Külső és kijelző
Mivel egy óra a nap legnagyobb részében a karunkon pihen, az ergonómia különösen fontos szempont, és szerencsére a 36 x 51 x 10 milliméteres és 45 grammos órarész, és a többféle kivitelben elérhető, az esetünkben szilikonból készült óraszíj kényelmes a viselet során. Talán nem annyira, mint a nemrég tesztelt Martian Notifier, amelynek a kerek előlapja még észrevétlenebbül simult a csuklóra, a nagyobb órákhoz szokott olvasóink mindenesetre nem fognak panaszkodni a Smartwatch 3 hordásakor. A vékonyabb és vastagabb csukló sem lehet gond, a szíjon számos kivágás van, hogy bárki szó szerint testreszabja a kütyüt.
Ahogy az okostelefonoknál, úgy az okosóráknak is a kijelző a legfőbb technikai tulajdonsága. Sajnos itt a harmadik Smartwatch 320 x 320 pixeles TFT-panelja nem virít, az 1,6 hüvelykes megjelenítő betekintési szögei rosszak, márpedig egy óra előlapjára pont nem tekintünk mindig tökéletesen szemből. A színek emellett fakók, a napfény alatt viszont kifejezetten jól olvashatók a tartalmak, persze ha megfelelő szögből tekintünk rá. A japán gyártó persze nem véletlenül választotta a TFT-t, a kijelző tartalma napfényben ugyanis akkor is olvasható, ha nincs bekapcsolva a háttérvilágítás. Az olvashatóság ebben az esetben sem kel versenyre egy e-ink kijelzőével, de ettől függetlenül jó dolog, hogy az időt ha kicsit nehezen is, de napközben kvázi mindig láthatjuk a csuklónkon; ennek fényében valószínűleg sok felhasználó elnézi majd azt, hogy a képminőség kicsit gyengébb, mint amit a konkurens gyártók megoldásai tudnak.
Ha kritikát meg lehet fogalmazni, akkor a képernyőkeret vastagságát mindenképpen meg kell említeni, főleg alul széles a káva. Android Wear-es eszköz lévén a kütyü egyetlen oldalsó kezelőgombot kapott, amivel a Smartwatch 3-at be- és kikapcsolhatjuk, illetve a kijelzőjét felébreszthetjük. Ugyanezt egyébként a csuklónk megmozdításával és a képernyő megérintésével is elérhetjük, hacsak az úgynevezett Theater módot be nem kapcsoljuk – ilyenkor csak a nyomógombbal lehet a panelt felvillantani.
A hátlap fémborítást kapott. Itt lehetne ugyebár a kimaradt pulzusszámmérő, ehelyett egy elegáns Sony feliratot van lehetőség megpillantani. Aligha választott jól a japán gyártó, amikor a microUSB töltőportot ezen az oldalon helyezte el, méghozzá alul, az óraszíj miatt ugyanis nehézkes a kábelt csatlakoztatni. Ezen nyilván segít az órarész kipattintása, ám ez a ki-bepattintgatás mégsem praktikus, nem igaz? A vezetékmentes töltés jelenleg az okosórák legkényelmesebb megoldása, sajnos ilyet a Smartwatch 3 nem tud.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
