Bevezető

A nagy gyártók elhagyták a belépő szintű modellek piacát. Nincs olcsó Samsung, Sony, lassan a Huawei is inkább a prémium szegmensre fókuszál, az Apple soha nem is készített hasonlót, maradt egy óriási űr a 30 ezer forintos szegmensben. Erre pedig igen jó ütemérzékkel repültek rá a kínaiak, mindenféle, korábban ismeretlen nevű gyártó ont magából valamennyire használható okostelefont, amelyek aztán vagy beválnak, vagy széthullanak egy idő után szoftveresen, de ki lehet fogni érvényes ajánlatokat itthon is, mondjuk ilyen volt a Doogee X5.

Régimódi formaterv [+]

És van az ennél is olcsóbb kategória, amely árban már simán az a magasság, amennyiért az utolsó, nyomógombos érából való, semmit sem tudó mobilokat vesztegetik, mégis érintőkijelzős, Android rendszerű, kamerás, internetképes és papíron használható okostelefonokról van szó. Általában van egy olyan hardveres szint, amit a kicsit hozzáértők meghúznak minimum elvárásként, ám a Vodafone saját márkás, egyébként Alcatel által összeütött modellje még ezt is képes alulmúlni, több ponton is. De amikor egy nem bántóan ordenáré kinézetű okostelefon ott mosolyog a prospektusban 10 lepedőért, akkor az árcédula elhomályosítja a fürkésző tekinteteket és simán átsiklik az egyszeri júzer szeme az 512 MB méretű operatív memória vészjósló értékén, azt meg egyébként sem hirdetik, hogy a kijelző nem IPS, hanem sima TN+film, a kamera pedig pusztán jelzésértékű nem csak papíron, hanem a gyakorlatban is.

Tényleg úgy néz ki, mint egy okostelefon, ha nem is a legfrissebb modell [+]

Mert ha mondjuk úgy közelítünk a termékhez, hogy 10 darab ezresért ad telefonálási funkciókat, emailezést, némi internetezési opciót, pár primitívebb játék futtatásának lehetőségét és neadjisten még valami navigációs megoldást is, akkor persze mondhatjuk, hogy akinek ennél nem kell több, az ne is keressen tovább. De akkor tényleg ne kelljen több, ne akarjunk filmet nézni, fotózni, egyszerre több dolgot futtatni, legyünk türelmesek, megértők, empatikusak és elnézők, a telefon tényleg igyekszik, hogy a kedvünkben járjon, csak hát szegény kicsit gyönge és ostoba. Mert egy ilyen vételnek és aztán használatnak két eredménye lehet. Vagy az történik, hogy tényleg úgy tekintünk rá és úgy használjuk, mint egy alapvetően telefonálásra és némi üzenetkezelésre alkalmas termékre, akkor gondolhatjuk azt, hogy oké, ennyit megért, tudom, hogy ha többet szeretnék, az többe is kerül. Vagy pedig az történik, hogy juhú, okostelefonom van, itt egy csomó app, a lehetőségek végtelennek tűnő tárháza, rengeteg funkció, de akkor óriási csalódás várja a júzert, akinek az lesz az egyetlen öröme, hogy filterezés nélkül olyan képeket tud kirakni az Instagramra, ahol csak a hashtagek mögé írt szöveg ad támpontot arra nézvést, hogy mi a fene is van a fotón.

A doboz kimondottan kulturált és barátságos [+]

De ez akkor is egy 10 ezer forintos okostelefon, amiről persze pontosan lehet tudni előre hogy mire (nem) lesz képes, viszont okostelefonként hirdetik, okostelefonnak néz ki (ellenfényben, hunyorogva), okostelefonos rendszer fut (sétál) rajta, ezért lehetnek okostelefonnal szembeni elvárásaink. De azért lehetőleg ne túl sok. Puszta véletlen, hogy a tesztpéldány hátulján egy jókora “not for sale” matrica díszelgett, de akár figyelmeztető jelnek is tekinthetjük.

