Bevezető, tartozékok

Valószínűleg senkit nem fog meglepetésként érni, hogy a Samsung S szériájának tizedik kiadása sem sok kívánnivalót hagy maga után. Tény, hogy nem olcsóak, viszont nincsenek érthetetlen mellényúlások, kényszeredett megoldások vagy megindokolhatatlan döntések. Leszámítva a bekapcsológomb helyzetét. De amellett nagyon szépek. A formaterv funkcionális, az új felhasználói felület logikája illeszkedik a fizikai kialakításhoz, ráadásul hajlandóak voltak mindezt visszafogott méretben is prezentálni, amihez szerényebb specifikációt nem, viszont szerényebb árcetlit rendeltek. Ennek annyira megörültünk, hogy külön bemutatkozási lehetőséget is biztosítottunk az apróságnak.

Samsung Galaxy S10+, S10 és S10e [+]

Az S10 modellek mindegyike full extrás felszereltséget kapott, minden létező funkciót és megoldást belegyömöszöltek a viszonylag visszafogott méretű készülékekbe, amiért pénzt lehet kérni és a júzerek általában hajlandóak is megfizetni. Az S10 és S10+-ban megtalálható véroxigénszint és pulzusmérő valószínűleg nem ebbe a kategóriába tartozik, de azért nyilván hasznos, hogy van. Az IP68-as védettség, a vezetékmentes töltés és töltésmegosztás lehetősége, a magas kijelző/előlap arány, az erős multimédiás képességek, az AMOLED panel, a sztereó hangszórók és a brutális teljesítmény viszont igen. És még jack csatlakozó is van. Infra, meg FM-rádió meg idén sem. De ezt megszoktuk.

[+]

A tartozékok listája szintén teljes, mi egyelőre nem láttuk a kereskedelmi forgalomba szánt végleges csomagolást, de a tartalmát maradéktalanul. A készülékek 15 wattos gyorstöltéssel dolgoznak vezetékes és vezetékmentes formában is, előbbi megoldáshoz jár a Type-C adat- és töltőkábel, valamint a szokásos 5V / 2A és 9V / 1,67 amperes hálózati gyorstöltőfej. Amúgy pontosan ugyanaz, mint a Galaxy Note9-hez. A SIM-tű mellett találunk még egy Type-C – USB OTG adaptert és in-ear típusú, harisnyázott, jack csatlakozóban végződő kábellel szerelt sztereó AKG fülhallgatót, összesen három pár gumiharanggal. A sötétebb színárnyalatokhoz feketét, a világosakhoz fehéret.

Kialakítás, külső, kijelző

Az S10 széria egységes, de összeségében új formatervet követ az előző generációkhoz képest, ezzel együtt hatalmas változások nem történtek. A kijelző/előlap arány maximalizálása a lyukasztós megoldással történt, nincs kamerasziget, mechanikus alkatrészek vagy egyéb trükk, így a szériában már megszokott IP68-as védelem is maradt. Csak van egy, az S10+ esetében pedig két kamera a kijelző jobb felső sarkában. Ami egyébként kényelmesen elfér az állapotsávban, így továbbra is elég kíméletes megoldásnak tartjuk, ha már mindenképpen muszáj belerondítani a panelbe. Az IP védelem megtartásának tudatában vállalható kompromisszumnak tűnik. (Noha személy szerint engem a sziget sem zavart soha.)

Samsung Galaxy S10+

A Galaxy S10+ elég termetes, viszont a megegyező képátló ellenére is kisebb, mint egy Galaxy Note9, az S10 pedig a 6,1 hüvelykes képátló mellett is nagyjából akkora, mint az 5,8-as Samsung Galaxy S8 vagy S9. Az egyes készülékek dimenzióit az alábbi táblázat rendszerezi, a lényeg röviden annyi, hogy a Samsung úgy csökkentette a holttereket és növelte jelentősen a hasznos kijelzőterületet, hogy a készülékek fizikai méretei nem nőttek, vagy megegyező képátló mellett zsugorodtak. Egy kézzel továbbra is csak az S10e kezelhető, de mindhárom készülék ergonómiája fejlődött.

[+]

Leszámítva a fizikai kezelőgombok elhelyezkedését. Az S10 és S10+ ultrahangos ujjlenyomat azonosítója ugyan a kijelzőbe került, de a jobb élre pakolt bekapcsológomb így is iszonyú magasan van. Balkezesek viszont előnyben, nekem úgy pont mutatóujjra esik a jobb élen lévő bekapcsológomb. Az idétlenül pozicionálás leginkább a képernyő zárolásánál gond, azt nem tudjuk semmilyen gesztussal kiváltani. A feloldás a két nagyobb készüléknél is mehet arc alapon vagy ott a Qualcomm-féle ultrahang alapú, kijelzőbe épített szenzor, ami ugyan megbízható és gyors is, maga a felület viszont kényelmetlenül pici. Igen pontosan kell tapicskolni, ami jelent némi kihívást. A tesztkészülékek vékony kijelzővédő fóliával érkeztek, ezt a fotózásig nem is vettük le róluk, de szemmel láthatóan ez egyáltalán nem zavarta a panelbe szerelt ujjlenyomat-olvasó hatékonyságát. A nedves, esetleg izzadt kéz és az üvegfólia viszont igen.

