Külső
De nézzük meg kicsit jobban, mit csodálhatott Budapest metróközönsége teljes egy hétig. A készülék színét már kiveséztük, szerintem ennél feketébb telefon nem igen lesz a jövőben. Összecsukott állapotában a készülék remekül használható, mivel a számgombokon kívül mindent el tudunk érni így is. Annyi billentyűt zsúfolt a külsőre a gyártó, hogy az már a következő Szojuz rakéta indításához is elegendő lenne, nemhogy egy zenefon kezeléséhez.
A kijelző alatt egy ötirányú navigációs gyűrű terpeszkedik, amely remekül használható mind a menüben való böngészéshez, mind a zenelejátszó kezeléséhez, e mellett balra és jobbra is két-két gomb terpeszkedik, a felsők a menüben való navigálást segítik, az alsók közül az egyik a vissza a másik a törlés funkcióra szolgál. Ez alatt három gyorsgomb üldögél, amelyekkel balról jobbra haladva a böngészőt, a videó hívást, és a saját menüket érhetjük el. Ez már elég lenne? Pedig még sehol sem tartunk… Ha még mindig összecsukva hagyjuk a telefont, és megnézzük, mondjuk a bal oldalát, akkor találunk rögtön egy gombot és egy csúszkát, amelyek közül a gomb a zenelejátszót indítja, a csúszkával pedig a billentyűzárat aktiválhatjuk/deaktiválhatjuk. A két gomb alatt a szokásos állapotjelző led, ami még mindig zölden és pirosan tud villogni, pedig milyen stílusos lett volna, ha ez is narancsszínű. Alatta még mindig van egy kis hely, ahová a Memory Stick-ünket dugdoshatjuk. Már persze, ha van, mivel a gyári csomagban (legalábbis a tesztpéldányéban) nem szerepelt. Izgágábbak már nyitnák is a telefont, de ne olyan gyorsan, hiszen még hátra van a jobb oldal. Itt találjuk a hangerőszabályzót, az infrát, és a K750 óta már jó pajtásként kezelt kamera gombot.
Na, most már ki lehet nyitni. Ilyenkor ér mindenkit a következő meglepetés. A készülék fémes hangot hallat, de ez csak hanghatás. Úgy kell elképzelni, mint amikor a filmekben a fej nélküli lovas élezi a kaszáját. Átállítható ugyan még két verzióra, de jól illik a telefon stílusához, így maradt. A szétnyitást és az összecsukást (csak ugyanarra lehet összecsukni, mint amerre kinyitjuk) egyébként rugós mechanika segíti, valamint egy idegesítő hang is kíséri, ahogy a készülék két részének műanyaga koppan egymáson. Apropó műanyag. Az anyaghasználat nem lett a legtökéletesebb. A telefon anyaga szimplán műanyag, nyoma sincs a D600-ból nemrég megismert puha hátlapnak, sem W800-nál alkalmazott anyagnak. Tapintása leginkább olyan, mint egy középkategóriás tévé távirányítója.
De térjünk vissza a gombokra. Amikor kinyitjuk a készüléket, megnyugodhatunk, hiszen itt már csak a számgombokat, és a kikapcsoló gombot találjuk, semmi egyebet. Nem tudom, hogy valaki számolta-e, de összesen 29 gomb, és egy csúszka található a telefonon. Ennyi a Suzukinkban sincsen összesen. Mindenesetre mindegyik kialakítása remek, elég nagyok, nincsenek összenyomva, kényelmesen használható szinte mindegyik, a hangerő szabályozóját kivéve. Ugyanis, ha gondolkozunk kicsit, akkor becsukott állapotban ugyan kézre állnak, de ha kinyitjuk a telefont, akkor a kisujjunkkal kellene őket nyomogatnunk. Na ez nekem nem ment.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
