Külső, kijelző, csomagocska

Visszatérő, költői kérdés családi és baráti körben, amikor Sony tesztmobilt villantok: „jé, a Sony még gyárt telefonokat?“ Évi két-három darabbal tesztkörön mi sem futunk túl sok Xperiába, hogy újra meg újra megjegyezzük, mennyire menő az Űrodüsszeia-féle, téglatest dizájn, és mennyire alkalmatlan a keskeny és hosszúkás képarány a mindennapos használatra. Az ellentmondásokból az évek folyamán jó pár remekmű összejött, de akadt forró mellé nyúlás is, és ezt a diszharmóniát remekül tükrözi a Sony statisztikailag inszignifikáns piaci részesedése.

[+]

Az Xperia 10 V elsőre, másodikra, sőt: harmadikra sem tűnik újdonságnak, annyira hasonlít elődjeire, de még a koros Snapdragon 695 5G chip is megegyezik a 10 IV-gyel, 200 ezer forintért épp abba az árérzékeny kategóriába benevezve, ahol a remek hardver alap, a minőségi kameraszett pedig egész gyakran előfordul. A jó hír: megvan hátul a három látószög, a rossz viszont, hogy a 48 megapixeles főegység mellett 8 megapixellel kell beérje a teleobjektíves és az ultraszéles kamera. Fekete oszlopát leszámítva viszont tényleg a szemrevaló minimalizmus uralkodik a hátlapon, roppant megnyerő levendulaszínben, és csak bizonyos fénytörés villantja elő a rajta lévő feliratokat.

[+]

A probléma ott kezdődik, hogy bár az előlapot Gorilla Glass Victus védi, a ház és a hátlap műanyagból van, méghozzá az olcsóbb telefonokra jellemző, kopogós és csúszós fajtából. Papíron a 6,1”-es képátlóval a 10 V a kompakt kategóriába is eshetne, 159 grammos tömege pedig úgy légies, hogy valami csoda folytán sikerült 5000 mAh-s telepet tuszkolni a profin illesztett, 8,3 milliméteres házba. Ám hiába csak 68 mm a szélesség, ha 155 mm-en olyan magas a telefon, nem kevés alsó-felső kávával, hogy a 6,6”-es Galaxy S23+-szal egyenértékű – más szóval ugrott az egykezes használat.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A mozis, 21:9-es képarány hiába reflektál ügyesen a Sony filmes üzletágára, ha praktikátlan a dolog zsebméretben, hiszen roppant aprók a betűk, mégis nyújtózkodni kell a felső sáv elérésére. A 60 Hz-es képfrissítés megint olyan sonys deficit a sok 120 Hz-es rivális mellett, amire nincs észszerű magyarázat, pedig a telep bírta volna a magasabb frekvenciát – az öreg hardver mondjuk nem. Az biztos, hogy remek napfény alatti fényerővel semmi panasz nem lehet a megjelenítésre, a feketék és a betekintési szögek tökéletesek, éjjel kellően elsötétül a panel és rendben van az érintésérzékelés. A rezgőmotor viszont újfent olcsóbb telefonra emlékeztet több hanggal, mint erővel, plusz egy kis késéssel.

[+]

Van szerencsére fénymérő és közelségérzékelő, akárcsak beszédhangszóró és 8 megapixelen olyan szelfikamera, ami nem zavar a képernyőbe. A az ujjlenyomat-olvasó újfent jobbra költözött a bekapcsolóba, annyi hátránnyal, hogy a szenzor borzasztó vékony, hüvelykujjam mintázata pedig annyira megkopott, hogy tízből párszor sikertelen maradt a feloldás. Felette a hangerőszabályzó épp jó helyen van, kétlépcsős exponáló semerre. Van viszont jack kimenet és sztereó hangszóró, illetve IP65/68 védelem, másfél méter mélyen 30 percre vizsgáztatva. Ugyanígy ott a nanoSIM tálca túloldalán a microSD bővítési foglalat, plusz a beépített eSIM.

[+]

Mivel a fiókot körömmel is könnyű kihúzni, a SIM-tű nem hiánykellék, a vékony és könnyen sérülő kartondoboz az igénytelenül fityegő papírkerettel ugyanakkor a spórolások sorát indítja a környezettudatosság álcája alatt. Nemhogy nincs tok a csomagban van fólia az üveglapon: az adapter és a gyorstöltés mellett még az USB-C kábelt is kispórolták, aztán csodálkozik a Sony, miért nem fogy az Xperia sorozat, amikor a kínai riválisok villámtöltővel és kövér csomaggal támadnak. Mondjuk szemre a 10 V még mindig kiemelkedik a mezőnyböl, csakhogy ez ma már nem elég a sikerhez.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!