Multimédia
A TCL 20 SE elérhető 48 megapixeles főkamerával is, de az itthon kapható verzióba egy 16 megapixeles egység jutott 77 fokos látószöggel, f/1.8-as rekesszel és autofókusszal, amit egy 5 megapixeles, 117 fokos látószögű ultraszéles és két 2 megapixeles segédszenzor egészít ki makró és mélység szerepkörben. Önfotókat 8 megapixeles felbontásban készíthetünk, meglepően kellemes mélységérzettel a szoftveres portrémódot mellőzve is. A kép nem valami részletgazdag, de szelfiknél nem akkora probléma, ha nem lehet megszámolni az ember pórusait.
Videózásnál viszont teljesen reménytelen az előlapi helyzet, leszámítva a hangot, ami korrekt. Bár, ha az a cél, hogy különösebb erőfeszítés nélkül Ezio Auditore da Firenze-nek nézzünk ki a felvételen, csak egy kis napsütés és egy világos színű kapucni kell a küldetés teljesítéséhez.
 |
 |
 |
 |
A makrók minősíthetetlenek, ordít a zaj és konkrétan meg lehet számolni a pixeleket egyes textúrákon, beltéren érdekes módon valamivel jobb a helyzet, de ez így teljesen felesleges, maximum nagyítónak érdemes használni, ha nincs nálunk célhardver.
[+]
A szoftver legalább egyszerű, de lassú. A látószögek közötti váltás nagyjából 4 másodperc, addig bőven elszalad/elrepül/beborul, amit fényképezni szerettünk volna és a fókusz sem egy kiköpött Villám. A beállítások alapszintűek, van automata HDR, LED segédfény, időzítő, képarány és filterek az élőképen és alapból inaktív AI a beállítások között. Az ételek felismerésében az almáig még stabilan eljutunk, de mint a mellékelt ábra mutatja, már egy paprika is komoly kihívás. Pro mód van, nyers képfájlok mentése nem opció.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A főkamera sem egy főnyeremény, nagyon instabil a fókusz, a képek java részét kukázni kellett, mert utólag derült ki, hogy nem volt fókusz. Mondjuk, ahol van fókusz, ott is csak a kép középső részére korlátozódik, a szűk centrumon kívül elmosódott, részlettelen és roppant zajos az eredmény, de legalább a dinamika nem vészes automatikus HDR-rel. Borús időben viszont mindenhogy nagyon alulexponál, jellemző egyfajta fátyolosság és a színek is sápadtak.
5 MP ultraszéles
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Este mindez hatványozottan igaz, csak szürkületkor és sötétben egyetlen négyzetmilliméternyi éles pont nincs a képeken. Az ultraszéles sem remekel, a dinamika jelentősen gyengül, még mindig rengeteg a zaj, a szélek erősen torzultak, a vonalélesség pedig a fókuszban sem jön össze, de legalább általában van fókusz. Este esélytelen.
A videofelvételek is hasonlóan gyenge minőségűek és, bár Bog nagyon optimista volt, a maximum képkockaszám mindkét látószöggel 30 fps, ami az ultraszéles esetében inkább olyan szűk 23. Az 1080p felbontás manapság már szerénynek érződik, de ezen az árszinten egyáltalán nem várunk 4K minőséget, de valami dinamikát és minimális elektronikus stabilizálást azért igen, illetve a 60 fps sem sci-fi 60 ezer forint alatt. Nem lesz meglepő, de a látószögek között nem lehet váltani.
A Widevine L1-es biztonsági szintnek köszönhetően a videomegjelenítés akár HD minőségben is opció, ha olyan előfizetéssel rendelkezünk. A gyári lejátszóval viszont nem sokra megyünk, nem kezeli a feliratokat, nem tudunk hangsávot választani, ami AC3 esetében gond lesz (nem ismeri a kódolást) és nagyjából semmit nem tudunk csinálni. A fény- és hangerő kezelhető a kijelző bal, illetve jobb oldalán és ennyi.
[+]
A zenelejátszó viszont jól néz ki és kényelmes, és nem csak a YouTube Musichoz képest, hanem úgy általában is, hangszínszabályzó viszont csak a YT Musicban lesz. A fülhallgatóra jutó szerény minőségen nem sokat segít a mesterséges mélykiemelés és a térhatás fokozása. A multimédiás hangszórók meglehetősen gyengék, annak ellenére is, hogy a beszédhangszóró besegít a jobba alsó egységnek. A 80 és 100%-os hangerő között decibelben nem sok különbség van, viszont maximumon torzít és kellemetlenek a magas hangok, miközben hangerőt nem igazán kapunk pluszba. Mondjuk nem is baj.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
