Kamera, video, audio
Manapság teljesen alapvetőnek tűnik, hogy egy okostelefon hátlapján (minimum) két kamera van, így már inkább az furcsa, hogy egy csúcsmodell hátulján szimpla optikát látunk. Az XZ2 ugyanazt a 19 megapixeles Motion Eye fantázianevű IMX400-as Exmor RS szenzort használja, mint közvetlen elődje, illetve kompakt testvérmodellje, ez utóbbival gyakorlatilag a teljesítménye is teljesen megegyezik. A lencse sem változott, f/2-es, optikai stabilizálás nélküli egységről beszélüönk. Nem maradt el a prediktív hibrid autofókusz, ami a hagyományos kontrasztalapú megoldást vegyíti a PDAF-fel és a lézerrel, ezen kívül van fehéregyensúly szenzor, illetve egy szimpla ledes, de pont elég erőteljes, ledes villanó.
A szoftveres háttér még mindig küzd némi elmaradással a konkurensekhez képest. Továbbra is van egy automatikus alap, ami a fényviszonyokhoz és a fotó témájához, magától állítja a tulajdonságokat, ezt pedig ki is írja, hogy tudjunk rajta korrigálni ha szükséges. Babrálni leginkább az expozícióval kell, az automatika gyenge pontja, hogy hol alul-, hol pedig túlexponál. Ellenfényben sokkal jobb lett a korábbinál az algoritmus, a fehéregyensúly pedig lényegében 100%-os megbízhatóságot mutat, a mi tesztfotóink között egynél sem vettünk észre komoly hibát.
Aki az egyéni beállításokat szereti, manuális módban kap lehetőséget a kibontakozásra, de egyébként ide kell mennünk akkor is, ha csak egy HDR-képet szeretnénk lőni (bár azt az automatika is beveti, ha indokoltnak érzi). Mindenesetre itt lehet babrálni a fehéregyensúlyt (4 séma szerint), az expozíció-korrekciót (+-2 Fé), a záridőt (1/4000 - 1 mp), az érzékenységet (ISO50-12800) és a fókuszt. A manapság divatos AR-felvétel egy egyszerűsített változatát megkapjuk, fotózkodhatunk virtuális dinókkal, illetve nem maradt ki a 3D arc- vagy tárgyszkennelés, ami a tavalyihoz képest lényegében semmit nem fejlődött, pedig még lenne hova.
Te is pont ilyen telefont használsz? Fotóztál vele? Töltsd fel a képeidet a Fototrendre, hogy mások is lássák, mire képes a kamerája!
Van némi érzékelhető előrelépés a végeredmények szempontjából, de a korábbi Xperiák legfőbb hibái azért még mindig egyértelműen felfedezhetőek. A széleken puha a lencserajzolat, a zajmentesítés erős és olykor a részletesség rovására megy, a vonalélesség legfeljebb közepes, erős fényben pedig az átlagnál jobban feltűnik a kromatikus aberráció. Éjszaka egyértelművé válik, hogy az f/2-es fényérték komoly kompromisszumokat követel, vagy sötétek, vagy nagyon zajosak lesznek a fotók, optikai képstabilizálás híján pedig a hosszabb záridővel sem tud eleget kompenzálni az automatika. A fókuszálás és a képalkotás egyébként gyors és pontos, az exponálógomb is segíthet a mindennapokban.
Egyáltalán nem fejlődött ugyanakkor a szelfikamera, teljesen egyszerű, 5 megapixeles, fixfókuszos rendszer került előre, ennek megfelelő, közepes minőséggel. A videókat SteadyShot nevű, szintén szoftveres megoldás stabilizálja, ennek kétféle bekapcsolt módja van, egy normál, illetve egy aktív intelligenciára épülő. Ez utóbbi legfeljebb 1080p-s felbontással 30 fps sebesség mellett érhető el. Az opciók között variálhatjuk a rögzítési formátumot (H.264 vagy H.265) és a tárgykövetést. Íme, egy 4K-ban, 30 fps-sel rögzített, illetve egy 1080p-s, 60 fps-sel felvett tesztvideó.
A szuperlassítás ezúttal is megvan, HD-ben vagy Full HD-ben indíthatjuk a 120 fps-es videózást, aminek néhány, a felvétel közben meghatározott tizedmásodpercében alkalmazhatunk 960 fps-es lassítást. A szenzorba épített DRAM tárolja a rengeteg kockát, így értelemszerű, hogy HD-ben nagyjából duplázni tudjuk a szuperlassítás időtartamát, ami egyébként még úgy sem lesz túl sok. Érdemes figyelni arra is, hogy a menüpontra rábökve ne mozgassuk be a mobilt, hiszen az elronthatja az egész felvételt.
A Zene előadók, albumok, számok, műfajok és mappák szerint rendszerezi a helyben tárolt állományokat, emellett hozzáfér a Google Drive-unk és a hálózatunk számaihoz, ha úgy akarjuk. Külön megjeleníti, ha egy zenét magas minőségűnek érzékel, illetve lehetőséget ad arra is, hogy babráljunk a beépített hangoptimalizálási, térmódosító és normalizáló modulokkal, illetve akár kézzel módosítsuk az equalizert. Továbbra is hátránynak érezzük, hogy nincs jack csatlakozó, a gyártó ezzel érezhetően a vezeték nélküli, adott esetben LDAC-kompatibilis eszközeihez próbálja csábítani a vevőit, és bár ha az ezeknek az egyik csúcsán álló WH-1000XM2-vel hallgatjuk, tényleg nem nagyon sírjuk vissza a kábelt, viszont megannyi olyan eset fordul elő, amikor mégis jól jönne az a port. Mindenesetre a gyári jack-adapterrel is jó minőségű, erőteljes hang távozik a kütyüből, ami nem rossz hír.
A Sony új, LDAC-os fejhallgatójával igazán jó párost alkot [+]
FM-rádió nincs, videolejátszó programból viszont szinte végtelen: a gyári Album és Fotók szoftver természetesen kezeli a mozgóképeket, illetve a Video & TV Sideview is alkalmas a filmek elindítására, nem gond a 4K felbontás, a HDR-minősítés vagy a HEVC-kódolás, akadásmentesen játszik a kütyü. DivX, XviD kódolású, esetleg AC3-hangú, feliratfájlos filmezéshez továbbra is kelleni fog egy alternatív program a Play Áruházból. A sztereó hangszóró kialakítása remek, és bár nem csap igazán nagy tüzijátékot, nem fogunk hiányt érezni sem hangerőből, sem pedig minőségből, legfeljebb a mélytartomány kapcsán lesz egy hiányérzetünk, ez továbbra sem a beépített mobilhangszórók tipikus előnye.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!