[+]

A Bixby gomb bezzeg pont kézre esik, amivel csak annyi a probléma, hogy az új felhasználói felületben már egyáltalán nem lehet deaktiválni. Annyit érhetünk el, hogy kétszeri megnyomásra reagáljon, így kisebb az esélye, hogy kéretlenül ránk ront. Egy nyomásra pedig választhatunk bármilyen más alkalmazást is, azt viszont nem, hogy ne történjen semmi. A hangerőszabályzók szokás szerint az asszisztenst kezelő gomb fölött helyezkednek el, a többi kezelőszervhez hasonlóan egészen kitűnő nyomásponttal. A két nanoSIM kártyát, vagy a másodlagos SIM helyett egy microSD kártyát a felső élen tolhatjuk a készülékekbe. Itt van még egy zajszűrő mikrofon és antennakilépés is, alul pedig a Type-C port, a multimédiás hangszóró egyik fele, illetve – éljen, éljen – a 3,5 milliméteres jack csatlakozó található.

[+]

A készülékeket Gorilla Glass védi, az S10 és az S10+ mindkét oldalán a hatos generáció, kivéve ugye a kerámia modelleket, amelyek emiatt kicsit nehezebbek is. Az egész kialakítás hihetetlenül integráns és kellemesen ívelt. Az alumínium keretet leszámítva csupa üveg házak nem csúsznak különösebben, az irizáló (gyöngyház) és fémes (zöld és sötétkék) színárnyalatok pedig taktikusan láthatatlanná teszik a fogdosás nyomait. Az S10 és S10+ végre nem addig gyönyörű, amíg csak nézzük őket. A két nagyobb eszköz hátlapja ránézésre és tartalmát tekintve is megegyezik, a horizontális panelen három kamera, szimpla LED segédfény és szenzorok láthatók.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Samsung Galaxy S10e, S10 és S10+

A kijelzőtechnológia is fejlődött és nem csak annyiban, hogy most már Dynamic AMOLED-nek hívják azt, amit eddig Super előtaggal brandeltek. A technológia lényege, hogy közel 42%-kal csökkenti a kékfény kibocsájtást, anélkül, hogy megváltozna a megjelenített tartalom színe. Ezt a TÜV Rheinland is igazolja, ha valaki ellenőrizné, azt itt teheti meg a következő hivatkozási szám alapján: ID 1419064785. A megjelenítők a színskála 100%-os tartományát lefedik DCI-P3 sztenderd szerint, a biztonság kedvéért erről is van papírjuk. Az Infinity-O panelek (azt jelenti, van benne lyuk) HDR10+ támogatással rendelkeznek és feltűnően színhelyes a kalibrálásuk élénk és természetes módban is. Utóbbi opciónál kapunk egy csúszkát is, amin hűvösebb vagy melegebb árnyalatúra állíthatjuk a hőmérsékletet, de az alapértelmezett beállítás közel színhelyes; nincs sok értelme eltérni ettől.

Samsung Galaxy S10 [+]

A megjelenítési minőség egészen kifogástalan, noha a maximum fényerők pontszerű felületen sem ugrottak 1000 nit közelébe. A fényérzékelő szenzor valahol az előlapi kamerák alatti területen lehet a kijelzőbe építve, legalábbis arrafelé mutatott reakciót az automatika, amikor közvetlen közelről rávilágítottunk a panelra. A 800 körüli értékek viszont potenciálisan magasabbra, elvileg akár 1200 nitre is kúszhatnak életszerű körülmények között, amikor nem két darab LED-del bohóckodunk egy viszonylag sötét helyiségben, hanem telibe rásüt a nap. A minimum értékek határozottan kellemesek, az arc alapú feloldásnál viszont a rendszer sötétben megtolja a fényerőt, ezzel érdemes számolni.

Samsung Galaxy S10+

A két nagyobb modell alapértelmezett felbontása FHD+, amit a beállításokban QHD+-ra csavarhatunk, ha attól jobban érezzük magunkat. Mert az eleve kiváló megjelenítési minőségre és a definiált karakterrajzoltra vajmi kevés szemmel látható befolyással lesz a magasabb felbontás. 6,4 hüvelyken lehet értelme, de a 6,1 hüvelykes S10-nél 1080 x 2280-as felbontáson sem esik 400 ppi alá a pixelsűrűség. Az üzemidőre most sincs szignifikáns befolyással a felbontás csökkentése, úgyhogy nyugodtan kimaxolhatjuk a lehetőségeket, ha szükségét érezzük, de a grafikus pontszámokat érezhetően csökkenti. Értesítő LED ugyan nincs, de adott az Always on Display, amiről minden lényeges információt megtudhatunk. Immár színes ikonokkal, amik szerintem kevésbé jól láthatóak, de a régi megjelenítésre állítani nem lehet.

Hardver, One UI

A Samsung idei S szériája is kétféle hardverrel (Snapdragon 855 vagy Exynos 9 Series 9820) érhető el régiótól függően, nálunk szokás szerint a Samsung saját lapkakészletével szerelt variánsok kerülnek forgalomba 6 vagy 8 GB operatív memóriával és minimum 128 vagy 512 GB bővíthető belső tárhellyel. Utóbbi tárhelyopció a kerámia burkolathoz jár. Van egy Performace Edition is, amibe 12 GB RAM-ot és 1 TB, továbbra is bővíthető belső tárhelyet pakoltak. A három készülék a memóriaopciókat leszámítva hardveresen teljesen megegyezik, esetünkben a belső tárhely 128 GB volt, a RAM pedig 8 GB. Noha már bemutatták az UFS 3.0-s szabványú belső tárolókat és az LPDDR5 memóriamodulokat, a S10 széria még UFS 2.1-gyel és LPDDR4X-szel dolgozik.

