Okostelefonos csatlakozás

Háromféle módon tudunk telefont kötni a rendszerhez. Van a klasszikus Bluetooth, ami az összes kipróbált készülékkel működött (Huawei, Samsung, LG, Apple, Xiaomi). Legalábbis elsőre. Aztán megöltük a rendszert egy Samsunggal, megtörtént a párosítás, üzemelt rendesen, majd leválasztottuk, töröltük a listából és onnantól vége volt a dalnak, valamiért a felület ettől a pillanattól kezdve egyetlen dolgot volt hajlandó csinálni: várta és várta vissza a Samsungot. És ettől meg is fagyott, csak pörgetette a várakozást jelző körkörös animációt és semmiféle más menüpontot nem lehetett elérni. Egy kocsiból ki, kocsiba be megoldotta, de ez sajnos csúnya folt az egyébként kimondottan jól sikerült rendszer becsületén. A hangminőség viszont abszolút korrekt, ráadásul a telefonon tárolt zenéket is le tudja játszani. Egyébként itt volt egy furcsa apróság, nyilván ha leállítjuk az autót, akkor megszakad a kapcsolat, de ha visszaülök, akkor magától csatlakozik újra a két eszköz egymáshoz, ám hol tök automatikusan folytatta a tracklist lejátszását, hol nekem kellett manuálisan indítanom, nem láttam benne logikát. Mondjuk ezzel pont együtt lehet élni. A Bluetooth-on keresztül történő zenelejátszás sem mindig működött, az LG G5-tel volt, hogy nem jött át semmilyen hang. Logikát nem találtunk a hibában, véletlenszerűnek tűnik.

Telefonálási képernyő [+]

A másik két kapcsolódási forma már kábeles. Androidos telefonoknál a MirrorLink jöhet szóba (ha a telefon támogatja, újabb LG, Samsung, Sony és HTC készülékekre jellemző ez), az iPhone-hoz pedig adott az Apple CarPlay. Mindkét esetben fontos, hogy hová kerül ilyenkor a telefon, az USB csatlakozó a könyöklőben van és egy kis ajtócska védi, hogy ne menjen bele a por (azért ez cuki), tehát a telefonunknak a legjobb hely szintén a könyöklőben lesz. Nem tudom, hogy kezd-e átjönni a dolog, de pillanatnyilag ott tartunk, hogy a Suzuki által adott infotainment rendszerből csak az Android Auto hiányzik, gyors, jól kezelhető, funkcionális és persze nem egy eyecandy, csilli-villi csoda, de tökre működik.

Mintaszerűen működött az Apple CarPlay [+]

A CarPlay mintaszerűen működött, a Siri engedélyezése után megjelent az ismert Apple-féle felület a kijelzőn, reagált a parancsokra, tette a dolgát. Ilyenkor ha a főmenübe visszalépünk, akkor a telefonos funkciókra kattintva sem erőlködik kitalálni, hogy mi zajlik, egyszerűen bedobja a CarPlay tárcsázófelületét, ezzel tehát semmi gond nem volt.

A beállításokra nyomva mindig az aktuális funkció opciói jelennek meg [+]

A MirrorLink már más tészta, a sokadik ilyen autót kipróbálva kezdjük azt érezni, hogy nem okvetlenül a kocsikkal van baj, hanem inkább a szabvány nem egységes, illetve a készülékgyártók — legalábbis amelyek támogatják — nem fordítanak erre elég figyelmet. Ez mindenképp kábeles kapcsolatot feltételez, illetve azt, hogy az adott készüléken legyen olyan alkalmazás, ami a MirrorLink által hitelesített. Ha van, akkor ezt felismeri a Suzuki az összekötés után, ha több is van, akkor egy listát dob fel, hogy válasszunk. A Sony és a HTC autós felülete erre gyárilag alkalmas, egyből ez fogadja az autó kijelzőjén a felhasználót. A japánoknál ide tetszőleges egyéb appokat is betehetünk, így gond nélkül futott mondjuk a Waze, vagy éppen a Chrome. Sőt, még az androidos home gomb is elérhető volt, simán ki tudtam menni a menübe és bóklászni, de fél perc után a telefon rájött, hogy ezt nem szabadna engedni, hiszen MirrorLink kapcsolat van.

A probléma azokkal az eszközökkel van, ahol nincs dedikált alkalmazás. Ilyen az LG, hazánkban nem is érhető el az egyébként a koreaiak által fejlesztett MirorrDrive app, de persze rá lehet tenni a telefonra az APK-t, ami elég szegényes funkcionalitást kínál: telefonálás, üzenetek, zene. Mondjuk az menő, hogy a bejövő SMS-t magyarul olvassa fel, ha kérjük, még a smiley-kat is dekódolja. A Samsungnál viszont nem jutottunk dűlőre egykönnyen, elég sokat kellett szórakozni, mire két szoftver installálása után az egyiket indítva át tudtunk haladni egy másikba, ami több-kevesebb sikerrel, de működött.

A helyzet az, hogy attól még, hogy egy autó rendszere képes a MirrorLink szabványra, egyáltalán nem biztos, hogy ez a szabványt szintén ismerő telefonokkal könnyedén működésre bírható. A Seat Ibizánál láttuk, hogy a Samsung és a Seat közösen fejlesztett dedikáltan a saját rendszerükhöz MirrorLink alkalmazást (de az sem ment minden Samsung telefonon), ha viszont nincs ilyen, akkor vagy a mobilunk gyárilag tud egy hasznos appot felmutatni (Sony és HTC), vagy nekünk kell kikísérleteznünk a megfelelőt. Egy erre figyelő gyártótól viszont elvárható lenne, hogy készítsen appot, hogy a vásárlók a megfelelő telefont használva tényleg tudják használni a képernyőtükrözés lehetőségét. Ráadásul arra is kell figyelni, hogy a telefonunk a MirrorLink melyik verzióját használja, a Suzuki az 1.1-nél tart, a régebbi készülékek viszont csak az 1.0-t ismerik, itt is lehetnek hitelesítési problémák.

Összességében viszont a Suzuki SX4 S-Cross rendszere kellemes meglepetés volt. Puritán, egyszerű, de könnyen kezelhető és működik. És ez sokkal magasabb kategóriájú autókra nem mindig mondható el. A MirrorLinkkel kapcsolatos szívásokat csak annyiban lehet a Suzuki számlájára írni, hogy mindenkinek könnyebb lenne, ha összerántottak volna egy appot, amit a megfelelő telefonokra ingyen fel lehet tenni. A CarPlay viszont kifogástalanul üzemelt, a Bluetooth kapcsolat is majdnem tökéletesre vizsgázott, ha nem csúszott volna be az X-edik csatlakoztatott modellnél egy tölcséres McFreeze. (McFreeze = fagyás, a tölcséres verziónál reboot is kell.) A Bosch által szállított rendszer nem szemkápráztató animációkkal és végtelen beállítási lehetőségekkel kíván a sofőrök kedvében járni, hanem egyszerűségével és könnyű kezelhetőségével. Amit ígér, azt jobbára hozza is, egy olcsóbb árfekvésű autóba talán ennél több nem is kell.

Bog

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.