Multimédia
A kamerák vagy visszafejlődtek, vagy első körben elfelejtették megemlíteni, hogy az f/2 rekeszértékű 13 megapixeles, PD autofókusszal szerelt, kéttónusú LED villanóval támogatott Sony IMX 258-as hátlapi modul igazából egy 8 megapixeles szenzort rejt, ami interpolált képeket eredményez. Ugyanez érvényes a technikailag 2 megapixeles előlapi kamerára, ami szoftveres segítséggel 5 megapixeles képeket lő. A szoftver sem AOSP, a fókusszal viszont valami nagyon nincs rendben, kezdve azzal, hogy egy örökkévalóság, és némi rázogatás, mire feldolgozza a szituációt. És még innen sem garantált az eredmény. Jó hír viszont, hogy immár lehetséges nyers képfájlokat előállítani.
Hirdetés
Elvileg a RAW funkcióval voltak gondok (összeomlott a kameraszoftver), amit egy szoftverfrissítés orvosolt is, a fókusz viszont teljesen érthetetlen, az automatikának szimplán lövése sincs, hogy merre van arccal, a ritka kivételektől eltekintve teljesen használhatatlan. A kézi fókusz viszont hajlandó működni, bár nem értjük, miért ismétli meg mindenképpen, amit mi már egyszer beállítottunk. A felület egyébként elég puritán, viszont támogatja a Camera2 API-t, de alapesetben az élőképen kizárólag a filterek érhetők el az exponáló mellett, míg a felső sávban az önállóan is működni képes vaku, a kapcsolgatásra szoruló HDR és a kameraváltó sorakozik.
A kameramódokhoz (normál és panoráma) a bal felső sarokban lévő narancssárga ikon vezet, alant pedig előtűnik a beállítások, ahol lényegesen nagyobb mozgásteret kapunk. Az autofókusz például lehet egypontos vagy többzónás, egyik sem eredményez javulást. A kép jellege kikapcsolható ahogy van, kérhetjük, hogy automatikusan igazodjon, vagy választhatunk egy aránylag hosszú listából. A fehéregyensúly szintén sematikus, értékeket nem kapunk, az ISO viszont 100 és 1600 között módosítható. A képtulajdonságok pedig az AOSP megoldáshoz hasonlóan alacsony-közepes-magas viszonylatban állíthatóak.
A képek minősége továbbra is erősen (és nem erős) közepes, a dinamika még visszafogott fényviszonyok között is szűk, a fotók rendre alulexponáltak, amit a HDR az ideálisnál kissé erélyesebben próbál kompenzálni. Makrót készíteni igen keserves, a kézi fókusz azért jobbára segít, a fakó, élettelen színeken viszont semmi. A képek viszonylag zajosak, cserébe a vonalélesség kellően határozott, lencsetorzítás főleg a jobb szélen észrevehető, kromatikus aberráció viszont nem jellemző. Éjszaka végül teljesen megfekszik a rendszer, elmosott, részlettelen valami képződik. Megpróbálkoztunk a DNG formátummal is, de olyan szinten színhibás az eredmény, hogy idő- és energiapazarlás lenne megkísérelni valami valóságra emlékeztető dolgot kihozni belőle. Így erről testületileg le is mondtunk.
Mozgóképet rögzíteni FHD 30 fps vagy 4K 30 fps minőségben lehet. A galériából vagy fájlkezelőből nyíló lejátszó irtó fapados, de a legtöbb AVI formátumot elviszi, felbontásban pedig a 4K sem okoz gondot, az AC3 hang és a feliratok viszont szokás szerint igen. A H265-ös kódolás szintén ismerős, a hangsávokkal viszont nem tud mit kezdeni, illetve fogja az alap hangsávot és azt tolja. De ha már úgyis a Play Áruházban vagyunk, mert kénytelenek leszünk, akkor egy tetszőleges videolejátszó lehúzása pont nem fáradtság.
A multimédiás hangszóró nem lett sokkal jobb, sőt, kimondottan nem jó, bár annyira nem érezzük fájdalmasnak, hogy azt a kellemetlen borzongást váltsa ki, ami a táblán végighúzott köröm is okoz. A magas tartomány harsány és sivalkodó, más meg nagyjából nincs. Ezen tulajdonképpen a Google Play Zenében található hangszínszabályzó sem sokat segít, más opció viszont nincs. Fülhallgatóval, amiről magunknak kell ugye gondoskodni viszonylag jó, legalábbis hallgatható szintet üt meg, kissé telítettebb, gazdagabb, van némi dinamika és a magason kívül hallani valamit középtájról is. Ezzel úgy el lehet lenni, bár kétségkívül nem ez a készülék fő profilja. Így viszont az AOSP FM-rádióhoz is hozzáférünk, ami hajlandó közölni az állomásinformációkat is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!