Kamera, video, audio

A hátlapi kamerához tartozó adatok lelkesítőek, a 23 megapixeles, 1/2,3"-es Exmor RS szenzorhoz elméletileg nagy fényerejű, f/2.0-s lencse tartozik 24 milliméteres gyújtótávolsággal, mindezt tetézi PDAF-autofókusz és kétállású exponálógomb, mindkettő sokat segít a fényképezésben. Sajnálatos módon azonban optikai képstabilizátor kimaradt, kizárólag elektronikus stabilizációra támaszkodhatunk. A szoftver négy fő módra oszlik: kiváló automatikus, videofelvétel, manuális és alkalmazások, ez utóbbi különféle matricákkal és AR-tartalmakkal tudja színesíteni a felvételeket, illetve ide került a panoráma is. A manuális mód megléte gyakorlatilag természetes, viszont a beállítási lehetőségek elég foghíjasak, a fehéregyensúlyt csak előre beállított sémák alapján babrálhatjuk, az érzékenységet csak 8 megapixeles felbontás mellett szabályozhatjuk (ISO 50-től 3200-ig) a záridőhöz pedig egyáltalán nem nyúlhatunk, egyedül az expozíció-korrekció az, amit korlátozások nélkül használhatunk, hurrá.

Sajnos azonban nem a szoftver kamera legfőbb baja, amennyire élen jár a Sony a mobilos szenzorok gyártásában, és amennyire sikeres a hagyományos fényképezőgépek piacán, annyira amatőr hibákat vét a saját mobiljainál, és a negyedmillió forintos X Performance is ugyanazoktól a problémáktól szenved, amiktől évek óta nem tudnak megszabadulni. Közelre továbbra is nehezen fókuszál, túlexponálja a felvételeket, illetve erőteljesen zajmentesíti is a gyenge dinamikájú képeket, az első képet hosszas döbbenet követte mindannyiunk részéről, és ez már egy elég nagy merítésből lett a legjobb. Az Xperia Z3+ rettentően melegedett a 4K videózástól, egy idő után le is kapcsolta magát a felvétel a komolyabb problémák megelőzésének érdekében, reméltük, hogy ezt orvosolni fogják, arra azonban nem gondoltuk, hogy ezt úgy teszik meg, hogy kiveszik a funkciót az utódból, és Full HD-nál nem engednek nagyobb mozgóképet készíteni. Az 1080p felbontás mellé legalább 60 fps-t kapunk (íme, a tesztvideó), így, ha az állóképeknél megjelenő összes hibát meg kell szenvednünk, legalább a folyamatossággal nincsen problémánk.

Az automatikus mód remekül látja az ellenfény problémáját, túl sokat azonban nem tud vele kezdeni. [+]

A zenelejátszás általában nagyon erős pontja szokott lenni a Sony készülékeinek, és ezúttal sincs ez másképp: bár hatalmas fekete pontot kell adjunk, amiért kihagyták az FM-rádiót, ezen kívül minden rendben van: az egyik legkomolyabb fejhallgató-erősítő került bele, amit mobilban hallani lehet, a részletessége is meglepően jó, ráadásul még a DSEE HX névre hallgató, gyengébb minőségű zenéket „felskálázó" algoritmus sem végzi rosszul a dolgát, csodát persze ne várjunk tőle, inkább az illúziót kapjuk meg, illetve némi plusz gaint.

A zenelejátszó tényleg pazar, kár az FM-rádió hiányáért. [+]

Gyárilag telepítésre került a Spotify, de a hagyományos zenelejátszó is sok extrát hordoz magában: rendezgethetjük a zenei várólistát, ami a gyári programok közül gyakorlatilag csak ennél szerepel, de még mappák és műfajok szerint is lejátszhatjuk a telefonon tárolt muzsikákat, illetve képes letölteni a hiányzó albumborítókat és információkat is a fájlokhoz. Az előlapi, sztereó hangszóró nem a hangerejével, inkább a minőségével próbál kiemelkedni, és ezt remekül teszi, jó a térhatás, megfelelően szeparál, és jóval dinamikusabb a megszokottnál, még ha a nagyon magas és nagyon mély hangokkal küszködik is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!