Bevezető
Három nagyágyú lépett piacra az első negyedév végén, leghamarabb a Samsung csúcsmodelljével, a Galaxy S5-tel találkozhattunk, aztán - bár később jelentették be - jött az új HTC One, most pedig végre eljutott hozzánk is az Xperia Z2 is az XXL GSM-től. Három tepsi, szinte azonos hardverrel, hasonló árazással, de számos fontos és kevésbé fontos eltéréssel. És mindegyik gépnek megvannak a maga sajátosságai, amelyek alapvetően befolyásolhatják a döntést, amikor valaki úgy határoz, hogy ő bizony egy androidos csúcsmodellt szeretne a zsebében hordani.
A Galaxy S5 és a HTC One M8 között markáns eltérések vannak. Az anyaghasználat a leglényegesebb pont, de igen sarkalatos a kamera, illetve a felhasználói felület milyensége is. Két teljesen más filozófiájú termékről van szó, amiben az egyik erős, abban a másik gyengébb és fordítva. Ezért is érdekes a Sony Xperia Z2, az előzetes tudnivalók, az MWC-n való gyors próbák alapján nem volt elképzelhetetlen, hogy a japánok össze tudtak valami olyat rakni, ami a két másik konkurens csúcsgép előnyeit ötvözi minden téren.
Ráadásul a Sony-nak ehhez nem elsősorban arra kellett figyelnie, hogy ki és mit csinál a piacon. Magukhoz képest kellett fejlődniük, pontosan lehetett tudni, hogy az elődmodelleknek mi volt a gyenge pontja, rengeteg visszajelzést kaptak arról is, hogy mi az, amit viszont nagyon szerettek a népek. Mondok egy példát mindkét területre: a kijelzőt sokan, sokszor, sokféleképpen szidták a betekintési szögek és az élénkség viszonylagos hiánya miatt. Ugyanakkor a designra sosem volt panasz, ahogyan az IP57-es védelem is közkedvelt funkciónak számított, nem is beszélve mondjuk olyan apróságokról, mint a dedikált kameragomb, ami mindkét említett konkurens termékről hiányzik. Egyszerűen annyi volt a Sony feladata, hogy a rájuk jellemző, szerethető extrákat és sajátosságokat megtartva kiküszöböljék a korábbi gyenge pontokat és feltekerjék annyira a hardvert, hogy ne legyen kérdés a versenyképesség. Ez volt tehát a feladat, a Sony pedig nekilátott és letette az asztalra az Xperia Z2-t.
Persze azért nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, hogy közben a többiek mivel foglalatoskodnak. Nyilván egy termékfejlesztés során viszonylag hamar eldől a specifikáció, így Barcelonában a gyártók maximum azt tudják megítélni a konkurens termékek bejelentése során, hogy jól sakkoztak-e akkor, amikor mondjuk arról döntöttek, hogy mennyi RAM kerüljön a masinába. De utólag változtatni már elég nehézkes, benne volt a pakliban, hogy valamelyik gyártó meglepi a másik kettőt, ahogyan mondjuk a Samsung az energiatakarékos üzemmóddal előrukkolt. A Gear széria is okozhatott volna fejtörést, de a Sony is gőzerővel nekiállt a Core-nak, ami ugyan még pont nincs piacon, de már nem kell sok idő ehhez sem. A verseny persze nem csak az alapján dől el, hogy tényszerűen melyik gép tűnik a legjobb ajánlatnak, hanem óriási marketingháború is kezdetét veszi, ebben pedig a Samsung abszolút túlerőben van. Ettől még a Sony-t sem kell félteni, mert hiába a reklámhadjárat, ha valakinek fontos, hogy ne műanyagból legyen a telefonja, akkor bizony körül fog nézni a piacon. És talál alternatívát.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!