Adatkommunikáció, akkumulátor
A telefon tetején megmaradt a jó öreg infra. A lokális kapcsolathoz 2.0-s sztereó Bluetooth is akad, átviteli sebessége 55-60 KB/s körül alakult. Lassan már megszokhatjuk, hogy amelyik Sony Ericssonban van 3G, abban nincs EDGE. Ennek nem tudni a magyarázatát, ha olyan helyen kószálunk, ahol még nincs 3G hálózat, akkor kénytelenek vagyunk beérni a GPRS-szel, amely azért, khm, már kicsit kehes, már amennyiben nincs WLAN a közelben, hiszen a P1i-ből nem maradt ki ez sem.
A böngésző egész jó (Opera), de a nyomába sem ér a Nokia féle Minimap alkalmazásnak. Az oldalak eredeti méretben is megjeleníthetőek, de van képernyőre méretezés, illetve fektetett nézet is. Amiben viszont jobb, mint a már említett S60 alkalmazás, hogy az érintőképernyő sokkal könnyebb és gyorsabb navigálást tesz lehetővé az oldalakon belül. A HSDPA hiánya sajnos fájó, egy csúcsmodellnek illene ilyesmit produkálni, ám a Sony Ericsson jelenlegi kínálatában egyetlen ilyen készülék sincsen, hiszen a Z750i még nincsen piacon.
A hátlap alatt 1120 mAh teljesítményű Lithium-Polymer dolgozik, átlagos használattal három napig húzta vele a készülék. Ha merül a telefon, akkor az adatcsatlakozó feletti LED pirosan villog. Összességében tényleg azt kell mondanunk, hogy a telefon ára lesz a döntő. A P1i valami újnak a kezdete, ha lesz P2i, akkor ott majd talán innovációt is látunk, most a transflective TFT-n kívül túl sok extrát nem találhatunk. A minőségre nem lehet panasz, hogy megéri-e a P1i, az pedig pár hónap múlva kiderül.
Bog
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