Doboz, külső

A környezetbarátság jegyében egy sima kartondobozt kapunk némi festéssel, kibontogatva és magát a telefont egy időre félretéve belebotlunk egy szokványos microUSB kábelbe, egy kemény 550 mA-t leadó töltőfejbe és egy nagyon filléres headsetbe, amely zenehallgatásra kvázi alkalmatlan, ezt még avatatlan fül is elsőre érzi. Mindegy, 10 ezerért nem is vártunk nagyon mást.

Ezt mind megkapjuk 10 lepedőért [+]

A készülék maga először is meglehetősen kompaktnak érződik a mai mezőnyben, hiszen egy 4 hüvelykes kijelző köré kellett házat építeni. A helytakarékosság nem volt szempont, a Smart mini 7 jókora, múltidéző kávákkal dolgozik, főleg alul sikerült tetemes méretű helyet hagyni, amit azzal igyekeztek kompenzálni, hogy akkora vezérlőgombokat rajzoltak ide, mintha arra számítottak volna, hogy egy vak elefánt fogja ezeket kezelni. Vak, mert háttérvilágításuk nincs. Értesítési jelzőfény sincs, felül csak egy apró kamera bújik meg a jobb felső sarokban, noha egy közelségszenzornak jobban örült volna a júzer, mert sem a fényerő nem állítható automatikusan, sem pedig hívás közben nem működik a kijelző feloldása és lezárása magától. Nyilván folyamatban levő beszélgetés ideje alatt inaktív a képernyő, ha valamit mégis szeretnénk ügyködni vele, akkor ehhez manuálisan kell feloldanunk.

Egy kézzel is könnyen kezelhető [+]

A kijelző nem éppen acélos, WVGA felbontása már rég kiment a divatból, de 4 inchen ezzel együtt lehet élni simán, kár, hogy az IPS is kimaradt, egy sima LCD panelről van szó, amely fényerőben elég gyenge (napfény alatti láthatóság konkrétan nincs), a színek pedig invertálódnak akkor, ha nem szemből tekintünk reá. Az oldalakra rákanyarodó, fehér színű hátlap ellenben egész korrekt, aprócska recék tagolják, így biztos a fogás, a sarkok lekerekítettek.

Nem gondolták túl a hátlapot, a Vodafone logó is alig látszik [+]

A csöppség bal oldala sima, a jobb oldalon van a kijelzőt feloldó gomb és a hangerőt szabályozó billentyűpáros, ezek jó nagyok és könnyen kitapinthatók. Felül árválkodik a 3,5 mm-es jack dugasz, alul pedig microUSB interfész tátong. A hátlap egyben hántható le, az akkumulátor kivehető, illetve egy darab microSIM és ugyanennyi microSD tehető ide be. A hátlap felső részén ül a kamera, lentebb egy óvatos Vodafone logó, hangszóró viszont nincs. Már csak azért sincs, mert a hangok a kijelző feletti, beszélgetés közben is működő hangszóróból áramlanak ki ennek megfelelő minőségben. Az összeszerelésre egyébként nincs panasz, zömök, tömzsi, masszív benyomást kelt a telefon, az anyaghasználat is kulturáltnak mondható ennyi pénzért.

