Új hozzászólás Aktív témák

• #4309 Nimrod addikt

  Új Válasz 2009-03-01 19:35:51 #4309

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Nimrod

  addikt

  Nem tüzet akarok szítani, inkább csak utat keresek. Sokszor nem tudom, hogy az utat csak magamnak keresem, vagy mindenki másnak.

  Olvastam egyik hozzászólásban, hogy aki mesterségesen jön a világra (például császármetszés), az hajlamos várni a sült galambot, mert nem tanul meg már az elején harcolni.
  Én is mesterséges vagyok, de aki olvasgatta a blogom és/vagy ismer az úgyis tudja, hogy nem túl jó a lapjárásom, sokszor direkt tovább nehezítem a saját dolgom. Mert megérdemlem, mert ha a sors/végzet létező valami, akkor nekem a jelek szerint nem a könnyű út jutott. Ha pedig a sorsnak fityiszt mutathatok, én megteszem és tovább nehezítem az életem.
  Fáj, ez nem kétség (és aki fogorvost mer említeni azt itt lövöm le), de emberileg rengeteget fejlődök közben.
  Adott a kérdés, megéri?

  Nem az elmúlást akarom tudni, hanem hogy mi lesz utána. Keresem a lelki békém és nagyon nem találom, főleg a bizonytalanság miatt.

  Lélek? Létezik (még ha sokaknak látszólag nincs is), látszólag életünk során azt fejlesztjük. Ez lenne az élet célja? Emberileg fejlődni? Vagy egész életünkben egy rossz ösvényt taposunk? Talán ez az igazi ok, amiért a legtöbb ember fél az elmúlástól.

  Az univerzum logikusan épül fel és az ember is, mindent megtapasztalhat (azért a fájdalomból, szenvedésből ennyi már elég lesz lassan), talán azért hogy tanuljon. Vagy azért, hogy bűnhődjön? Talán főldi létünk csak egy börtönállapot, hús-vér testbe zárva?
  Vagy csak egy hosszú iskola, ahol mi vagyunk a diákok, a tanárokat pedig nekünk kell megkeresnünk?

  Nem vagyok vallásos jó ideje, nem gyakorlom mert nem tudok már senkiben hinni. De hinni kell, mert anélkül nem a test fog meghalni, hanem a lélek.
  Talán az enyém már a halálán is van? Talán a szokásos adóbevallásom készítésekor nem véletlenül jutott most eszembe, hogy a második 1%-ot hasznossá tegyem? Amolyan meggyőződéssel, hogy igen, ez a helyes, noha éveken át azt mondtam, hohó, fényűzés nektek, nekem meg csak az ima?

  Nem tudom, nem értem és zavaros az egész vallás dolog, annyi könyv átolvasása után is.
  És a hangok a fejben, menj templomba, gyónj és találj végre békét.
  Fogok? Egy próbát megér.
  Hogy megtalálom-e azt, amit keresek?
  Marad a hit.

Új hozzászólás Aktív témák