Bevezető és tartozékok
Egy éve jelentette be a Google az Android Wear platformot a hordozható kütyük számára, szoros együttműködést ígérve az Android rendszerrel, azon belül is a Google Now szolgáltatásaival. Ezt követően sorra jöttek ki az ilyen rendszert futtató kütyük, így a négyzetes kijelzővel megáldott LG G Watch, a Samsung Gear Live, majd a kerek előlapos modellek, a Motorola Moto 360 és az LG G Watch R. A rendszer a szemünk és tesztasztalunk előtt fejlődik, a jövőben például érkezhet a beépített WiFi, hogy az órák kevésbé függjenek a mobiloktól, és az iOS-es támogatásról is hallani már pletykákat.
A platform megítélése egyelőre megosztja szerkesztőségünket. Bog kolléga a G Watch kapcsán tavaly kifogásolta az okosóra önálló funkcióinak alacsony számát, illetve a tényt, hogy a legérdekesebb szolgáltatás, a hangalapú vezérlés magyarul nem igazán működik. Dr. Kind tetszését viszont elnyerte az Android Wear, és nem csak a Moto 360 dögös megjelenése miatt: egyszerűen hasznosnak tartja, hogy a nap folyamán nem kell mindig mobilját előrántania, hiszen az óra minden értesítést és még sok minden mást kijelez. A Sony is komoly potenciált lát a platformban, ezért két, saját rendszert futtató Smartwatch variánsa után a harmadikat az Android Wear köré építette, az elegáns helyett a sportosabb megjelenést és az IP68-as védelmet előtérbe helyezve.
Mindez azt jelzi, hogy a Sonynak fontosabbak a funkciók és a természet elemeinek való ellenállás a szemrevaló küllemnél, beleértve a fitnesztevékenységek követését, éppen ezért a kütyü GPS-t, giroszenzort, gyorsulásmérőt, iránytűt és fénymérőt is kapott. Kimaradt viszont a pulzusszámmérő, ami bár még mindig nem alapkelléke az ilyen kütyüknek, a fenti tudás és vízálló kivitel mellett tökéletesen passzolt volna a készülékhez, sok mozgásszerető olvasónk örömére. No azért nem lehet ok a panaszra, hiszen a készülék mikrofont, NFC-t és 4 gigabájtos belső tárolót is kapott, az alacsony energiafogyasztásért pedig a Bluetooth LE szabvány felel, amennyiben ugyanezt a csatlakoztatott mobileszköz is tudja. Hangjelzést a Sony kütyüje nem tud adni, a közepes erősségű rezgőmotor viszont „szól”, ha értesítés érkezett, vagy mondjuk ideje lenne felébrednünk. A fedél alatt egy négymagos, 1,2 gigahertzes Cortex-A7-es SoC és 512 megabájt RAM felel a működésért, a Wear szoftveres felülete egész fürge.
A Smartwatch 3 kicsi, átlátszó, kocka alakú dobozban érkezett szerkesztőségünkbe a Speedshop jóvoltából. A műanyag szerkezet alján fehér dobozkából tudtuk elővarázsolni a leírásokat, a microUSB kábelt és a garanciapapírt. A japánok órája egy fehér tartón kapott helyet, a tesztkészülék esetében fekete órarésszel és szíjjal, de akad a Smartwatch 3-ból többféle színvariáns, illetve rozsdamentes acélból készült változat is. Az órarész egyébként kipattintható, így ha több passzoló óraszíjunk van, azokat cserélgethetjük.
Külső és kijelző
Mivel egy óra a nap legnagyobb részében a karunkon pihen, az ergonómia különösen fontos szempont, és szerencsére a 36 x 51 x 10 milliméteres és 45 grammos órarész, és a többféle kivitelben elérhető, az esetünkben szilikonból készült óraszíj kényelmes a viselet során. Talán nem annyira, mint a nemrég tesztelt Martian Notifier, amelynek a kerek előlapja még észrevétlenebbül simult a csuklóra, a nagyobb órákhoz szokott olvasóink mindenesetre nem fognak panaszkodni a Smartwatch 3 hordásakor. A vékonyabb és vastagabb csukló sem lehet gond, a szíjon számos kivágás van, hogy bárki szó szerint testreszabja a kütyüt.
