Sokan elvből ellenzik az aktív zajszűrést, jellemzően egy-két kezdetleges termék által keltett negatív szóbeszéd miatt, ám a valóság az, hogy nagyon kiforrták magukat ezek a hangkeltők az elmúlt néhány évben, és ez alól a WF-1000XM3 sem kivétel - legalábbis ami a külső zajok tompítását illeti.
A teljesen vezeték nélküli fülhallgatók esetén nagyon ritkán találkozunk ezzel a helyigényes technológiával, pont az értelemszerű okok miatt: két pici fülhallgatóba antennamodult, akkumulátort, mikrofont, erősítőt és hangkeltőt tenni önmagában is nehéz feladat, aminek a végén egy, az átlagnál nehezebb és nagyobb termék jön létre, viszont ha mindezt tetézzük az aktív zajszűréssel, akkor biztos, hogy nagyon megcsúszik a méret, a tömeg és az ár is. Pontosan emiatt ajánlható csak szűk réteg számára mai tesztünk alanya.
Technikailag lenyűgöző, fülben hordani azonban nem mindig kényelmes ennyi mindent [+]
Kezdjünk az alapokkal, illetve a kartondoboz kibontásával. Odabent megtaláljuk a két fülhallgatót, a töltőtokot, továbbá jó néhány szilikon illesztéket, ami mindenképpen pozitív a hordhatóság és az optimális hangminőség szempontjából. Tölteni a hozzá tartozó USB Type-C kábellel lehet a 77 grammos tokot, adaptert egyébként nem kapunk, és ami még szomorúbb, hogy kimaradt a vezeték nélküli töltés lehetősége is, miközben egyébként igencsak méretes lett a külső, főleg, ha az ember a kecses, bármikor zsebre vágható AirPods (és egyéb társai) dimenzióiban gondolkodik.
Számomra nagyobb probléma, hogy ugyanez a nagy méret jellemzi a fülhallgatókat is, tehát biztosan mindenki füléből ki fog lógni a termék, szilikonos-gumis illesztés pedig csak a szokásos hallójáratos módon van, tehát a fülkagylót nem támasztja semmi, hiába az elvileg ergonomikus kialakítás, millióféle ember fülére nem lehet tervezni, és szerintem markáns méretben és tömeggel csak az segít a biztonságon, meg persze a tartós, komfortos hordhatóságon, ha a fülkagyló-üreget is támasztja egy cserélhető, többféle méretű szilikon hurok.
A 79 990 forintba kerülő, tehát olcsónak korántsem mondható Sony termék esetén sokan alapvetőnek gondolhatnák, hogy a gyártó által fejlesztett, igen jó minőségű hangátvitelt kínáló LDAC nevű Bluetooth-kodek rendelkezésre áll, ám a valóság kijózanító: kizárólag az alap SBC/AAC kodekeket támogatja a jelfeldolgozó, tehát már eleve nagyon visszafogott bitrátával tud az aprócska, 6 milliméteres meghajtóhoz eljutni a hang. Ebből adódóan a korlátozott részletesség deklarálható, és némi, minimális alapzaj is természetes jelenség, noha egyébként a gyártó mellett szóljon, hogy amit lehetett, azt kihozták belőle: vállalhatóan szól, üt a basszus, van egy élénk középtartomány, és fent sem fullad ki teljesen a produkció, de tényként kell kezelni, hogy ha nincs szükségünk aktív zajszűrésre, akkor a teljes vezeték nélküliség mellett is jelentősen jobb zenei hangzással rendelkező eszközt is választhatunk ezért az összegért.
Csatlakoztatni nem bonyolult az eszközt, a hagyományos BT-keresős megoldás tökéletesen működik, és egyébként NFC is van, tehát érintéssel is párosíthatunk. A gyártói Headphone Connect alkalmazás funkcionalitásában igencsak korlátozott az LDAC-képes fülhallgatótársakhoz képest, de még így is van egy jól paraméterezhető hangszínszabályzó, és persze követhetjük a fülhallhatók töltöttségét is. Akkumulátorral egyébként igen jól bírja a kütyü, 4-5 órát közepes hangerő mellett minden további nélkül végigzenél, és a tokjával még további három töltést pumpálhatunk bele, tehát akár egy 24 órás ciklus sem okoz problémát neki.
Vezérelhetőség terén nem lehet okunk panaszra, mindkét oldalon érintésérzékeny felület uralja a fülhallgatók külső burkolatát, tehát válthatunk zajszűrés vagy zajbeengedő mód között, léptethetünk számok között, de igény szerint akár teljesen személyre is szabhatjuk a vezérlést a gyártói alkalmazásban. Ki- és bekapcsolásra természetesen soha nincs szükség, ha eltesszük a töltőtokba a füleseket, passzívvá válik a Bluetooth-kapcsolat.
Ami a zajszűrést illeti, érezhető, hogy a Sony ebbe a kütyübe is beletette a munkát és azt a tapasztalatot, amivel a Bose mellett lehet egy lapon említeni a zajszűrési hatékonyságukat. Tényleg nagy élmény az, hogy repülőn, buszon metrón, villamoson hallgathatunk halk zenét úgy, hogy közben a monoton zajokból aligha szűrődik be valami, és persze kifelé sem fogunk senkit zavarni. A zárt, in-ear kialakítás önmagában elég jó passzív zajtompítást ad, aztán persze bekapcsolt ANC-vel más dimenzióba kerül a külvilág kizárása, ez tény. De ebben a kütyüben rengeteg kompromisszumot kíván meg.
Minden tiszteletem a Sony-é, hogy a teljesen vezeték nélküli, töltőkapszulás vonalon is terjeszti az aktív zajszűrést, de ez a termék nálam most nem talált: egyrészt, felhasználóként biztosan nem szeretnék ennyi funkcionalitás- és komfortbeli kompromisszumot kötni még egy olyan jó funkcióért sem, mint az aktív zajszűrés, tesztelőként nem látom azt a lehengerlő előrelépést, ami a két évvel ezelőtti, szintén zajszűrős WF-1000X-hez képest történt, vásárlóként pedig jó eséllyel nem fizetném ki azt a kétszeres szorzót, ami új árban a kettő közt a kifutó modellhez képest van. Hiányzik a vezeték nélküli töltés, a fejlett kodektámogatás, a komfortosnál jóval nehezebb és nagyobb a két füles, meg a töltőtok is, így összességében pedig azt mondanám, hogy ha aktív zajszűrő, akkor a következő időszakra még válasszunk nyakpántos fülest vagy hagyományos fejhallgatót, és 1-2 év múlva térjünk vissza ugyanerre a kérdésre.
szentkuti11