Hirdetés
Külső
Aprónak semmiképp sem nevezhetjük a készüléket, hiszen az méreteiben a Samsung i8910-et is megszorongatja 112 x 55 x 13 milliméteres kiterjedésével. Viszont jóval könnyebb annál (126 gramm), a súlyeloszlása viszont nagyon furcsa, a felső részénél van a súlypontja, aminek hatására az embernek az az érzése, hogy bármelyik pillanatban kibukfencezhet a kezéből. Az anyaghasználat jónak mondható, bár a fémek, mint olyanok a Sationál majdnem hogy ismeretlenek, egyedül a kamerát takaró nagydarab rész készült abból, a többi helyen a minőségi műanyag az úr, abból is a fényesebb fajta, legalábbis a fekete színű variánsnál — létezik ugyanis bordó és szürke is, utóbbinál a hátlap matt. Az összeszerelés minősége az illesztési hézagok hiányát figyelembe véve jónak mondható, ugyanakkor a csúszkás/pattintós elven rögzülő hátlapi rész hajlamos a nyekergése, ami egy ilyen kaliberű eszköztől furcsa és zavaró.
Az előlap tetején az állapotjelző ledet, a távolságérzékelőt, a telefonhangszórót, a másodlagos kamerát és a fényérzékelőt találjuk, alattuk pedig a 3,5 hüvelyk átlójú, 360 x 640 pixeles felbontású rezisztív TFT panel üldögél. A képminőséggel nincs gond, a kijelzőt takaró plexi is megfelelően kemény ahhoz, hogy az ember elhiggye, hogy nem fog betörni. A kezelhetőséggel viszont akadnak gondok, az ujjal való nyomkodást a masina nem mindig érzékeli olyan hatásfokkal, amilyennel én elvárnám tőle, a körmök pedig pont a plexi keménysége miatt nem jöhetnek szóba, borzasztó érzés "kopogtatni" a kijelzőn. Alulra három gomb került, a szélsők funkciói egyértelműek, a középső a menübe visz — illetve az épp futó programok listájára, ha sokáig nyomjuk.
A hátlap a fekete és a szürke variánsnál egyaránt szemet gyönyörködtető, nekem a csillogó (tehát a fekete) verzió jobban bejön látvány szempontjából, viszont több törődést is igényel, mivel a fényes műanyag felületeken az ujjlenyomatok nagyon meglátszanak — ez a probléma a kijelzőnél is fennáll, a Satio mellé nem árt bekészíteni egy mikroszálas törlőkendőt is a táskába. Visszatérve a hátlapra: a kamerát takaró csúszka szálcsiszolt felületű, fémből készült, ami nem véletlen, asztalra letéve ugyanis erre fekszik fel a masina. Odébb tolása után kékes fények villannak fel közvetlenül a csúszka alatt, majd az exponálógomb körül — tipikus Sony Ericssonos szolgáltatás, a megvalósítás viszont ebben az esetben nem olyan jó, mint mondjuk a GreenHeartnál volt, de ezt egyből elfelejtjük, ha ránézünk a 12 megapixeles optikára, a hozzá tartozó Xenon villanóra és a ledes segédfényre.
A kihangosító hangszórójánál még a bekapcsológomb is nagyobb
Felül a bekapcsológombot és a kihangosító hangszóróját találjuk, utóbbi gyakorlatilag kisebb, mint a telefonhangszóró, elég gyatrán is szól, de erről később. Az oldalsó részeket borító felület fémes hatásúra van lakkozva, jobbra a hangerőállítókat és a kamerához tartozó három gombot találjuk, balra a képernyőzár csúszkája, a Sony Ericsson bumszli csatlakozója és a fedlappal takart microSD bővítőhely található. Alul a csuklópánt rögzítési helye látható, a mikrofont viszont sehol nem találni, pedig van; jól eldugták az ügyes mérnökök.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