Ahogy az okostelefonoknál, úgy az okosóráknak is a kijelző a legfőbb technikai tulajdonsága. Sajnos itt a harmadik Smartwatch 320 x 320 pixeles TFT-panelja nem virít, az 1,6 hüvelykes megjelenítő betekintési szögei rosszak, márpedig egy óra előlapjára pont nem tekintünk mindig tökéletesen szemből. A színek emellett fakók, a napfény alatt viszont kifejezetten jól olvashatók a tartalmak, persze ha megfelelő szögből tekintünk rá. A japán gyártó persze nem véletlenül választotta a TFT-t, a kijelző tartalma napfényben ugyanis akkor is olvasható, ha nincs bekapcsolva a háttérvilágítás. Az olvashatóság ebben az esetben sem kel versenyre egy e-ink kijelzőével, de ettől függetlenül jó dolog, hogy az időt ha kicsit nehezen is, de napközben kvázi mindig láthatjuk a csuklónkon; ennek fényében valószínűleg sok felhasználó elnézi majd azt, hogy a képminőség kicsit gyengébb, mint amit a konkurens gyártók megoldásai tudnak.
Ha kritikát meg lehet fogalmazni, akkor a képernyőkeret vastagságát mindenképpen meg kell említeni, főleg alul széles a káva. Android Wear-es eszköz lévén a kütyü egyetlen oldalsó kezelőgombot kapott, amivel a Smartwatch 3-at be- és kikapcsolhatjuk, illetve a kijelzőjét felébreszthetjük. Ugyanezt egyébként a csuklónk megmozdításával és a képernyő megérintésével is elérhetjük, hacsak az úgynevezett Theater módot be nem kapcsoljuk – ilyenkor csak a nyomógombbal lehet a panelt felvillantani.
A hátlap fémborítást kapott. Itt lehetne ugyebár a kimaradt pulzusszámmérő, ehelyett egy elegáns Sony feliratot van lehetőség megpillantani. Aligha választott jól a japán gyártó, amikor a microUSB töltőportot ezen az oldalon helyezte el, méghozzá alul, az óraszíj miatt ugyanis nehézkes a kábelt csatlakoztatni. Ezen nyilván segít az órarész kipattintása, ám ez a ki-bepattintgatás mégsem praktikus, nem igaz? A vezetékmentes töltés jelenleg az okosórák legkényelmesebb megoldása, sajnos ilyet a Smartwatch 3 nem tud.
Android Wear Sony öltözetben
A Smartwatch 3 működéséért két 1,2 gigahertzes Cortex-A7-es processzormag felel 512 megabájt RAM és 4 gigabájtos belső tároló társaságában. Az utóbbiból 2,6 gigabájt érhető el első indítás után, és az alkalmazások Android Wear kliense mellett mondjuk zeneszámokra lehet a fennmaradó helyet felhasználni, hiszen Bluetooth headsettel mobil nélkül is tudunk a SmartWatch 3-mal muzsikát hallgatni.
A Smartwatch 3 jelen sorok írásakor az Android Wear 5.0.2-es verzióját futtatja, egyébként a platform legfrissebb változata már 5.1-es verziószámot visel. A rendszerről Bog a G Watch kapcsán, az 5.0-ás frissítésről pedig Kind kolléga számolt be részletesebben, úgyhogy ajánljuk saját magunkat. Annyit persze kötelező elmondani, hogy a Wear alapvetően a Google Now kiterjesztése, és azokat az információkártyákat, értesítéseket és Wearhez írt paneleket jeleníti meg, amelyeket a telefonon éppen vagy a leggyakrabban használunk. Feltelepül persze az órára szoftver, némelyik pedig önállóan, azaz a mobilkészüléktől függetlenül is tud működni. Minden ilyesmit és az értesítéseket az Android Wear alkalmazással lehet kezelni a telefonról, amelynek legalább 4.3-as Androidon kell futtatnia.