Hardver, UI

Ami belül van, az számít igazán, legalábbis azoknak, akiknek nem az ár számít igazán. Ez a telefon hardveresen nagyon karcsú, a MediaTek MT6580-as chipset még csak-csak elmegy, arra biztosan elég lenne, hogy ezt a kis felbontású kijelzőt és a szokásos appokat kiszolgálja, de az 512 MB RAM konkrétan kinyírja az okostelefon okos mivoltát. Egészen addig a pontig gyors a készülék, amíg be nem kapcsoljuk. Még ha az ember nem telepít semmit, akkor is nyögvenyelős a kezelés, a YouTube alkalmazás fél percig próbálja összeszedni magát fehér képernyő mellett, a Mapsnek is kell némi idő, a Chrome is türelemre int, de ha már elindulnak, akkor azért nincs vészesen nagy gond. Egészen odáig, amíg nem akarunk átváltani másik appra, vagy simán kilépni a főképernyőre, akkor megint magába roskad töprengőn a rendszer. Egy alkalmazás telepítése hosszú percekig tart a letöltést követően (és ilyenkor kábé tetszhalott a termék), de a legrosszabb mégiscsak az, amikor az ember rábök egy ikonra és látszólag nem történik semmi. És ilyenkor mindenki bökögeti nagy elánnal, hogy na, csinálj már valamit, aztán egyszer csak megtörténik. És ez olyan triviális dolgokra is igaz, mint a Play Áruház megnyitása.

A friss Android küzd a hardverrel [+]

A fenti pontszámok jól mutatják, hogy hol helyezkedik el a Smart mini 7 teljesítménye egy olyan közegben, ahol direkt olcsó konkurenseket válogattunk össze, azoktól is jócskán lemarad. Egyébként nem lett volna olyan nagy gond ezzel az egésszel, ha nem 512 MB RAM-ot rámolnak szegény chipset mellé, pont lehetett volna 11 ezerért is adni plusz fél gigányi memóriával, sokkal érvényesebb ajánlat lehetett volna sokkal kevesebb bosszúsággal. Nem voltak bőkezűek a beépített tárhely kapcsán sem, a csupasz készülék kemény 1 GB szabad tárolókapacitást nyújt, amit microSD-vel lehet bővíteni. Elvileg. A tesztkészülék azonban magasról tett arra, hogy sorban egy 2, 16, 32 és 64 GB-os kártyát is beleraktam. Kellett neki egy újraindítás, utána magához tért, de appokat átmozgatni és telepíteni sem tudunk microSD-re, így aztán az alkalmazáskínálatunk nem azért lesz gyér, mert adott esetben tök felesleges ezzel vesződni, hanem azért, mert nem fér rá a készülékre ilyesmi. Egy Waze, egy Facebook, egy BKK Futár, egy Viber, egy Messenger… aztán már vége is a dalnak.

Tippek és trükkök, illetve fájlkezelő [+]

Egészen meglepő módon a Smart mini 7-re az Android 6.0-s verziója került. A menüt viszont kicsit átszabta a Vodafone, például ha a kezdőképernyőről balra indulunk, akkor egy tippek és trükkök szekcióba csökkenünk, ahol szájbarágós útmutatót kapunk a készülék használatát illetően. Van néhány szolgáltatói alkalmazás, a Google teljes szoftvercsomagja, egy fájlkezelő, egy vodás üzenetkezelő, egy rádió és egy videolejátszó. Ez minden, több egyrészt nem szükséges, másrészt úgysem lenne rá hely…

[+]

A felülről lehúzható értesítési sáv tetejéről egy gombnyomással elérhetők a gyorsbeállítások, köztük a fényerő babrálása, az alkalmazásváltó kártyás felületet használ, de annyira döcög, hogy néha nem lehet kiválasztani a megfelelő ablakot, mert simán begyorsul hirtelen és végigpörgeti az egész listát. A lezárt kijelzőre tehetünk parancsikonokat, hogy a feloldás során megfelelő irányba húzott ujj rögtön egy-egy kívánt funkciót indítson el, illetve van egy egyszerű kezdőképernyő nevű felület, amely korlátozott ikonmennyiséget pakol a főképernyőkre és eltünteti a menüt annak érdekében, hogy azok a felhasználók könnyebben kezelhessék a készüléket, akik nem óhajtják az Android teljes funkcionalitását igénybe venni. A gyári gombsor apró ugyan, de nem kezelhetetlen, bár azért előfordul, hogy az ember félreüt.