A Samsung idei csúcsszettje a nyolcmagos, háromklaszteres DynamIQ elrendezésű, ARMv8.2-A utasításkészletű Exynos 9820, ami jelentős teljesítménynövekedést jelent a korábbi 9810-es verzióhoz képest. A heterogén skálázhatóság sokkal nagyobb, mint a big.LITTLE konstrukciónál volt, de a 9810 még szimmetrikus halmazokkal dolgozott. A mérnökök idén aszimmetrikus szerkezetbe rendezték a nyolc darab 64 bites magot, ami így egy kétmagos teljesítménycentrikus egységre, egy szintén kétmagos, mondjuk általános egységre és egy négymagos energiahatékony klaszterre tagozódik. A számításigényes feladatokat a Samsung saját, Mongoose M4-es magjai végzik maximum 2,7 GHz-es órajelen, a Cortex-A75-ös magok 2,3 GHz-en dolgoznak, míg az alacsony energiaigényű Cortex-A55-ös magok maximum 1,9 GHz-et tudnak kipréselni. A klaszterek között 4 MB-os megosztott gyorsítótár is besegít.

[+]

Az Exynos 9820 a legújabb 7 nanométeres LPP EUV node helyett még 8 nanométeres, FinFET LPP gyártástechnológiával készül, a teljesítmény ezzel együtt is 20%-kal növekedett a korábbi rendszerlapkához képest, a fogyasztás pedig 40%-kal lehet kevesebb. A teljesítmény valóban látványosan növekedett, ami jobbára inkább csak a szintetikus tesztek eredményei alapján érzékelhető, tekintve, hogy a feladatvégzés sebességével eddig sem volt probléma. A Samsung új szettje elég kérlelhetetlenül közelít az Apple A12 Bionic csúcstartó teljesítményéhez, a tizenkét magos Mali-G76 grafikus feldolgozási teljesítménye pedig szintén csak minimálisan marad el az iPhone képességeitől FHD+ felbontás mellett. A rendszeranimációkat most már fejlesztői mód nélkül is lehet csökkenteni, így a rendszersebesség a teljesítménynek is megfelelő érzetű lesz. A készülékek viszont terhelésre hajlamosak melegedni, a QHD+ felbontás pedig jelentősen ront a grafikus pontszámokon.

[+]

Az igazi újdonság, mármint nem a piacon, hanem a Samsung portfóliójában, a neuronháló gyorsító (NPU), ami főleg a felhasználói szokásokhoz alkalmazkodó rendszert támogatja, illetve a képfeldolgozásban, a jelenet- és tárgyérzékelésben (dedikált VPU) és a kiterjesztett valóság kezelésében segít. Az új ISP akár 8K felvételt és lejátszást is támogat, 10 bites HEVC kódolás és dekódolás mellett. Ez nem azt jelenti, hogy az S10 széria ezt mind tudja is. Nem tudja, de tud menet közben váltani a két látószög között. És a Cat.20-as LTE maximum 2000 Mbps (2 Gbps) sebességgel már nem csak papíron működik.

[+]

A felhasználói felület szintén új, noha az Android 9-re épülő, új logika mentén felépülő One UI egy ideje már elérhető a Galaxy S9-en, S9+-on és Note9 készülékeken, de vannak készülékspecifikus funkciók, amelyeket kizárólag az új modellek tudnak. Majd jelezzük, hogy melyek azok. A One UI lényege, hogy a megnyúlt készülékformának megfelelően rendezi a tartalmakat, így az interaktív felületek a megjelenítő alsó harmadára összpontosulnak, hogy ne kelljen nyújtózkodni egy kattintásért. Egyes kapcsolók elhelyezkedésén és felületek megjelenésén azért lehetne még finomítani, maradtak olyan dolgok viszonylag magasan, amik nyugodtan lehetnének alább is.

[+]

A rendszernavigációra is több megoldás áll rendelkezésre, maradtak a hagyományos, virtuális navigációs gombok is tetszőleges sorrendben, vagy kérhetünk gesztusvezérlést, ami szintén az alsó három navigációs gombot veszi alapul, de vagy nem jelennek meg, vagy három vékony csík formájában a kijelző alján érhetők el, amelyeket felfelé kell simítani, hogy történjen valami. Az értesítősáv is kezelhető gesztusalapon, ha engedélyezzük, a főképernyőn lefelé simítva lehet lerángatni, ami alkalmazáson belül nyilván nem működik. Ilyenkor fel kell fáradni a megjelenítő tetejéig, jobbkezesek ekkor fognak beleakadni az előlapi kamerá(k)ba.

[+]

A lényegi tartalom fókuszálásán és kéz alá rendezésén kívül olyan nagy változások nem történtek a rendszerben, továbbra is választhatunk, hogy igényt tartunk-e alkalmazásmenüre, vagy jó lesz minden a főképernyőn, az alkalmazásváltó elrendezését viszont nem tudjuk megmásítani. A kártyák egymás mellett sorakoznak, alul pedig a legutóbbi appok ikonjai foglalnak helyet. Az alkalmazásokat lehet zárolni, osztott képernyős módban megnyitni, illetve maradt az előugró nézet, ami lehetővé teszi, hogy több app legyen megnyitva különböző formában és méretben, amolyan kisablakos stílusban.

