Multimédia

A Mi Mix multimédiás képességei nem feltétlenül felelnek meg a kategóriaátlagnak. Noha a funkciók nyilván messze vannak a használhatatlan fogalmától, ha csúcskészülékhez méltó teljesítményt igénylünk, nem biztos, hogy az egyéb szempontok alapján egyébként kiemelkedő koncepciótelefon lesz a legjobb választás. Az előlapi 5 megapixeles modul, ahhoz képest, hogy a gyártó szerint feleakkora, mint a hagyományos szenzorok és a felbontás sem lenyűgöző, egészen jól teljesít. Professzionális módban szinte groteszk mértékig nagyíthatjuk a szemünket, keskenyíthetjük az arcunkat és némi élsimítást is bevethetünk a kipihent és üde összhatásért, az alapbeállítás viszont egészen ügyes. Az alsó káván való elhelyezkedés miatt szinte kizárólag a készülék megfordításával érdemes próbálkozni, amivel a szelfikamera a hagyományos helyre (tesztképek: Bog, AliceWake), a bal felső sarokba kerül. A szoftver fordul vele, így kényelmesen elérhető minden, plusz exponálni az ujjlenyomat olvasóval is lehet, ami nagyon praktikus. Lenne, ha fordítva is elérnénk.

[+]

A hátlapi f/2 rekeszértékű 16 megapixeles OmniVision modult mindössze egy PD autofókusz és egy kéttónusú LED villanó segíti, optikai képstabilizátor pont nem jutott, cserébe van kézi mód, amiben előre megadott sémák szerint választhatunk fehéregyensúly optimalizációt, tekerhetjük a fókuszt 0 és 100 valami között, de előre szólunk, félelmetes és minden képzeletet felülmúlóan kellemetlen hangja van. Ahogy minden szalag szerűen húzható opciónak. Garantáltan kiesik a tömés a fogunkból, mire eljutunk az 1/1000s záridőtől az 1/4s-ig, ISO ugyanez, csak ott szűkebb a skála: 100-3200-ig szenvedhetünk. A hangot tehát érdemes kikapcsolni a kézi mód használata előtt.

[+]

Ezen kívül van még néhány lehetőség a Mód címszó alatt, ilyen a panoráma, időzítő, hangvezérlés, kérhetünk vízmértéket és szépítést, van GroupShot, éjjeli mód és 1:1-es képarányú felvétel, valamint makett hátas, ami a fókuszkörön kívül eső dolgokat borítja homályba. Az élőkép minden irányba követi a készülék pozícióját, valamint itt állítható a HDR és a vaku, amelyek természetesen automatikusan is hajlandóak tenni a dolgukat. Ezen kívül már csak filtereket próbálgathatunk a felvétel előtt valós időben.

Van "élvonaljelölő" és vízmérték is [+]

A képek minősége nem tragikus, bár jónak sem mondható. A színek élénkek, noha nem mindig felelnek meg a valóságnak, a fehéregyensúlyt sem pontosan sikerül belőni, és valamivel több részletet, következésképpen kevesebb elkenést is üdvözölnénk. A széleken viszont erősebb lencsetorzítás, és nagyjából bárhol szembeötlően erős kromatikus aberráció figyelhető meg még közel ideális fényviszonyok esetén is. A dinamika HDR nélkül is értékelhető, azzal együtt pedig teljesen kielégítő, kivéve, amikor nem. Legalább jelentős zajjal és túlélesítéssel nem kel számolnunk, bár utóbbiből kulturált mennyiség lehet, hogy elférne.

Gyenge fényviszonyok között okozhat gondot a fókusz lomhasága, a készülék méretéből adódó stabilizálás nehézsége, a dinamika is csökken, a részletek pedig roppant elmosottak még elkapott fókusz ellenére is. Az éjszakai képeknél legalább elegendő fényt szed össze a lencse, noha a fókusz hajlamos teljesen megzavarodni, kézből nem sok esélyünk van, ami meg sikerül, az csak nyomokban emlékeztet a megörökíteni próbált látványra, bár azért nem reménytelen.

A Google Play Filmekkel nincs jóban a gyári megoldás [+]

Videót felvenni akár 4K 30 fps minőségben is tudunk, bár az alapbeállítás HD, ezen módosítani a Módok előszedése után a jobb felső sarokban megjelenő beállítások ikon alatt tudunk. Egyébként van time-lapse és lassított felvétel is, ami 720p 120 fpst jelent. Lejátszani AC3 hangot nyilván nem fogunk, de elvileg nagyjából mindent ismer (azért Xvidre ne nagyon számítsunk), videolejátszót meg úgyis magunknak kell beszerezni, ha a gyári megoldásnál értelmesebb és funkciógazdagabb lejátszóra vágyunk, így a formátumokkal sem lesz gond.

A Google Drive-val ellentétben a zenelejátszó mindent visz, csak a háttérben nem fut. [+]

A monó multimédiás hangszóró nem egy élmény, roppant részlettelen, hallhatóan torzít, zajos, 100 Hz alatt pedig mondjunk búcsút minden audiotartalomnak, simán csak nem vesz tudomást a létezésükről. A dinamika érezhetően hiányos, cserébe a magas tartomány tisztességesen, majdnem a hallhatóság határáig kijön belőle, de nem sivalkodó. A közepesnél kicsit jobb fülhallgatóra jutó minőség kellemesebb, lényegesen tisztább, nagyobb, de közel sem teljes a megjelenített hangtartomány, van tere és telítettsége a hangzásnak, javul a dinamika, ahogy a mélyek is érzékelhető jelenlétet produkálnak, a recsegés viszont teljesen megszűnik. A gyári zenelejátszó erre a nem eredeti ROM-ra nem került fel, ez ugyanis maximum annyira képes, hogy megszólaltatja a fájlkezelőben kiválasztott tartalmat, így egyáltalán semmit nem tudunk vele csinálni, és a háttérben sem fut. A módosítatlan (de magyarul nem tudó) MIUI viszont tartalmaz természetesen lejátszót, ami kulturáltan használható és igazából tudja azokat a dolgokat, amiket elvárhatunk tőle. Az FM-rádió sajnos ezúttal is kimaradt, marad a webes megoldás, ha arra van igényünk, kompetensebb zenelejátszóért pedig a Play Áruházban érdemes futni egy kört.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!