lehet paraméterezni, ha pedig még ez sem lenne elég, akkor ott a HUD (Head Up Display), amire a rendszer a legfontosabb információkat kirajzolja (sebesség, sebességhatár, következő navigációs manőver, túl alacsony követési távolság és veszély).
[+]
Az első benyomások tehát megragadók, akárki ült be az S90-be mellénk, mind odáig volt az ízléses, szellős beltértől, ami a luxusnak egy olyan ága, ahol nem a nehéz, súlyos és drága csicsák, hanem a letisztult elegancia és könnyedség dominál. És persze minden ülés elektromosan mozog, ráadásul a középkonzoli tabletről a vezető is tudja ráncigálni az anyósülést, ami nyilván rengeteg ökörködésre adhatna okot, de elsősorban az a lényege, hogy mondjuk a nagymamát egyszerűbb távvezérléssel tologatni a térben, mint elmagyarázni neki, hogy oldalt melyik kallantyút és merrefelé húzogassa. És persze több felhasználói profil is menthető, amely az összes testreszabhatósági beállítást rögzíti, az üléspozíciót, a menü elrendezését, a színsémát és a vezetési segédletek állapotát szintúgy.
Fedélzeti ergonómia, kezelhetőség
A fedélzeti rendszer nagyon reszponzív és gyors, felépítése alapvetően elég logikus, noha nem hibátlan. A klíma állítgatásáról már volt szó, de akadnak még apró faramuciságok itt-ott, amik néha a nem makulátlan fordításból adódnak, noha mindenképpen pozitívumként kell felfogjuk, hogy a rendszer nyelve magyar. De például egy párhuzamos parkolás során majdnem ripityára törtük az S90 hátsó traktusát, ugyanis az út szélén álló autók között kiszúrta a kocsi a rést, szólt is, hogy eddig és ne tovább, aztán megkért minket, hogy tegyük a váltót hátramenetbe és lépjünk le a fékről. És ebben a pillanatban elkezdett úgy 30-cal tolatni, ami egyrészt igen gyors lefolyású infarktust okozott, másrészt ha nem állok bele két lábbal a fékbe, akkor a kékesmetál fényezésnek nyoma nem marad hátul. Mint később kiderült, nem le kell „lépni” a fékről, hanem lassan felengedni azt. Ha így teszünk, akkor viszont úgy behajtogatja a bálna testet a helyre, mint a kisangyal, magam sem csinálnám jobban.
A Volvo emblémában is található egy kamera, illetve más szenzorok is, amelyek az asszisztens-rendszerek működéséhez kellenek. [+]
A felület három, oldalirányba lapozható képernyőből épül fel. Az elsőn az autó különböző elektronikai extráit lehet kapcsolgatni, ilyen például a HUD, a táblafelismerés, a tempomat, a kanyarkövető fényszórók, vagy a start/stop rendszer. Ezek a kapcsolók egyébként tök szabadon áthelyezhetők, hogy olyan sorrendet alkothassunk, ami számunkra logikus. A második oldalon van a legutóbb használt négy alkalmazás. Alkalmazásnak számít a navigáció, a telefonálás, az üzenetkezelés, a zenelejátszás és mondjuk az Apple CarPlay is. Meg minden egyéb, amit le lehet tölteni, például a Spotify, illetve egyes rendszerprogramok is alkalmazásnak minősülnek ebből a szempontból, például a hangzásvilág beállítására szolgáló rész. Itt mindig az aktuálisan futó app tölti ki a lényegi területet, alatta-felette pedig egy-egy sáv megérintésével válthatunk egy másik alkalmazásba. A furcsa az volt, hogy ha nyitottunk egy ötödik funkciót, akkor a legutóbbi nyomtalanul eltűnt a felületről és csak a menüben turkálva és újra meghívva lehetett ide visszavarázsolni, a CarPlay kapcsán például az USB-kapcsolat megszakításával és összedugásával tudtuk ezt megoldani, de sanszosan van más módja is, csak nem találtuk meg. Hogy ne kelljen sokat kutatni az alkalmazások után, a netről letöltött (és letölthető) appok listája került a harmadik oldalra, a Spotify mellett van időjárás, TuneIn rádió, diktafon (ez remek ötlet és igen hasznos), közeli érdekességek a Here adatbázisából, Glympse és Volvo ID.