Éjszakai mód

Az értesítősáv és gyorskapcsoló panel ismerős, a tartalom és az elrendezés változtatható, ami a fényerő állítására is vonatkozik. Új elemeket is felfedezhetünk: Bixby-rutinok és Éjszakai mód. Előbbiek teljesen testreszabhatók, de vannak előre megszerkesztett opciók is. Egyes feltételek teljesülése esetén az intelligens asszisztens egy sor beállítást eszközöl, így este mondjuk nem nekünk kell csökkenteni a fényerőt, bekapcsolni a szintén új éjszakai módot, aktiválni a ne zavarjanak üzemmódot és még egy rakás mindent, amit jellemzően lefekvés előtt szoktunk. A felületen néhány további dolgot is megjelenítenek a rutinok, ebben a konkrét esetben az ébresztőt, az időjárást és a naptár bejegyzéseket. Éjszakai mód, amit leginkább a sötét rendszertéma jellemez a többi ONE UI-val futó eszközön is elérhető, a rutinok viszont csak az S10 szériánál.

[+]

Az Always on Display is kicsit más, a készülék hajlandó mozdításra felébredni, ami arcazonosítással egybekötve zavarba ejtően gyors és kényelmes. Egyébként sokkal több formátumból választhatunk, meghatározhatjuk, hogy a zárolt képernyőn milyen formában jelenlenek meg az értesítések, az AoD értesítési ikonjai viszont minden esetben színesek, ami engem speciel kicsit zavar. Ahogy az új felület ikonkészlete is. A széleskörű témázhatóság viszont maradt, úgyhogy ezen segíthetünk, de részemről nem pontosan értem, optikailag mennyiben kellemesebbek a harsányabb, rajzfilmszerűbb ikonok, mint az előző szoftververzió letisztultabb, egyszerűbb vonalvezetésű megoldása.

Egy darab bugot is találtunk a rendszerben: ha a készülék éjszakai módban van, mert mondjuk a sötétebb témát nem kizárólag este kedveljük, a térképek is éjszakai módban jelennek meg Android Auto csatlakoztatás esetén. Nappal is. Ami végül is nem logikátlan, de nincs mód arra, hogy ezt megváltoztassuk.

Speciális funkciók, szoftverek

A rendszer alapvető működésének és megjelenésének testreszabhatósága mellett van egy rakás speciális funkció és szoftveres megoldás is. Ezek javarészt nem ismeretlenek, továbbra is elérhető az Edge képernyő, amit én jellemzően alkalmazásváltásra használok, mert gyorsabb, mint a futó appok közül kikeresni, ami éppen kell. De egy rakás hasznos felület is rendelkezésre áll (adathasználat, számológép, naptár etc.). Szoftverekkel viszont idén sem pakolták tele a rendszert, a legalapvetőbb készségeken felül a’la carte válogathatunk a Samsung vagy a Google áruházából.

[+]

Alapból van Google szoftvercsomag, plusz saját e-mail kliens és böngésző, ami a Samsung Pass-szel együttműködve lehetővé teszi, hogy ne kelljen minden azonosítót és jelszót megjegyezni. Az automatikus kitöltés után tetszőleges biometrikus azonosítási módszerrel léphetünk be a fiókokba. Adott még a Samsung Health, a hangrögzítő, ami tud élő beszédet írott szöveggé konvertálni (már 10 perc időtartamban), illetve interjú módban mindkét mikrofont beveti. Magyarul ő sem tud, de a nagyobb európai nyelvekkel boldogul. Jegyzet, naptár, számológép, óra és témaáruház nyilván van, a LinkedIn a Microsoft appok között érhető el, egyébként csak a Facbookot és a Spotify-t telepítették elő.

[+]

Az intelligens asszisztens már nem csak angolul, kínaiul és koreaiul hajlandó kommunikálni, de béta állapotban már franciául is ért, illetve integráltálták az olasz, a spanyol és a német nyelveket. Magyarul még mindig nem társalkodhatunk, a Bixby Home viszont igény szerint elérhető a főképernyőktől balra. Ez összerendezi a tartalmakat, amelyeket kértünk, mint Facebook értesítések, időjárás, hírcsatornák és nagyjából bármit, amire szükségünk van. A hangasszisztens továbbra is hasznos, ha nem szabad, nem akarjunk vagy nem tudjunk a telefont nyomkodni. Még mindig érti, hogy kapcsolja be a Bluetooth-t, nyissa meg a névjegyzések és call Szentkuti. Már, ha angolul utasítgatjuk és létezik olyan névjegy, hogy Szentkuti.

[+]

A Speciális funkciók, hogy, hogy nem, a Speciális funkciók menüpontban sorakoznak. Itt engedélyezhetjük és szerkeszthetjük a Bixby-rutinokat, az intelligens képernyőfelvételt (mondjuk több oldalnyi tartalom megörökítéséhez), van közvetlen megosztás, ami leggyakrabban használt kapcsolatokat kínálja fel elsőként, majd a lehetséges platformokat; engedélyezhetjük a Game Launchert, ami ideális rendszerkörülményeket teremt a játékhoz, kérhetünk másodlagos Messenger vagy egyéb személyes fiókot, illetve vannak Kéz- és egyéb mozdulatok is.

[+]

A már jól ismert lehetőségeken felül itt kérhetjük, hogy a készülék vegye észre, ha megemeljük akarunk valamit, illetve aktiválhatjuk a dupla koppos ébresztést. Ezek baromi jól működnek az arcazonosítással. A többi nem újdonság, ezer éve hajlandó rezegni az eszköz, ha új értesítésünk van, indíthatunk hívást vagy küldhetünk üzenetet a névjegy simításával, az intelligens képernyőzár nem engedi lezárni a kijelzőt, amíg úgy látja, hogy mi azt nagyon nézzük, van egykezes mód és csinálhatunk screenshotot kézmozdulattal.

