Multimédia
Ez az a kategória, amiben nagyot vártunk a W900-tól. De már előtte nagyot alkotott a W800, így kicsit elkeseredtünk. A kamera és a zenelejátszó gyakorlatilag megegyezik a korábbi modellel. A fülhallgató mindössze annyival tér el, hogy egy távirányító került a közepére, amivel tekerhetünk a számok között, hangerőt állítgathatunk, és rádiót hallgathatunk. Igen, a fülessel hallgathatjuk a rádiót. Sajnos a W800-ban megismert rádiótól el kellett búcsúznunk, és kaptunk egy olyat, amit a fülesbe építettek. El kell mondanom, hogy ez nem vált a készülék előnyére. Sőt. Így nem tárolhatunk állomásokat, és minden egyes adót manuálisan kell megkeresnünk.
A Walkman mód megmaradt, azaz használhatjuk úgy is zenelejátszásra a készüléket, ha nem szeretnénk, hogy GSM hálózathoz csatlakozzon. A belső memória egy kicsit megnőtt. NA jó, nagyon. Pontosan 470 MB áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy megtöltsük zenével, képekkel, és videókkal. Meg is próbáltam. Mivel adatkábelt sajnos nem kaptam a tesztkészülékhez, így kedvenc albumom felmásolása (kb. 330 MB) csaknem 3 óráig tartott Bluetooth-on keresztül. Ennél szerintem jóval barátságosabb megoldás volt a memóriakártya használata, amit bármikor bedughattunk egy kártyaolvasóba, és kb. 10-15 perc alatt megtölthettük zenével. Igaz, hogy így a bővítés drágább volt, de szerintem kevés felhasználó vásárolt nagyobb memóriakártyát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az USB kábel 2.0-ás szabványú, így sebességben elég erős. A zenelejátszás semmit nem változott. A hangok ugyanolyan szépen szólnak a fülesből, ahogyan egy Sony Walkman modellnél elvárná az ember. A mélyek dübörögnek, a magasok pedig ciripelnek, probléma nincs vele. Saját fájlrendszert kialakítani is lehet, de kicsit furfangosnak kell lenni hozzá, ugyanis két könyvtár mélyre kell a memóriába másolnunk az adatokat, csak így ismeri fel a legelső könyvtárt előadóként, és csak így rendszerezi a zenéket mappákba a lejátszó program.
A játékok közül ezúttal ötöt kapunk. Micsoda Kánaán gondolná az egyszeri vásárló. Azonban, ha kicsit jobban megnézzük, akkor az 5 játékkal összesen kb. 5 percet játszhatunk. Hogyan lehet ez? Hát persze, megint a jól bevált demókkal próbálnak minket a drága pénzért való vásárlásra buzdítani. Ez természetesen esetemben sikertelen volt, semmiképpen nem fizetnék 6-800 forintot egyetlen mobilos játékért. Így játszani marad a PSP.
A beépített két megapixeles kamera jó szolgálatot teljesít, használata egyszerű, minden júzer számára könnyen tanulható. Hasznos, hogy van makró mód, a legutolsó kép is ebben a formátumban készült. A mobilfény kifejezetten erősre sikerült, jóval erősebb, mint a K750-ben. Ami viszont nagy hátrány, hogy a kialakításból adódóan nincsen lencsevédő, így a telefon lencséje folyamatosan ki van téve a külső hatásoknak. Az összekarcolódást elhárítandó egy kis peremet építettek ugyan a lencsének, de ez nem védi meg mondjuk a zsebünkben a gyilkos aprópénztől.
Érdekes, hogy míg a fényképezőgép csak összecsukva működött, míg a beépített Face Warp alkalmazás kinyitva is tudott fényképezni. Hmm… Lehet, hogy ez majd szoftveresen orvosolható lesz valamilyen programmal? A fényképezőgép zárhangja végre kikapcsolható, és a két megapixeles kamerával már tudunk jó képeket készíteni a nudista strandon. Én ugyan nem ott fényképeztem, de ezt úgyis mindenki láthatja a most következő fotósorozatból.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