[+]
Mindezeken túl — akárcsak az okostelefonos rendszereknél — a kijelző felső része lehúzható. Itt gyorsbeállítások kapnak helyet, amelyek igen hasznosak tudnak lenni, mert egyszer ugyan megtaláltam, hogy hol lehet a hangrendszert vezetőre irányítani, de utána ha svédacélból készült csővel ütnek, akkor sem találtam volna meg újra, ezen a felületen viszont van hozzá shortcut. A Bowers & Wilkins audiorendszer egyébként feláras extra volt, kábé 1 millió forinttal dobta meg a gépkocsi árát, de valóban igen jól szól, mindenféle spéci hangzáskép kérhető, például szimulálja a göteborgi hangversenyterem akusztikáját. Ha a váltót hátramenetbe húzzuk, akkor bekapcsol a kamerarendszer, amely három (és fél) nézetet tud. Van egy 360 fokos, algoritmus által kreált, felülnézeti kép, ami elég hasznos a parkolási manőverek során. De a négy oldalon is vannak kamerák, a hátsónál a látószög is változtatható, hogy közelebbinek lássuk a témát.
Kommunikáció, navigáció, összegzés
Noha az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy a Volvo tényleg odatette magát a rendszer megalkotása során, az okostelefonos kommunikációs repertoár nem teljes. Az egyre gyarkabban használt Android Auto felület például nem képezi az eszköztár részét, ha nem Apple telefonunk van, akkor a klasszikus Bluetooth kapcsolat lehetősége van csak meg. És ez sem működik tökéletesen, elvileg jó esetben a kocsi és a mobil között szinkronizálásra kerül a névjegyzék, az SMS üzenetek listája, a telefonfunkciók és a multimédia. Ezeket kis piktogramok jelzik a csatlakoztatott eszközök listájában, egy Galaxy Note7-tel és egy LG G5-tel minden frankón ment is, egy Huawei P9-cel viszont az üzenetek nem jöttek át. Elvileg ezt ugye a telefonon is engedélyezni kell, de a P9 nem dobott fel ilyen ablakot. Ugyanakkor viszont a zenelejátszásnál pont a G5-nél és a Note7-nél vettünk észre néha egy-egy megakadást, a Huawei ilyesmit nem produkált. Persze tudjuk, hogy hiába szabvány a Bluetooth, a verziószámok és a gyártók által használt szoftveres és hardveres apróságok mégis okozhatnak anomáliákat. Az viszont már a Volvo sara, hogy a zenelejátszás csak úgy működik androidos telefonról, hogy magán a készüléken kell összerakni a playlistet, az autó fedélzeti rendszere semmi ilyet nem tud, léptetni ugyan lehet a számok között, de albumborítókat nem lát, mappákat, vagy bármiféle számlistát nem tudunk lekérni és babrálni. Apró, de fontos extra viszont, hogy ha pendrive-ot dugunk a megfelelő helyre, akkor onnan még a FLAC állományokat is lejátssza a rendszer.
[+]
A telefonos összeköttetés egyik legfontosabb, kézzelfogható rákfenéje, hogy milyen módon tudjuk a kocsiban a készüléket tölteni. Ebből a szempontból a Volvo elég korrekt, két USB is akad, az egyik körül fehér a keret — csak ebben működik a CarPlay, tehát az iPhone-okat ide kell dugdosni. Viszont mindkettő 2,1 Ampert ad le, ami manapság elvárás, mégsem ugorja meg minden gyártó. A CarPlay ugyanolyan könnyedén működik az S90-ben is, mint általában az összes kocsiban, ahol eddig próbáltuk. A Siri engedélyezése alapfeltétel (az Apple azt gondolja, hogy mindent hangvezérléssel fogunk intézni, de ez itthon nem túl adekvát, lévén a Siri nem tud magyarul), utána rögtön megjelenik az iPhone lecsupaszított menürendszere, amely viszont fektetett nézetű. Így aztán alul-felül lesz egy jókora fekete sáv, de a 9,5 inches tablet így is bőven elég nagy, hogy a CarPlay által adott funkcionalitás (telefonálás, zene, navigáció) tökéletesen látható legyen.