Kamerák, fotós képességek (Bone123)

Kamerában változott leginkább a Galaxy S10 sorozat, és ez nem csak a hátlapi lencseözönre igaz. A szelfiegység helyet vájt magának a kijelzőben, felbontása 10 megapixelre nőtt (16:9 arányon 3968 x 2736, 4:3-on 3648 x 2736 pixelre), immár dual pixel autofókusszal és 4K felvétellel. Hogy a szimpla/dupla kameraluk, amitől dupla akkora lett az állapotsáv, mennyivel jobb, mint az apró szenzorcsepp, döntse el mindenki maga, én mindenesetre az értesítési függönyt gyakran húzom le, így az S10 optikáját rutinból összemaszatolom. Az utóbbi modell egy kamerát kapott f/1,9 rekeszértékű lencsével és 80 fokos látószöggel, míg S10+ esetében beszáll egy 8 megapixeles, mélységérzékelős segédszenzor a hardveres háttérelmosáshoz, f/2,2-es rekeszértékkel, 90 fokos látószöggel. A látószög egyébként a szoftverben is állítható, méghozzá mindkét modell esetében, ugyanis szimpla trükkről van szó: a szűk egyszerűen 6,5 megapixelre vágja a 10 megapixeles, nagyobb látóterű alapfotót.

A szelfik minősége nappal remek, pontos dinamikával és expozícióval, az autofókusz is nagyon jön (bár néha téved). Mondjuk, ha többen pózolnak az S10-nek, az egy arcra élesít és a többi nem feltétlenül lesz éles, de így is abszolút az elit mezőnyben van a minőség. Egészen estig: bár a fehéregyensúly és a fókusz még mindig a helyén van, láthatóan csökken sötétben a minőség, még jó hogy van képernyővillanó. Mindkét kamera képes háttérelmosásra és fent látható vizuális trükkökre, de csak az S10+ használ hardveres segítséget a másodlencsével. Így sem hibátlan az előtér és a háttér szeparációja, úgyhogy én simán maradtam volna a szimpla kameraluknál, ami szerintem jóval esztétikusabb.

A hátlapi kamerák igazán profik portré módban, csak közel kell hajolni az alanyhoz, mivel az f/1,5 rekeszértékű főkamera kattint, és valamelyik másik segít be a háttér elmosásban. Baromira profin, jegyezzük meg: kapásból nem tudnék olyan mobilt mondani, ami elsőre komolyabb fényképezőre emlékeztető portrét lőne. Néha persze gépészkedni kell kicsit, de az eredményért megéri. Az effekteket és az elmosás mértékét egyébként utólag is állítani lehet, ezért is 10 megabájt körüliek a portréfotók.

A Galaxy S10+ tripla hátlapi kamerarendszere [+]

A lényeg persze a három látószög hátul: maradt az f/1,5 és f/2,4-es rekeszérték között váltó, 77 fokos látószögű, 26 mm-es gyújtótávolságú (35 mm ekvivalens), 12 megapixeles, dual pixel autofókuszos, optikai képstabilizátoros főmodul. Ott van továbbá a 12 megapixeles, PD-autofókuszos, 45 fokos látószögű, f/2,4-es apertúrájú, optikai képstabilizátoros zoomlencse. Harmadikként pedig bekerült a képbe a roppant hasznos, 16 megapixeles, 123 fokos látószögű, f/2,2-es rekeszértékű, 12 milliméteres, fixfókuszos, ultraszéles látószögű egység. A szoftverben pofonegyszerű a váltás: kis ikonokkal és csíptetőmozdulattal is pillanatok kérdése 0,5x, 1x vagy 2x zoomállásra ugrani, és ha a legszélesebb látóterű optika felől nézem a legszűkebbet, kb. 4x-es optikai zoomátfogásról beszélhetek.

[+]

A keresőre minden hasznos beállítás felkerült (képarány, effektek, vaku, önkioldó), kérhető AI jelenetválasztó (ez aktiválja a külön nem kérhető éjjeli módot) és könnyen lehet az előlapi kamerára, az élő fókuszra, a panorámára, az ételfotóra, a videóra, a lassításra és a gyorsításra váltani. A profi módban állható a főkamera rekeszértéke (f/1,5 és f/2,4), érzékenysége (ISO50-ISO800 – ezt illene növelni, akad rivális ISO102400 értékkel), fókuszmódja, mérési módja, fehéregyensúlya és expozíciója. Valamiért viszont a Mate 20 Próval szemben a Samsung nem engedi profi módban a zoom és ultraszéles egységet bevetni, DNG RAW fájlt is csak a főkamerával lehet menteni. Ez a képfeldolgozó algoritmus megkerülése miatt is sajnálatos. Következzen négy Camera RAW-ban általam feldolgozott kép az abszolút képminőségről:

Kicsit lejjebb pedig az automatika saját fotói, nappal. Az ultraszéles lencse egyébként akkora teret fog át, hogy az némi halszemoptikákra jellemző torzítással jár, lásd a sarkokat az első oszlop esetében. Kérhető, sőt: alapból aktív ennek korrekciója, hogy a számunkra egyenes vonalak a képeken is azok legyenek, ez pedig nem jár észrevehető minőségváltozással, lásd a második oszlopot. A harmadik a normál látószögű képeket, a negyedik pedig a 2x-es zoomfotókat tartalmazza.

