Bevezető

Előre szólok, hogy ez a telefon egyszerűen olyan, hogy az első napokban totális extázist okozott a használata. Ez eleinte körülbelül olyan lila színű ködfelhőbe burkolta józan értékítéletemet, mint a funkciógombok megvilágítása, de szerencsére szép lassan tisztult a kép, és a kezdeti rajongás elcsitult, felváltotta egy kéjes elégedettség, ami akkor fogott el, amikor megpróbáltam elképzelni, hogy egy időre felhagyok a különböző telefonok tesztelgetésével, és csak a K790i mellett teszem le a voksom.

Fentiek után gyorsan szeretném leszögezni, hogy ez a készülék sem tökéletes. A hibákra kíméletlenül igyekszünk kitérni, de először egy kis történeti áttekintés, amely némi jövőre vonatkozó, homályos célzást is integrál. Létezett egy gyártó, neve Ericsson, amely elég sokat letett a mobilkommunikáció asztalára, mégis nehéz idők köszöntöttek rá néhány éve. Létezett egy másik gyártó, nevezzük Sonynak, amely viszont csak úgy mellékállásban konstruált telefonokat. Ők ketten jól egymásra találtak, és most úgy fest, hogy egyre inkább kiegészítik egymást.

Az első, valóban kézzelfogható házassági eredmény a Walkman széria volt, amely a Sony által birtokolt márkajegyzést büszkén és joggal viselte, mindmáig a mobil zenehallgatás úttörőjének számítanak ezek a készülékek, bár megérkezőben vannak a trónkövetelők (Apple, Motorola, Nokia, BenQ). A Walkman név újra fényes, kölcsönvettek hát egy újabb klasszikusan csengő megnevezést, ami nem más, mint a Cyber-Shot. Talán nem kell hozzá fantázia, hogy lássuk a dologban az irányt, rengeteg Sony trademark van még, ami felhasználható, és nincs kétségünk affelől, hogy a gyártó élni is fog a lehetőséggel.

A K790i és a K800i két dologban tér el csupán: a nagyobb verziószámú telefonban van 3G, valamint más a színe. Éppen ezért a következőkben részletezett dolgok mindkét modellre érvényesek lesznek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!