Hirdetés
Multimédia
Az újdonság legimpozánsabb tulajdonsága a 12 megapixeles képérzékelővel, autofókuszos lencserendszerrel és Xenon vakuval ellátott fényképezőgép, mely legfeljebb 4000 x 3000 pixeles állóképek és VGA felbontású mozgóképek rögzítésére képes, utóbbiaknál a felvételi sebesség 30 képkocka/másodperc. A szoftver ezen része döbbenetesen gyors, az objektívtakaró eltolása után két másodperccel már fotózhatunk is, a jellemzően két-három megabájtos képeket mentésére pedig gyakorlatilag semennyit sem kell várni. Fotózáskor választhatunk teljesen automata módot, ha azt kikapcsoljuk, akkor hét darab motívumprogram áll rendelkezésünkre. Ha szeretjük kézzel piszkálni a beállításokat, hozzányúlhatunk a felbontáshoz és a fehéregyensúlyhoz, vaku nélküli fotózás esetén bekapcsolhatjuk a digitális képstabilizátort, választhatunk arcfelismerő fókuszt, mosolyra exponálást, automatikus illesztéssel ellátott panoráma módot és az elmaradhatatlan BestPic sorozatfelvételt is. Önkioldó természetesen van, a vaku tud elővillantásos vörösszemcsökkentő módot, expozíció-korrekcióra pedig +/-2 fényértéknyi tartományban van lehetőségünk. Ezzel ki is fújtak a lehetőségek, hiányzik tehát a fénymérés és az érzékenység állításának lehetősége — a tesztfotók megtekintése után látni fogjuk, hogy főleg utóbbi...
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
...mivel az elkészült felvételek elég zajosak, de mit is várhatnánk egy 12 megapixeles, de fizikai méretre aprócska érzékelőtől? Azért nem kell megijedni, az egyik nagy konkurensnek mondható Pixon12 képei még ennél is zajosabbak, ráadásul a koreai készülék hajlamos a túlexponálásra, kicsi a dinamikatartománya és kissé fátyolosak a felvételei — ezen negatívumokkal a Satio szerencsére nem rendelkezik, de vannak mások. A kromatikus-aberráció — a Sony Ericsson készülékek jellemzője — itt is jelen van, az ég is hajlamos kiégni, de összességében elégedettek lehetünk. Örvendetes továbbá, hogy a készülék nem produkálja a legtöbb telefonnál előforduló Moiré effektet. Azt mindennek ellenére sem jelenteném ki, hogy jelenleg ez a mobiltelefon készíti a legszebb képeket, a Samsung Innov8-et ugyanis nehéz lemosni a pályáról — hogy sikerül-e a Sationak, azt a nemsokára megjelenő összehasonlító tesztünkből lehet majd megtudni.
A Sony Ericsson készülékei viszonylag ritkán szoktak nekem csalódást okozni zenei téren, a Sationak viszont ezt is sikerült megcsinálnia. A PSP-stílusú multimédiás menüből érhetjük el a zenelejátszót, mely jól néz ki, ID3 tagek alapján szűr a számok között és megjeleníti az albumborítókat, viszont nem tartalmaz hangszínszabályzót és a háttérbe is csak nehezen küldhető le. A gyári fülhallgató szinte minden szempontból pocsék, aszimmetrikus kialakítású, bal oldalon a fültányértól tíz centiméterre egy méretes bumszli lóg, elvileg azért, mert az a mikrofon, gyakorlatilag azért, hogy kirángassa a fülhallgatót a fülünkből és hülyén nézzen ki. Mindezek tetejébe a mély hangokat nem ismeri az egyébként kényelmesnek nevezhető kiegészítő. A hab a tortán, hogy nem egy két részből álló, 3,5 milliméteres jack-csatlakozós hosszabbítóval ellátott fülhallgatóról van szó, nem-nem, ez körülbelül egy olyan cucc, mint amilyet eddig a low-end készülékekhez kaptunk. Mindezek tetejébe a kihangosító hangszórója is pocsékul szól, de legalább FM-rádió van.
Jó hangulatú reklámfilm
A filmlejátszás sem az igazi; a grafikus chip meglétének tudatában én minimum DivX lejátszást várnék, ami hiányzik, van viszont WMV/RV/MP4/3GP támogatás. Ha felrakunk egy támogatott formátumú videót, akkor viszont le fog esni az állunk, a készülék gyönyörű minőségben és reccenésmentesen viszi a mozgóképeket, de könyörgöm, ki tárol otthon WMV formátumú filmeket? Az izmos hardver előnyeit egyébként a képnézegetőben is élvezni fogjuk, az egyébként méretes képek ugyanis egy pillanat alatt betöltődnek, zoomoláskor sem kell várnunk semmire, igaz, az interfész nem a legfelhasználóbarátabb a világon — de azért használható.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
