Külső
A telefon formaterve roppantmód hasonlít a Sonim készülékekhez (leginkább talán az XP3-hoz), azonban az már első blikkre feltűnik az embernek, hogy a ZTC kevésbé jó minőségű anyagokat használt, mint a komoly teherbírású telefonjairól elhíresült Sonim. A telefon nagy része kemény matt műanyagból készült, némi gumi borítással és néhány fém csavarral megspékelve. Az összeszerelés minősége és az elemek illeszkedése nagyon fontos dolog a strapatelefonoknál, ebben jól is teljesít a 007: az illeszkedések szorosak, sehol egy lyuk, ráadásul nem is recseg a készülék. Érdekes módon a telefon szinte pehelysúlyú a kategóriájában található modellekhez képest, nem húzza a zsebet, viszont az az érzése van az embernek, hogy ebből bizony kispóroltak valamit.
Az előlap tetején a hangszóró, alatta pedig a 2,2 hüvelykes képátlójú, 176 x 220 képpontos felbontású és 65 ezer színárnyalat megjelenítésére képes TFT kijelző található. A képe szemből nézve szódával elmegy, kicsit recések az élek és élettelene a színek, viszont a betekintési szög egy nem létező fogalom a ZTC mobiljában: körülbelül 10-15 fokot elforgatva már invertálódnak is a színek. A képernyő alatt található a fizikai klaviatúra, amely 9 vezérlőből és 12 számbillentyűből áll. A gombsor használhatónak bizonyult, kellemes rajta gépelni, a gumi borítás nem csúszik, a nyomáspont és a gombok mérete is megfelelő.
A készülék hátlapja legalább olyan csúnya, mint az előlap. Legfelül található a 0,3 megapixeles kamera, egy apró kerek tükör és a külső hangszóró, utóbbi rettenetesen szól, a Szokol rádió érzés egy teljesen új dimenziót nyert általa. Az akkumulátort, valamint a memóriakártya- és SIM-foglalatokat rejtő fedlapot a két oldalán található csavarok segítségével rögzíthetjük, ehhez kapunk is egy csavarhúzó-szerű kiegészítőt. A közepén egy krómszínű ellipszisen hirdeti magáról, hogy ő bizony egy ZTC termék, ezzel a fröccsöntött műanyag hatás egy kissé giccsesbe csap át.
A készülék oldalán alig találunk pár dolgot: alul rögzíthetjük a nyakbaakasztós pántra, jobbra alul a gumiajtóval elzárt microUSB interfész, felül pedig a LED-es lámpa és a lézerpointer található. Ezeket a jobb oldalt fent lévő gombokkal vezérelhetjük, melyeket embert próbáló dolog lenyomni; hiába no, a ZTC 007 nem egy kislánymobil. A lámpa ereje egészen kellemes, kár, hogy a bekapcsológomb csak néha működik. A lézerpointer viszont epikus, ilyet eddig még nem láttam telefonban, azt hiszem, a ZTC marketingosztálya megtalálta a következő killer applicationt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
