Kamera, adatátvitel, audio

Ahogy a hardver, úgy a kamera is azonos a másik két változattal. A Sony Exmor RS IMX300-as szenzor hibrid autofókusszal, f2.0-s fényerejű, nagylátószögű optikával van felvértezve. Ez jól is hangzik, csak azért felmerül a kérdés, hogy az optikai képstabilizátor és a kéttónusú LED vaku vajon hol maradt. Ezeket ugyanis joggal várhatjuk el egy csúcsmodelltől, főleg az elvileg fullos Premium változattól. Viszont a kamera volt az a pont, ahol némi különbséget sikerült felfedezni a szoftver terén. Itt ugyanis a kameramódok nem egy kapcsolóval, hanem jobbra-balra, illetve fel-le léptetéssel érhetők el (attól függően, hogy tartjuk a telefont). Négy fő üzemmódból választhatunk: intelligens automata, manuális, videofelvétel és speciális módok. Látszólag apró dolgokra is odafigyeltek, mint például, hogy az automata és manuális módoknál kiválasztott opciókat külön-külön tárolja, egyiknek a másikra nincs hatása. Aztán az is kellemes, hogy ha a menüből indítjuk a kamerát, akkor a legutoljára használt módba lépünk, míg ha az exponáló lenyomva tartásával (ez lezárt kijelzőnél is megy), akkor az intelligens automata indul el.

[+]

Mindezek mellett az opciók menüt viszont elrontották, ugyanis miután megnyitjuk, még egy további érintésre szükség van, hogy az összes lehetőséghez hozzáférjünk. A lista amúgy elég hosszú, de mégsem lehetünk elégedettek. Hiába 23 megapixeles a kamera, az opciók nagy része csak akkor hozzáférhető, ha 8 megapixelre vagy ennél lejjebb vesszük a felbontást. Érthetetlen, hogy miért ne lehessen mondjuk ISO-t állítani 23 megapixel esetén. Ugyanígy furcsa, hogy ha már ennyi mindent konfigurálhatunk, meg van külön manuális mód, akkor miért nem lehet manuálisan záridőt és fókuszt állítani.

Az első adagnyi fotó automata módban készült, de minden képet 23 és 8 megapixelen is elkészítettem. Megmondom őszintén, nekem inkább csalódás volt a fényképek minősége, felbontástól függetlenül. Való igaz, hogy ezúttal nem verőfényes napsütés, hanem erősen borult, párás időjárás mellett fotóztam, de egy ilyen komoly telefontól elvárhatjuk, hogy nehezebb körülmények között is megfelelő teljesítményt hozzon.

[+]

A fényviszonyok néha megzavarták a fehéregyensúlyt, no és a HDR sem tudta igazán jól kifejteni a hatását (első két kép). Viszont a képeken erős a zajszűrés, a szélek nagy része el van mosódva, a részletek sem olyanok, amiket remélnénk. A fényképező, az exponálás és a fotók mentése is szupergyors, de a végeredmény nem az igazi. A második fotócsomag már manuális módban készült, 8 megapixelen és az időre való tekintettel az ISO-t igyekeztem a lehető legalacsonyabbra venni. Ezeknél már jobb a helyzet, de akkor minek van benne 23 megapixeles szenzor, ha inkább 8-on használja az ember? Szerencsére videónál már nincs okunk panaszkodni, szép kép, tiszta és sztereó hang, gyors és folyamatos fókusz az eredmény. ITT megtekinthető egy Full HD 30 fps, ITT egy 60 fps felvétel, míg IDE kattintva a 4K mozit nézhetjük.

[+]

Adatátvitel terén már nem lesz ennyi kifogásunk, hiszen a Z5 Premium gyakorlatilag minden ma elérhető technológiát tartalmaz, egyedül a reneszánszát élő infraport hiányzik. Mobilhálózaton akár 300 Mbit-es sebességgel böngészhetünk, bár ez itthon még nem sok helyen fog menni. A frekvenciákkal sincs gond, a 800-as mellett még egy kupacnyit támogat, úgyhogy mindenhol az elérhető legjobbat használhatjuk. Problémamentes a beszélgetési hang is, mind minőség, mind hangerő szempontjából remekül teljesít a telefon. A WiFi is fullos, dual band, a/b/g/n/ac szabványokat ismer, van hotspot, DLNA, Miracast, MirrorLink, WiFi Direct. Bluetooth-ból is a legújabb, 4.1-es jár, ami nem csak sztereó, hanem az apt-X zeneátvitelt is kezeli. A microUSB 2.0-s, a mellékelt OTG kábellel pendrive vagy más külső eszköz is ráköthető, bár kissé fura módon ezeket első alkalommal fel kell ismertetni a telefonnal. GPS-nél sincsenek problémák, a GLONASS és Beidou is támogatott, úgyhogy pillanatok alatt van pontos pozíció. Böngészőként a Chrome-ot vehetjük igénybe, aki pedig nem szereti, az úgyis felteszi a sajátját.

[+]

Ha van olyan téma, ahol szinte kizárt a csalódás a Sony-nál, az a zene. Már a lejátszó is fényévekkel jobb a Google gyári kivitelénél, számos paraméter szerint keresgélhetünk a számok között. Az ismétlés és véletlen lejátszás nem is kérdés, és kapunk egy szép adagnyi hangszínszabályzási lehetőséget, köztük egy egyedileg beállítható ekvalizert, külön mélyhangkiemelővel. Aki rádióra vágyik, az sem fog csalódni, szép, gyors és könnyen kezelhető szoftvert kap hozzá. Hangzás terén se kell csalódnunk, hiszen ahogy a mérési eredményeink mutatják, kiválóan teljesít mind a műszerek, mind pedig a fülünk alapján.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!