Kijelző, menü
Amire biztosan nem lesz panasz, az a kijelző. A koreai gyár mostanában tényleg nem fukarkodik a jobbnál jobb megjelenítők használatával, a Pixon12 egy AMOLED technológiát felvonultató, 480x800 pixeles képernyővel vakítja el a felhasználót. Ez csakugyan a jelenleg ismert mobilkijelzők egyik legjobbika, tűéles, élénk, fényes, napsütésben is jó hatásfokkal olvasható.
A menürendszer ezúttal is a TouchWiz platform ki tudja hanyadik mutációja. Törzsolvasóink tudják, hogy szerkesztőségünk nemigen rajong ezért a felületért, mert egy kevéssé funkcionális, gyakran pontatlan, nem túlzottan átgondolt és túl sok csicsával felberhelt GUI ez, amely persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne használni, csak vannak ennél sokkal jobbak.
Hirdetés
Bár most megint csavartak rajta egy kicsit Koreában, a logika ugyanaz maradt. Van egy három oldalból álló főképernyő, amelyre különböző méretű és alakú widgetek rámolhatóak ki, amelyek hajlamosak egymásra csusszanni, ha pedig valaki nagyon merész, és telerámolja a képernyőt ilyen okosságokkal, akkor majd lapozni nem tud, mert az ujjával örökké elindít valami alkalmazást, vagy hivatkozást. A többieknek ezt valahogy jobban sikerült megoldaniuk, mélyebben itt írtunk a témáról.
A menübe belépve újabb három oldalnyi ikonhalmot kapunk. Egy ilyen kvalitású kijelzőre lehetett volna szebbet is rajzolni, de ez ízlés kérdése. Összesen 32 ikon található meg három oldalra szétbontva, plusz négy darab fix virtuális gomb alul, jelesül a tárcsázó, a telefonkönyv, az üzenetkezelő és a visszalépés kedvéért. Logikát nem szükséges keresni az elrendezésben, ugyanis a kijelző jobb felső sarkában található piktogram megbökése után szabadon mozgathatjuk a rajzokat, így testreszabható az elrendezés.
A sebesség sokat javult a Jethez képest, valaki nyilván kiadta az "optimalizáció" parancsot a mérnökségen, most nem érződik annyira nyögvenyelősnek a tempó. A telefonban van mozgásérzékelő is, de a menü csak néhány helyen hajlandó alkalmazkodni az elforgatott készülékhez, ilyen például az üzenetírás, ahol fektetett QWERTY gombsort kapunk, ám a szöveg beírása után a szerkesztőfelület visszatér alapállapotba, s innen kell a küldés gombra kattintanunk.
A kijelző alatti középső billenytű rövid megnyomása a menübe visz be, illetve onnan lép ki, hosszas passzírozás hatására egy jópofa, lapozgatós felületen mutatja a háttérben futó alkalmazások listáját. Nem vagyok egy szívbajos gyerek, elkezdtem sorban megnyitni mindent, s ahogyan a negyedik-ötödik alkalmazás ugrott már fel, szépen úgy belassult a telefon, hogy a képgalériánál már szerény közölte, hogy nincs elég erőforrás, ideje lenne becsukni néhány dolgot. Nem szivattam különösebben a gépet, csak az üzeneteket, a telefonkönyvet, a naptárat, az ébresztőórát és a számológépet tartottam a háttérben, utána pedig gondoltam, hogy akkor megnéznék egy-két 12 megapixeles fotót, de ez már sok volt neki.
A testreszabhatóság kimerül három színsémában és a főképernyőre, illetve a menü alá tehető hátterek kiválasztásában. Ebben a Samsung modellben is van intelligens feloldás, amely azt takarja, hogy ha a lezárt kijelzőre egy előre meghatározott betűt rajzolunk, akkor a feloldjuk a képernyőt és egyúttal a megfelelő funkciónál nyílik ki a menü.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