A nappali képminőség remek, kitűnő dinamikával (néha kis túlexponálással), pontos fehéregyensúllyal (bár kissé túlzó telítettséggel) és veszettül gyors működéssel. A vonalélesség minden optika esetében rendben, bár a főkamera sarkainál némi, az ultraszéles modul esetében pedig már jelentékenyebb a részletvesztés. Ez még rendben is volna, ugyanakkor a Samsung algoritmusa (a RAW eredményekhez képest) bőven használ zajmentesítést, így mondjuk a fenyőágak vagy éppen a hasonló tónusú hátterek életlenebbek, egybemosottabbak annál, mint amit a hardver ténylegesen tud. Mindazonáltal kiegyensúlyozott a tripla kamerás teljesítmény, sosem téved a fókusz vagy a fénymérés, tudja jól a többelemes képfeldolgozás, mikor érdemes a dinamikán javítani, aki pedig egyénileg dolgozna föl, a főkamera DNG fotóiból a maximumot kihozhatja.

Naplemente után derül azért ki, hogy nem minden kamera született egyenlőnek. A főkamera paraméterei a legideálisabbak: f/1,5-ös rekeszérték mellett bőven rögzül részlet igazán sötétben is, optikai rásegítéssel akár hosszabb záridővel, bár a szélek felé máris komolyabb az elmosódás, a zajmentesítést tehát itt is vissza lehetett volna fogni. A korábbiaknál gyakrabban veti be a rendszer a zoomkamerát este, 2x-es állásra váltva, hiszen ott is adott az OIS. Persze koromsötétben inkább digitális nagyítás mellett dönt, és ügyesen választ szituációtól függően. Az ultraszéles látószögű felvételek már kevésbé előnyösek este: rengeteg részlet elvész, több a képzaj is (ami éppenséggel nem baj), de azért mégiscsak jól tud jönni ez a kamera.

Kár, hogy szupermakróra ez az optika nem képes, viszont a főegységgel jófajta közelképek lőhetők, csak nem annyira közelről, mint a fent említett riválissal. Egy szó, mint száz: a háromféle látószög nem puszta marketing, hanem ahogy a videós fejezetben is kiderül majd, tényleges előrelépés a mobilfotózásban- Az S10/S10+ pedig úgy hoz konzisztens fotóminőséget, hogy bár akad jobb vonalélesség vagy változatosabb szoftver a piacon, a gyakran elhallgatott megbízhatóság oldaláról jelesre vizsgázik. Ha egyből szeretnénk is megosztani a képeket, már elérhető az Instagram mód, ami élből kompatibilis képaránnyal készíti a felvételt és azonnal küldi az Instára. Szerencsére az élesítés előtt azért szerkeszthetjük a képet.

Videó, multimédia (Bog & AliceWake)

Videofelvételi képességek terén a Galaxy S10 igen sokat fejlődött az S9-hez képest. Persze ezt nem mindenki fogja észrevenni, vagy nem mindenki használja ki, de akiknek fontos ez a terület, azok egy teljesen más eszköztárat kapnak majd a kezükbe, amely sokkal többféle videózási lehetőséget nyújt. Nyilván a legfontosabb változás, hogy a 123 fokos látószögű modul új színt hoz a történetbe, itt ugyan nincs optikai stabilizáció, de ehhez a látószöghöz nem is kell, amit kell, azt elvégzi a szoftver is, a kézremegések pedig sokkal kevésbé látszanak meg.

[+]

De ami nagyon fontos, hogy korábban még azok a Samsung telefonok sem tudtak menet közben váltani a széles látószög és a másik kettő között, amelyeken volt több kamera. Ennek nem az az oka, hogy lusták lettek volna a programozók, hanem az, hogy eddig az Exynoshoz tartozó ISP nem tudott ennyi feladatot egyszerre ellátni, az S10-ben levő hardvernek viszont már nem okoz gondot, úgyhogy itt nincs is akadálya, hogy videofelvétel közben tetszés szerint váltogassuk a látószöget. Persze van lehetőségünk egy csúszkán az ujjunkat húzva folyamatos nagyítást-kicsinyítést összehozni, de ilyenkor digitális zoomot használ a szoftver addig a pontig, amíg el nem jutunk a következő kamera látószögéig, majd ott hirtelen vált egyet. Úgyhogy inkább mutatnánk lent egy 4K felvételt 30 fps-sel (60 fps-nél már nincs stabilizáció), amely mindhárom kamerát használja:

A másik újdonság a szuper stabilizáció. Ezt egy külön ikonnal lehet bekapcsolni, ilyenkor nem tudunk látószöget választani, majdnem azt fogjuk kapni, mint a normál, egy picit szélesebbet, de az eltérés nem feltűnő. Ebben a módban mesterséges intelligenciával segít rá szoftveresen a telefon a stabilizációra, amely egészen remekül sikeredett, persze ez sem fogja kivédeni az óriási kilengéseket, de kicsit stabilabb kézzel, egyenletes talajon haladva össze lehet hozni a “sínen húzzák a kamerát” érzését. A lenti videó nehezített terepen született (egy lépcsőn), de így is átjön, hogy mennyire ügyes az algoritmus.