A főképernyő minden esetben a cserélhető óralap, rajta a pontos idővel, alul pedig egysoros értesítéssel, ha valami friss érkezett. A kijelzőt az ujjunkkal, a bekapcsológombbal vagy a kütyüt arcunk felé fordításával tudjuk felébreszteni. Még egyszer megérintve a kijelzőt az alapfunkciókhoz juthatunk, így a napi lépésszámhoz, az ébresztőhöz, a hangjegyzetelőhöz, naptárhoz, a zenelejátszóhoz stb. Az értesítésieket a kezdőképernyő aljáról húzhatjuk fel és további függőleges mozdulattal lapozhatunk köztük. Egy értesítésnek számos Wear panelje lehet, ezek között vízszintesen lapozhatunk. Az értesítéseket jobbra simítással lehet törölni, az egyes almenükből pedig szintén jobbra simítással lehet egy szintet visszalépni. A Smartwatch 3-mal egyébként a bejövő hívást is fel lehet venni (Bluetooth headsettel érdemes próbálkozni, hogy halljuk is a másikat), a hívást elutasítani és szöveges választ adni szintén nem okozhat problémát.
Az akkumulátorszázalékot, a néma módot és a színház üzemmódot a képernyő tetejéről lefele simítva érhetjük el, ugyanitt a készülék alapinformációit is megtekinthetjük. Az okostelefonon futó szoftverben beállíthatjuk azt is, hogy milyen hangutasításra melyik alkalmazást indítsa el az óra, továbbá az óralap stílusa is állítható, emellett nyomon követhetjük az óra üzemidejét és tárhelyének állapotát. Azt is meg lehet határozni, hogy mely appok küldhessenek értesítéseket, és melyek maradjanak ki az Android Wear élményből.
Természetesen érdemes beszélni a Google Now-ból megismert hangvezérlésről, hiszen ez tulajdonképpen az Android Wear egyénisége és praktikus ereje, már ha mondjuk angolra állítjuk az alapnyelvet, mert magyarul nem lehet parancsokat osztogatni. Angolul az email és az SMS küldéstől kezdve hangjegyzetelésen és az asszisztens kérdezgetésén át mindenféle információhoz hozzájuthatunk, beleértve időpontjainkat stb. Tényleg hasznos, hogy mindezeket most már óráról is megtehetjük, és még azzal is együtt éltem volna, ha mondjuk Bognak angolul diktálok üzeneteket, azonban a magyar nevek megértésével a Google-nek gondjai akadtak. Ez nyilván nem az Android Wear hibája, és egyszer csak ki lehet majd magyarul is használni az asszisztens adottságait, ez az idő azonban még nem jött el. A hangvezérlés egyébként a főoldalról egy „OK Google!” vezényszóval vagy a kijelző megérintésével bármikor elindítható.
A dedikált fitneszkütyükkel szemben az Android Wear okosórák azt a kapcsolódó alkalmazást használják aktivitáskövetésre, amelyiket a felhasználó preferálja, bár itt sok múlik azon, hogy az app mennyire képes együtt dolgozni az óra szenzoraival. Az általam preferált Runtastic például az óra beépített GPS-e ellenére sem tudta futásom koordinátáit rögzíteni, ha telefonomat otthon hagytam. Erre a Google Fithez kapcsolódó My Tracks ellenben képes, és ilyen tudást a Ghostracer publikus bétája is elsajátított. Ami mégis hiányozhat, az a pulzusszámmérés. Mind a óra IP-védettsége, mint pedig az óraszíj anyaga megfelelő volna komolyabb szintű fitneszmonitorozásra, akár zuhogó esőben vagy erősen leizzadva, ennek viszont elég fontos része a szívritmus naplózása.