[+]
Navigációt viszont maga a Volvo is ad, jobban mondva a Here. A Nokiától vett megoldás kifejezetten jó, teljes Európa rajta van, ami egyébként 30 GB helyet foglal valahol és havonta jönnek a frissítések, amelyek manuálisan, a tulajdonos által is telepíthetők. Az autóban GPS és GLONASS vevő is van, a pozíciót pontosan tartja, a magyar itíner korrekt, jól érthető, a következő manővert pedig a HUD-ra is kivetíti a Volvo. Egy okostelefonos megoldás kapcsán mindig elhangzik előnyként, hogy ha online tud lenni a készülék, akkor megjönnek a forgalmi információk és a friss térkép is adott, a Here pedig megpróbál ehhez a feladathoz felnőni, a TMC-t minden körülmények között használja friss információk kapcsán, de ha adunk neki a telefonról megosztva WiFi-n internetet, akkor még pontosabb forgalmi helyzetképet tud prezentálni és annak alapján tervezni. Az S90-ben egyébként van egy router, de a hazai forgalmazású autókban nincs SIM, tehát ugyan bekapcsolhatjuk a hotspot funkciót, de az maximum arra jó, hogy a kertben a Volvo legyen az ad-hoc LAN-party kiszolgálója, mert internetkapcsolatot nem tud varázsolni.
Az autó figyelmeztet, ha teendőnk van, a felhasználói kézikönyv pedig elérhető az érintőkijelzőn át. [+]
Az S90 infotainment rendszere tehát már nem is csak infotainment. Nem csak arra jó, hogy a telefonunkkal történő kapcsolatot megoldja, hogy navigáljon, zenét szolgáltasson (videót is tud) és információkat adjon az utazásunk alatt erről-arról. Ez már egybe van gyúrva az autó hardveres erőforrásainak kezelésével is, a komplett középkonzoli gomberdőt egy óriási kijelző helyettesíti, ahonnan minden funkció elérhető, minden vezetési asszisztens állítgatható, gyakorlatilag egy interfész a sofőr és a gépkocsi között, amely nem mellesleg az infotainment feladatokat is ellátja. Láttunk már ilyesmit, egyre több fedélzeti rendszerbe kerülnek bele az automatizálással és a biztonsággal kapcsolatos funkciók és váltanak ki gombokat, kapcsolókat.
Biztos, hogy ez most a trendi irány, ugyanakkor valahol meg kell húzni egy határt, mert vannak olyan feladatok, amelyek egyszerűen egy tárcsával, egy kapcsolóval, egy egyedien beazonosítható formájú gombbal vezetés közben egyszerűbben intézhetők. Nem véletlen, hogy azért a hangerőt nem az ujjunk tapicskolásával változtatjuk itt sem, ahogyan a vészvillogó gombját is megtartották. Szerintünk a klíma (amit akarva-akaratlan, de elég sokan babrálnak menet közben) is ebbe a halmazba kell tartozzon. A S90 tehát egy nagyon menő, jól átgondolt, alapvetően gyorsan, pontosan és logikusan működő felületet ad az egészen kiváló ízléssel megformált beltérhez, mint felület, mint rendszer, mint mérnöki munka tényleg csodálatra méltó, de egy picit túl van tolva. Viszont élmény volt így is használni és valószínűleg pont az élmény lesz az, ami miatt a tulajdonosok is szeretni fogják kis hibái ellenére is.
Bog
A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.