Változtattak a lassított felvétel idején is, van folyamatos 240 fps, de megmaradt a szuperlassítás, amely 960 fps-t tud, ám most már 0,8 másodpercet vehetünk így fel, ami azt jelenti, hogy a korábbi értéket meg tudta duplázni a Samsung. Ez pedig nagyon kellett, 0,4 másodpercbe ugyanis nem lehetett belekomponálni egy mozdulatsort, így könnyebb dolgunk van. Tudom, mert pont egy éve egy Galaxy S9-cel igen hosszasan álltam Nimes főterén, hogy gördeszkázó srácokat videózzak, el is kaptam a pillanatot, de mindig csak azt vettem fel lassítva, ahogyan felugrik a csávó a levegőbe, onnantól pedig maga a trükk már rendes sebességgel ment tovább — ennyi fért csak bele a DRAM-ba. Itt egy példa:

Este viszont ez a kamerarendszer sem váltja meg a világot, nehezebben talál fókuszt, szemcsés lesz a kép is, Full HD-ban is szépen kijönnek a hibák (oké, ezt a feladatot nemigen tudja egyetlen okostelefonos kamera sem megugrani), itt a példa:

Ugyanakkor viszont az előlapi kamera rettentő sokat fejlődött. Ez is képes 4K felvételekre, remekül vesz fel beszédhangot és bár csak szoftveres, de van stabilizátor is, ami viszont Full HD-ra visszakapcsolva tud inkább besegíteni. Persze a dinamikatartomány szűkösebb, sötét környezetben pedig teljesen felejtős a dolog, de meg merjük kockáztatni, hogy videós szempontból ez az előlapi kamera most a legjobb a piacon, mutatunk is egy 4K-s példát:

Mindezeken felül van HDR10+ felvételi lehetőség, bár az így rögzített tartalmakat csak olyan eszközön tudjuk majd értékelni, amelyek képesek is ezt értelmezni és megjeleníteni. Kérhetünk HEVC formátumot is, amivel a fájlméret kisebb lesz (de ennek a visszanézéséhez is megfelelő eszköz kell majd), illetve már a felvétel közben választhatunk filtereket, ha ilyesmire kedvünk szottyan. A több mikrofonos megoldásnak köszönhetően a hang is korrekt, a Samsung videós szempontból eddig is előrébb járt, mint a Huawei, az S10 még jobban bebiztosította ezt az előnyt. A P30 megjelenéséig biztosan, ott majd megint érdekes lesz az eszközöket összemérni.

[+]

Ha igényt tartunk rendezett videokönyvtárra, érdemes leszedni a Samsung lejátszóját, egyébként a galériából vagy fájlkezelőből megnyitva is ugyanazokat a funkciókat kapjuk, csak nem lesz külön ikonja és kiválogatva előre a mozgóképes tartalom. Azért a Samsung lejátszóját, mert az elalvás-időzítőn kívül körülbelül mindent tud. Kezeli az AC3 hangot, a feliratokat és hangsávokat, a DivX kivételével minden releváns formátumot, lehet nézni kisablakban, képernyőfelvételt és .gif animációkat készíteni, és egy halom illesztési formátum közül választani. A Google Widevine L1-es biztonsági szintje lehetővé teszi, hogy a Netflix és az Amazon tartalmai is magas dinamikatartománnyal kerüljenek lejátszásra, a HDR10+ kijelző pedig maradéktalanul támogatja is ezt az opciót, bár a Prime Video ilyen tartalmai, QHD+ felbontáson szoftverleállást hoztak. Egy mezei USB-C - DisplayPort vagy bármilyen kompatibilis kábellel pedig akadásmentesen lejátszhatók a 4K 60 FPS videók a Samsung DeX asztali rendszeren egy monitor vagy tévé csatlakoztatásával, kifejezetten jól jön itt egyébként az alsó hangon 8 GB RAM.

[+]

A Dolby Atmos technológiával megtámogatott audiomegjelenítést kezdésnek a Google biztosítja, viszont a hangszínbeállítások között elérhető a Samsung Zenében is megtalálható Adapt Sound, ami személyre szabott hangzást kínál. Vagyis első körben korosztályra szabott, de a 30-60 kissé tág. Pár perc beállítani. A 3,5 milliméteres csatlakozóhoz mellékelt AKG fülest is használhatjuk, mert kifejezetten jó minőségű. FM-rádió viszont nincs. De zenét hallgatni egészen kiváló minőségben lehet. A hangzás telített, részletgazdag és maximum hangerőn abszolút túlzás, de még mindig tiszta és definiált. A sztereó multimédiás hangszóró is teszi a dolgát, nem ragoznánk feleslegesen, hogy kiválóan. A zenelejátszáshoz adott a UHQ 32-bit-es megjelenítés és a DSD64/128 támogatás.

Adatkommunikáció, üzemidő, összegzés

Az infravezérlőn kívül minden van. OTG, MTP és DisplayPort (4K 60 fps) kompatibilis 3.1-es Type-C port, vezetékmentes átviteli szabványok 1080p felbontásban, NFC, 3,5 milliméteres jack csatlakozó, 5.0-s Bluetooth A2DP, LE, aptX és ANT+ protokollal, navigálni pedig asszisztált GPS mellett a GLONASS, a GALIELO, a BeiDou adatai alapján lehet. A Wifi új: 802.11a/b/g/n/ac/ax szabványon kapcsolódik 1024QAM kvadratúra amplitúdómoduláció mellett. A 802.ax vezérlő a 2,4 és az 5 GHz-es frekvenciákat kombinálja, ami kliensoldalon négyszer nagyobb adatátviteli sebességet és nagyobb lefedettséget biztosít összességében alacsonyabb fogyasztás mellett, maximum 1,8 Gbps sebességgel, amiből az S10-es széria 1,2 Gbps-ot tud. 80 Mhz-es csatornasávszélességgel (VHT80) ez egyszerre nyolc darab 5 GHz-es és két 2,4 GHz-es sávot szolgál ki MU-MIMO mellett. És persze tudja a Direct és HotSpot opciókat is.

