Multimédia
A másodvonalas kínai gyártók telefonjai kapcsán mindig a kamera szokott a neuralgikus pont lenni, ez most sincsen másképp. Az A5 Pro három kamerát tud a hátlapon felvonultatni, ebből egynek (a mélységszenzornak) biztosan nulla értelme van, a nagylátószögű modul pedig épp csak beleesik abba a kategóriába, amire azt mondjuk, hogy néha azért jól tud jönni, ha minden körülmény adott. Számok szerint nem néz ki rosszul a dolog, a fő kameránk egy 16 megapixeles Sony IMX398-as szenzorral dolgozik F/1,8-as apertúrával, a nagylátószögű társ pedig szintén Sony szenzorral ügyködik, 120 fokos látószöggel.
Tokban [+]
A kezelőfelület használata triviális, az Android gyári alkalmazásába kerültek be extra gombok, a látószög váltásának ikonja hamar felismerhető, de van szépség üzemmód is, ami egészen extrém srácot készített Szentkuti kollegából. A térmélység nevű üzemmód mutatja azonban meg, hogy mennyire totálisan felesleges a harmadik kamera, egy csúszkán tudom állítani, hogy mennyire legyen homályos a háttér, de bárhová is húzom, bitre ugyanazt a képet kapom eredményként. Ami önmagában is szórakoztató, mert a térmélység konkrétan az Umidig szerint azt jelenti, hogy középen éles, körben pedig homályos, bárhol is legyen a téma, ott a példa lent. Hab a tortán, hogy néha angolul, néha pedig egészen fura magyarsággal kommunikál ilyenkor a kamera:
[+]
Úgynevezett térmélység üzemmód [+]
De ha a főkamerának szerencséje van, akkor tud korrekt fotót csinálni, a baj csak az, hogy ez egyáltalán nem általános. Sokszor pontatlan a fókusz, ha viszont eltalálja az élességet az automatika, akkor kieshet egy vállalható fotó normális vonalélességgel, némi túlélesítéssel és képzajjal ugyan, de azért mégis. És néha még a széles látószögű felvétel is bőven megfelelő, ha a fényviszonyok rendben vannak, tehát azt lehet érezni, hogy a potenciál benne van a hardverben, ám a bizonytalan fókusz, a néha markáns túlzásba eső élesítés és a képek szélén látványosan gyengébb minőségű rajzolat lehúzza az összképet azzal megfejelve, hogy a júzer nem is fogja látni rögtön, hogy a fotó hogyan sikerült. Este viszont összeomlik a történet, a főkamera is iszonyú zajos eredményt produkál, a nagylátószög pedig konkrétan vállalhatatlan. Tesztfotóink ezúttal is párosával jönnek, ugyanazt a téma előbb az egyik, majd a másik optikával lencsevégre kapva, szelfi pedig itt látható (16 megapixelben):
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Videózásban még kevesebb sikerélményünk lesz, egyrészt nem lehet menet közben látószöget váltani, de a Helio P23 mellé rakott DSP erre nyilván nem is képes. De ennél jóval komolyabb gondok vannak, méghozzá a képkockaszám kapcsán, ugyanis elvileg Full HD-ban 30 fps-t kéne hozni a terméknek. Nos, ez egyetlen egyszer sem sikerült, a legjobb eredményem (egyszer) 29,58 fps, az már amúgy oké, de például egy esti videózásnál sikerült magából 10 fps alatti filmet kipréselnie, ami már simán az animgif kategória. Ez szerintem ultraciki, meg is mutatjuk a legjobban sikerült és a legbénább produkciót:
A zenei vonalon nincs sok meglepetés, az FM-rádió megléte örömteli (de kell headset a működéshez), a zenelejátszót pedig a platform gyári szoftvere, a Play Zene szolgáltatja, szóval a szokásos. Hangminőségben is nagyjából ezt kapjuk, nem túl telt, de a hangerő korrekt, a célnak megfelel, ha nem ez a legfontosabb funkció.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
