Egy nagyon érdekes kütyüt kaptunk tesztelésre a StarKingtől, melynek igazából nem is ebben a blogban lenne a helye, hiszen a gyártó nem egy Apple közeli cég, a termék pedig csak támogatja az iOS-alapú eszközöket, de nem követeli meg azok használatát. Hogy mi ez? Úgy néz ki, mint egy hangszóró, így nem meglepő, hogy ezt a funkciót is ellátja, de ennél azért jóval többről szól. Nem egy dokkoló, nem egy ébresztőóra, hanem egy internetről működő zenelejátszó központ, mely az iPhone-t csupán távirányítóként használja. Egy olyan kütyü, mely teljes mértékben megváltoztatja az emberek zenehallgatási szokásait, de csak akkor, ha tőlünk nyugatra élnek.
A Sonos a Play:3-at "vezeték nélküli HiFi lejátszónak" nevezi, ami nem a legtalálóbb kifejezés, de egynek azért jó. Kívülről tényleg csak egy hangfal, melynek hátulján mindössze egy Ethernet csatlakozó és a hálózati áram helyet található, a tetején pedig két hangerőszabályzó és egy némító gomb, valamint egy apró LED figyel. A működtetéshez az eszközt egy Ethernet kábel segítségével (van a dobozban) csatlakoztatnunk kell ahhoz a WiFi routerhez, mely a lakásban megosztja az internetet, majd fel kell telepítenünk a Sonos alkalmazását, mely PC-re, Mac-re, iOS-re és Androidra is elérhető. Ha feltelepítettük, el kell indítanunk, a lejátszót a hangerőnövelő és a némító gombok együttes megnyomásával párosító üzemmódba kell raknunk, majd körülbelül egy másodpercet kell várnunk a csatlakozásra; a rendszer kész, indulhat a zenelejátszás.
Igen ám, de honnan szedi a muzskát a gép? Az internetről, jelenleg olyan szolgáltatások támogatottak, mint a Napster, a last.fm vagy a Spotify, plusz lehet hallgatni nagyjából a világ összes netrádióját, beleértve a magyarokat is. Mi egy Napster előfizetést is kaptunk a kütyü mellé, amit sajnos hazánkban nem lehet megvásárolni, pedig az 5 dolláros havidíj elég korrektnek mondható azért, hogy korlátlan mennyiségben hallgathatunk (streamelve) zenét mondjuk az okostelefonunkon vagy a Sonos médialejátszóján, legálisan. Ez ez a dolog, ami teljesen megváltoztatja az ember zenehallgatási szokásait, nem az évek óta gyűjtögetett/grabbelgetett MP3-ak tengerében kell kutakodnunk, hanem megnézhetjük, hogy mit hallgatnak mások, ízlésünk alapján megkérhetjük a rendszert, hogy ajánljon nekünk valamit, plusz egy Napsterrel azt is tudjuk, hogy két hét múlva itthon milyen zenék lesznek felkapottak.
Hangfalként a Play:3 kiválóan teljesít. Mérete 132 x 268 x 160 milliméter, tömege 2,6 kilogramm, teljesítményét nem tudni, de elképesztően jól szól, egy kisebb házibulit simán el lehet vinni a segítségével. Ráadásul ez nem a legerősebb modell, azt Play:5-nek hívják, ráadásul azon már vonalbemenet is van, így kvázi arra is használhatjuk, hogy kihangosítsunk vele egy iPodot, miközben az azon tárolt zenét hallgatjuk. Viszont gyorsan vissza is kell kanyarodni az egész Sonos filozófiához, a dolog ugyanis nem áll meg ott, hogy adott egy számítógéppel egybegyúrt hangszóró, mely netről streameli a zenét és az okostelefonokat/számítógépeket távirányítónak használja. Több hangfalat is egybe lehet rakni, elég csak az egyiket csatlakoztatni az internetre, a többiek már vezeték nélkül oldják meg a kommunikációt maguk között; mindegyiket el lehet nevezni annak megfelelően, hogy melyik helyiségben kaptak helyet, aztán a szoftverből ki lehet választani, hogy melyek szólaljanak meg. Ez egyébként nem egy új ötlet, az Apple AirPort Express már régóta tudja, hiszen ott egy olyan WiFi routerről van szó, melyen 3,5 milliméteres audio kimenet is található, az iTunes/iOS zenelejátszó alól pedig ki lehet választani, hogy épp mely hangszóró(k) szóljon/szóljanak. Groupolni persze itt is lehet, ha tehát nem akarjuk a házban elhelyezett 5 hangszórót használni, azt is kiválaszthatjuk, hogy mondjuk csak kettő szóljon.
A Sonos megoldásai nagyon tetszetősek, hiszen egy egészen új utat mutatnak a zenelejátszásban. Nem spanyolviasz, nem szenzáció, de ha az ember olyan helyen él, ahol lehet mögé szolgáltatást is venni, akkor egy egészen új világba csöppen általa. Tegyük hozzá, csillagászati áron, hiszen egy nagyobb lakás berendezéséhez legalább négy hangszóró kell, melyek közül a Play:3 a legolcsóbb, de ez is 80 000 forint környékén fog mozogni, ha megjelenik. Problémát jelenthet, ha a WiFi router közelében nem feltétlenül akarunk hangszórót elhelyezni, de erre is van megoldás tízenpárezer forintos Bridge képében, mely hangot nem ad ki, de a vezeték nélküli összeköttetést megoldja. Felróhatnánk hiányosságnak, hogy miért nincs dokkoló (bár külön lehet hozzá venni, hogy belerakjuk az iPodot), miért nincs FM-rádió, de látni kell, hogy azért, mert ez egy egészen más dologra jó rendszer egyik tagja. Nem cél, hogy az iPhone-on tárolt zenéket ezen a cuccon le lehessen játszani.
Hogy megéri-e az árát? A magyarországi viszonyokat nézve nyilvánvalóan nem, elsősorban azért, mert nincs mögötte szolgáltatás, másodsorban azért, mert az amúgy nem túl kedvező árú AirPort Express-szel olcsóbban is meg lehet oldani valami hasonló dolgot. Igaz, ott a zene valami gépről fog jönni (mondjuk egy notebookról), meg kevésbé szofisztikált a dolog, de 3-400 000 forint egy lakás behangfalazásáért azért sok. Főleg ezért a minőségért, mert akármilyen jól szólnak is a Sonos hangfalai, ezek azért nem aranyozott kábelekkel operáló luxuskütyük, hanem konzumer cuccok. Ettől függetlenül kedveltük őket, egy életünk végéig szóló Napster előfizetést pedig nagyon szívesen elfogadnánk.
Bocha