Samsung Galaxy S10+

A hétszeres (a lapkakészlet egyébként nyolcszorosat tud) frekvenciaegyesítéssel dolgozó Cat.20-as LTE modem elméleti maximum letöltési sebessége már 2 Gbps vagy 2000 Mbps a tavalyi 1200 Mbps helyett, ami mindkét SIM helyen, az összes hazai frekvencián elérhető (plusz 4x4 MIMO és eLAA), amennyiben nem microSD kártyát pakoltunk a másodlagos nanoSIM helyére. A szenzorok közül csak a hőmérséklet érzékelő hiányzik, de van véroxigénszint mérő és pulzusszenzor is a szokásos felhozatalon kívül, ami ez esetben kijelzőbe integrált fény- és közelségérzelőt, gyorsulásmérőt, tájolót, giroszkópot, hang- és mágneses szenzort, illetve nyomásérzékelőt jelent. Az ujjlenyomat-olvasó ultrahang alapú, 3D képalkotó egység szintén a megjelenítőben.

Samsung Galaxy S10

Az üzemidő sajnos egyáltalán nem kiemelkedő, de abszolút elfogadható. A készülékek légiesen vékonyak, a kijelzők hatalmasak, a felbontás meg most is nagyjából mindegy. A rendszer képes alkalmazkodni a felhasználói szokásokhoz az energiagazdálkodás tekintetében is, így az üzemidő nagyjából egy hét használat után áll be. Bog eddig egynapos menetidőt és 3-4 óra kijelzőidőt regisztrált az MWC-n, de rommá is használta a telefont (navigáció, fotózás etc.). Ez egy hét után kezdett javulást mutatni, de olyan 5 óránál több SoT-re én nem számítanék sem az S10 3400, sem az S10+ 4100 mAh-s akkumulátorától.

[+]

Viszont rendelkezésre áll gyorstöltés: 15 wattos teljesítmény mellett kábelen Quick Charge 2.0 és AFC szabványon, ezt a mellékelt hálózati töltőfej is hozza, illetve van szintén 15 wattos WPC (Qi) és PMA kompatibilis vezetékmentes gyorstöltés. Meg vezetékmentes töltésmegosztás. Ha a szokásos tesztmódszert nézzük, 150 niten az S10-zel böngészni és videózni is egyaránt 16 órát lehet WiFi kapcsolat és teljes adatszinkronizáció mellett. Az S10+ ugyanezt mutatta videó közben, böngészésnél viszont igen gyorsan merült, abban az ütemben mindössze 10 óra jött volna ki a telepből. Ez nem kiemelkedő, de jobb, mint a tavalyi performansz, a gyorstöltésen viszont illene már kicsit gyorsítani.

A Samsung Galaxy S10 és S10+ nem sok kifogásolható tulajdonsággal rendelkezik, vagy pont nem rendelkezik, aminek a hiánya kifogásolható lenne. Egy dolgot viszont úgy tűnik, minden évben kötelező jelleggel eltolnak kicsit, idén ez a bekapcsológomb elhelyezkedése lett. A kijelzőbe épített ujjlenyomat-olvasó abszolút jó helyen van, csak a kényelmesnél lényegesen kisebb a felület és a tolerancia. A használat így kevésbé kényelmes, de ha sikerült eltalálni, kifejezetten gyors és pontos. Kivéve, ha kissé nyirkos a kezünk. Akkor azért lehetnek fennakadások. Mindezt viszont ki lehet kerülni a duplakoppos ébresztés és a zavarba ejtően gyors arc alapú feloldás kombinációjával, de a készülék zárolása mindenképpen elég nyűgös. Ezt leszámítva esetleg arra panaszkodhatunk, hogy a rendelkezésre álló gyorstöltés tempójánál már létezik gyorsabb megoldás, cserébe így is roppant hatékony, plusz megegyező teljesítmény mellett (15W) a vezetékmentes töltés is opció. És a töltésmegosztás. A teljesítmény, noha számszakilag nem éri el a szintetikus teszteken, kategóriájában versenyképes az Apple A12 Bionic lapkakészletének performanszával, a dedikált NPU és továbbfejlesztett ISP pedig egy csomó olyan dolgot tesz lehetővé, amit eddig nem tudtak a Samsung csúcsmodelljei. Például videózás közben váltani a különböző felbontások között. Az előlapi kamera egészen egyedülálló módon 4K felvételre is képes, a fotós képalkotás pedig nem megfellebbezhetetlen, de a megbízhatóság és a kiegyensúlyozottság valószínűleg inkább elvárás a hétköznapokban, mint a tökéletesen kemény lencserajzolat a képszéleken. A videós képességek viszont nagyon is kiemelkedők. A kijelző kifogástalan, az irritáló kékfény kibocsájtást közel felére csökkentették, a rendszer magas dinamikatartományú tartalmak streamelésére is alkalmas, a lyuk viszont ott van. Az S10+-on kicsit nagyobb, az S10-es kicsit kisebb. Viszonylag azért kíméletes megoldás a kijelző/előlap arány maximalizálására, a formátumot pedig az új felhasználói felület is támogatja. A One UI alkalmazkodik a megnyúlt kialakításhoz, így alapvetően kényelmes használatot biztosít, bár néhol még elfér rajta némi finomhangolás. A Samsung Galaxy S10 8/128 GB-os memóriacsomagban 310 ezer forintért vásárolható meg, a Galaxy S10+ pedig legkevesebb 8/128 GB-os memóriakiosztással 345 ezer forintért, 512 GB belső térhellyel pedig már 429 ezret kell otthagyni érte. Tény, hogy nem olcsó, a 12/1 TB pedig végképp nem az 550 ezerért, de az is tény, hogy ezekért az összegekért kiváló, jól átgondolt és maradéktalanul felszerelt eszközöket kapunk. Egyértelműen tetszett.

Samsung Galaxy S10	Samsung Galaxy S10+

AliceWake