Bevezető
Vagy az történt, hogy kirúgták a teljes formatervezői részleget, vagy pedig csak annyi változott, hogy a főtervező fogott egy vonalzót, rajzolt egy sablont és meg lett adva a teljes csapatnak, hogy mostantól erre az alapra tessenek építkezni. Mindegy, a lényeg, hogy az utóbbi időkben a Samsung okostelefonok kissé sarkosabbak, vékonyabbak lettek, ami azt eredményezte, hogy az újabb koreai készülékek sokkal modernebb hatást keltenek, ez a formanyelv pedig egy fokkal elegánsabbá is teszi a termékeket.
A Galaxy S6 és S6 edge árnyékában két új szériát is vízre bocsátott a Samsung, az Alphával megkezdett irányvonalat az A sorozat vitte tovább, mostani tesztalanyunk pedig az E-vel jelölt modellcsalád legnagyobb tagja. A két termékvonalban közös, hogy a hardver a középkategóriás szintet hozza, a szoftver a szokásos TouchWiz alapokon nyugszik, a küllem viszont friss, modern, elegáns, ráadásul az anyaghasználatra sem lehet különösebb panasz.
Mindez viszont azzal jár, hogy bár a specifikációs táblázat inkább a középkategória közepébe pozicionálja a készüléket, az árazás viszont ennek a szegmensnek a felső részébe röpíti az E7-et, ami — ha pusztán a technikai adatokat nézzük — sok szempontból túlzó lehet, hogy mást ne mondjak, van hasonló képességű gép a piacon, ami feleennyiért is elhozható (Huawei G620s), noha azért az jellemző szokott lenni, hogy cserébe bizonyos területeken jobban teljesít egy magasabbra árazott eszköz, legyen az a kamera, a hangminőség, a szoftveres extrák, vagy az üzemidő. Mi az XXL GSM-től szereztük meg tesztre a masinát, ami jelenleg átlépi a 100 ezer forintos lélektani határt — márpedig ezen az árszinten igen széles a kínálat és nem lesz könnyű dolga annak az értékesítőnek, aki egy kicsit is felkészültebb vásárlót meg szeretne arról győzni, hogy ne egy tavalyi csúcsmodellbe fektesse a pénzt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!