Üzemidő, magánvélemény, összegzés
A Sony Smartwatch 3 az okosórák körében méretes, 420 milliamperórás akkumulátort kapott, ami örvendetes, hiszen a beépített GPS például energiaigényes modul. Ennek ellenére naponta kell tölteni a japánok óráját, akár állandóan be volt kapcsolva a képernyő (háttérvilágítás nélkül, keveset fogyasztva), akár nem. Az állandó Bluetooth kapcsolat, az értesítések áttekintése, az idő leolvasása és a mindennapos használat a telefon zsebben hagyásával, amikor csak lehetett, a nap végére kivégezte a telepet. Ez nem ideális, főleg ha hozzávesszük, hogy az állandó kapcsolat miatt a telefon is gyorsabban merült, de a hátlapi töltőcsatlakoztatás sem nyerte el a tetszésünket. Öröm az ürömben, hogy kevesebb mint egy óra alatt csurig tölthető az akksi. Akárhogy is, a Martian Notifier-féle értesítő és a FitBit Charge HD-féle fitneszkarperecek napokkal vagy hetekkel tovább bírják egy töltéssel, az ilyesmi az Android Wear számára pedig egyelőre elképzelhetetlen.
Mielőtt a Sony Smartwatch 3-as tesztet összefoglalnám, saját Android Wear élményeimet osztanám meg. Kind azt írta a Moto 360 tesztje végén, hogy a Motorola órája elérte: viselésével kevesebbszer kell a telefonját előkapnia. Nos, ez nálam is bekövetkezett, mégsem lettem boldogabb, mert a zseb helyett a pulóverujj alól kellett egy kütyüt elővarázsolni, és egy sokkal kisebb és rosszabb minőségű kijelzőről olvastam le ugyanazt, amit az okostelefonomról is megtehettem volna. A hívófél megtekintése sem volt akkora élmény, hiszen ugyanúgy elő kellett húznom a készüléket a zsebemből, hogy felvegyem (bár bluetooth headsettel kikerülhető a dolog, ilyenkor az órán is fogadhatjuk a hívást), a hangvezérléssel meg az volt a gondom, hogy ilyesmi magyarul még nem érhető el, illetve a magyar neveket sem érti az angol felület. És akkor most már egy ilyen eszközt is naponta a töltőre kell dugni... A telefonmentes aktivitáskövetés viszont jól jött futáskor, és persze azt sem bántam, hogy az időhöz és az időjáráshoz is könnyedén hozzájutottam, csak engem a fentiek az elég magas kezdőárak mellett egyelőre nem győztek meg arról, hogy Android Wear eszközt kell vennem.
A Smartwatch 3-ra visszatérve; mindenképpen előny a remek IP68-as por- és vízálló védelem, a beépített GPS, az egész éles megjelenítő és persze, hiszen ez is fontos, a kényelmes viselet. A negatív oldalon a napfény alatt jól látható, ám elég rossz betekintési szögekkel rendelkező kijelzőt, a platform kötöttségét, valamint a pulzusmérő hiányát érdemes megemlíteni. Ugyebár elsősorban egy telefonkiegészítőről beszélhetünk, ami egyelőre androidos mobilt követel. Ennél például a Samsung Galaxy Gear S jóval önállóbb kütyü, mondjuk sokkal lassabb is.
Az is igaz persze, hogy egy okosórának nem kell feltétlenül többet tudnia, mint amit az új Smartwatch 80 ezer forintért nyújt, és a fenti magánvélemény csak egy a sok közül, bizonyára sokan használják itthon is boldogan a Wearrel szerelt kütyüjüket. A Sony sem végzett rossz munkát, csak éppen a stílus helyett az ellenállóképességre és a kényelemre helyezte a hangsúlyt, ami a sokat sportoló vagy kiránduló felhasználóknak lehet örömhír vagy döntő faktor. Remélhetőleg a folytatás már pulzusszámmérővel érkezik, illetve a kijelző cseréjét is érdemes lenne mérlegelnie a gyártónak. Ne feledjük: az Android Wear még mindig gyermekcipőben jár, de folyamatosan fejlődik, és a Smartwatch 3 is a Sony első ilyen készüléke; egy jó alap, amire lehet és még kell építkezni.
Bone123
A tesztkészüléket a Speedshop küldte el nekünk, vásárláshoz kérem, kattintson ide.
A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.