Multimédia, adatátvitel

Leltároztak az Alcatelnél és egy gazzal benőtt, betört üvegű, elhagyatott raktárban találtak két raklap fixfókuszos, 2 megapixeles kamerát. Jó lesz ez a Vodafone Smart mini 7-be, gondolták, majd így is cselekedtek. Vaku nincs, cserébe rengeteg kiváló opciónk van a fotós felületen, úgymint HDR, éjszakai mód, panoráma és időzítő. És van manuális mód, juhú, kemény két opció állítható, az ISO és a fehéregyensúly. Hogy a keresőben nem néz ki jól a téma, az egy dolog és nagyban köszönhető nem túl meggyőző kijelzőnek is, de azért ne kergessünk hiú ábrándokat, már az első fotó elkattintása előtt is világos volt, hogy ami ebből a kamerából kijön, az inkább egy maszat lesz, semmint értelmezhető fénykép.

A rend kedvéért azért itt van fent néhány csodásan komponált felvétel, az időjárás nem volt hozzánk mostoha, úgyhogy mondhatjuk, hogy a legjobbat hoztuk ki a gépből, az pedig ilyen. Estefelé már végképp nem érdemes erőlködni, videót is vettünk a lehető legjobb beállításokkal, amelynek hivatalos neve HD 16:9. Itt még szoftveres stabilizátort is lehet kapcsolni, de annyit ér, mint halottnak a csók. Oké, 10 ezer forintért ennél többre igazából nem is számítottunk, ehhez képest mondjuk legalább 720p-ben tudunk mozgóképet rögzíteni. Ilyet. Az előlapi kameráról is ejtsünk néhány... áh, inkább itt egy fotó.

[+]

Zeneügyben a Play Music az illetékes szoftver, plusz az egész korrekt FM-rádió, amelynek működtetéséhez headset csatlakoztatása elvárás. Ha másra nem, erre legalább jó a mellékelt tartozék. Van RDS, automatikus csatornakeresés és hat adót elmenthetünk a kedvencek közé. Mind a kihangosított rádióadás, mind pedig a telefonon tárolt zenék a készülék kijelzője feletti hangszóróból áramlanak felénk elég hervatag minőségben. Annyi nehezítés azért van, hogy semmiféle módon nem lehet rávenni a Play Musicot arra, hogy az SD-n tárolt fájlokat listázza, mindenképpen azt erőlteti, hogy fizessünk elő a szolgáltatásra, egy másik zenelejátszó letöltése megoldja a problémát.

Böngészni és navigálni nem tragédia [+]

Az adatátviteli funkciók listája viszonylag kurta, nincs 4G, a HSPA a legtöbb, amit ki tudunk csiholni a gépből. Illetve van WiFi, de csak a 2,4 GHz-es tartományt látja, szerencsére stabil és jól működik. A böngésző a Chrome, kissé nehezen indul el, de aztán nincs komoly baj a görgetési sebességgel, persze csodát ne várjunk, de a célnak megfelel, pláne ennyiért. Ezen kívül akad még GPS, amely gyors és pontos (ismét egy olyan pont, ami tök jól működik), NFC-ről és USB OTG-ről azonban ne álmodjunk.

A microUSB csatlakozó nem OTG-s [+]

A hátlap alatti akkumulátor 1500 mAh-s teljesítménye nem kecsegtet sok jóval és ezt a használat igazolja. Illetve — legyünk őszinték — ha maceráljuk sokat a terméket, akkor merül, mint a balta, de olyan sok macerálnivaló nincs rajta, ha a kijelző nem megy sokat, akkor simán megvan a másfél-két napos üzemidő. Tény azonban, hogy egy ilyen kis husi készülékházba röhögve befért volna egy némiképp izmosabb telep és akkor lehetett volna még érvelni a ketyere mellett, de ezen a fronton sem hazudtolja meg az árát. Ráadásul a harmatos töltőfejjel sem habzsolja az energiát, kell neki 2,5 óra, mire teleeszi magát.

Ez van a burkolat mögött [+]

Összegzés. Oké, ezt majdnem ingyen vágják az ember után még feltöltőkártyával is, legalábbis ha azt nézzük, hogy mennyi egy átlagos okostelefon ára. Ennek megfelelően ez nem átlagos okostelefon, hanem erősen átlag alatti, igazából az alapfunkciókon túl nem nagyon érdemes a többi lehetőséget próbálgatni, mert csak csalódás lesz a vége. Szűkös a RAM, szűkös a tárhely, harmatos a kijelző, karcsúcska a telep, csapnivaló a kamera, ezek vannak a mérleg egyik serpenyőjében. Ugyanakkor működik, navigál, netezik, telefonálni is lehet vele, akad rádió, relatív egyszerűen kezelhető és tényleg nevetségesen olcsó. Ám ezzel együtt sem tudunk rá plecsnit tenni, mert ez a használat elég idegtépő, várni kell mindenre, ami önmagában még nem okvetlenül óriási gond, mert az ember felkészül az ilyesmire egy ilyen kategóriájú terméknél. A gond inkább az, hogy néha nem is látszik, hogy most épp várunk, mert hiába nyomjuk meg az ikont, nem történik semmi, aztán megint megnyomjuk és megint és akkor hirtelen vált a kép, noha már az első parancsot is érzékelte, csak annyira le lett ettől terhelve, hogy még csak visszajelezni sem volt képes. A folyamatosan háttérben futó, online appok sokszor nincsenek online (például a Viber valami három perces késleltetéssel jelezte az új üzeneteket), egyszerűen nincs elég erőforrás ahhoz, hogy olyan okostelefonos folyamatok rendesen fussanak a háttérben, amik miatt ezt a kategóriát egyáltalán okostelefonnak nevezzük. Aki tényleg nem vár mást egy ilyen eszköztől, mint némi GMail levelezést, időnkénti böngészést, ad-hoc navigációt és telefonálást, annak ez a legolcsóbb alternatíva. De ha már néha fotóznánk, zenét hallgatnánk, sokféle közösségi alkalmazást használnánk, akkor ez a készülék nem pálya, mert csak a bosszúság lesz vele. És hát egy okostelefonnak alapvetően illene ezeket is tudnia, márpedig a Smart mini 7 tényleg inkább csak azért van, mert már a szolgáltató cikinek érzi a nyomógombos telefonok kínálatban tartását. Illetve akármilyen, nem hozzáértő ügyfélnek el lehet sózni, hogy ez is Android, ez is okostelefon, rajta van a Vodafone logója, érintős, kamerás, GPS-es és milyen olcsó. Na, pont olyan is.

Bog

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Vodafone Smart mini 7

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	121,3 x 64,4 x 9,9 milliméter
	Tömeg	110 gramm
	Színvariációk	fekete, fehér
	SIM-foglalat	microSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	4 hüvelyk
	Kijelző felbontása	480 x 800 pixel (233 ppi)
	Kijelző típusa	TFT LCD kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	MediaTek MT6580
	Processzor típusa	1,3 GHz-es négymagos Cortex-A7
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Mali-400
	RAM mérete	512 MB RAM
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	4 GB (szabad: 1 GB)
	Memória bővíthetősége	microSD-kártyával
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 900/1800/1900 UMTS 900/1900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA /LTE	van / van / van /nincs
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1 (A2DP)
	WiFi	802.11b/g/n, WiFi hotspot
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	telepíthető
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 6.0 (Marshmallow)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthető
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Fájlböngésző, FM radio
	Multimédia
	Fő kamera	2 megapixel, fixfókusz
	Másodlagos kamera	0,3 megapixel
	Videófelvétel	720p
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1500 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	350 óra (3G)
	Beszélgetési idő	7,5 óra (3G)
	Zenelejátszási idő	? óra
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet, giroszenzor