Hardver, UI

A burkolat alatt nincs meglepetés, a 64 bites Snapdragon 410-es chipsetet találjuk itt. A Qualcomm MSM8916-os processzor 1,2 GHz-en ketyeg, a GPU pedig az Adreno 306-os. Ehhez 2 GB RAM társul, ami arra röhögve elég, hogy a Galaxy E7 játszi könnyedséggel lapozgassa a menüt, töltsön be alkalmazásokat és mutasson videókat, mindennapi körülmények között nehéz zavarba hozni a Samsung készülékét. Persze komoly 3D effektekkel tarkított játékoknál a részletességet már nem érdemes maximumon hagyni.

A sebességtesztek hozzák azt, amire egy ilyen hardver mellett számítani lehet, ez bizony a középkategória színvonala, ha hasonló árú eszközökkel vetjük össze, akkor azonban látszik, hogy ennyi pénzért jóval erőteljesebb készülékeket is lehet vásárolni. A 2 GB RAM viszont igencsak hasznos, nem fordul elő, hogy a telefon magába süppedne, miközben azt próbálja kitalálni, hogy akkor a böngészőt zárja be, vagy a navigációtól vonjon el erőforrásokat, ha mondjuk még elindítjuk a zenelejátszót.

A rendszer lelke az Android 4.4.4-es verziója, ezen is simán fennakadhatnak azok, akik elvárják, hogy 2015 derekán egy 100 ezer forintos készülék az elérhető legfrissebb oprendszerrel lépjen piacra. A használatot azonban ez aligha befolyásolja, a Samsung egyébként is ráhúzza a telefonjaira a TouchWiz interfészt, amit ugyan lehet utálni a néha kissé gyermeteg grafika miatt, de azért az tény, hogy a koreai gyártó hosszú évek óta masszírozza ezt az interfészt, amely már rég kinőtte gyermekbetegségeit, stabil, jól kezelhető és fürge a Galaxy E7-en is.

Vannak témák, szám szerint öt darab. Ezek megváltoztatják a hátteret és az ikonok rajzait. Akad néhány gesztusvezérléssel kapcsolatos beállítás is, a kijelző nem kapcsol ki, amíg úgy érzékeli, hogy nézzük, a telefon megfordításával lehet némítani a hívások csengőhangját, illetve a tenyerünk végighúzásával tudunk képernyőmentést csinálni. A értesítő led hiányát enyhít valamelyest, hogy elmulasztott esemény után megrezzen a telefon, ha megemeljük. Van egy kezes mód is, ami többféle okosságot takar. Egyrészt a képernyőn megjelenített tartalom mérete csökkenthető egy jobbról történő ujjhúzás után, lekicsinyíthetjük és arrébb is tehetjük a tárcsázó gombjait, illetve a kijelző bal felére kitehetünk egy sávot, ami helyettesítheti az alsó gombokat.

Akad több ablakos üzemmód is, az ezt támogató alkalmazások lekicsinyíthetők és a felület felett lebegnek. Ezekből többet is megnyithatunk egymás mellett. Állítható a betűméret és a betűtípus, illetve külön opció foglalkozik a két SIM kezelésével. Egyrészt megadhatjuk, hogy mely tevékenységek mely kártyához kötődjenek, illetve ugyan van a menüben opció arra, hogy mindkét SIM aktív legyen, de ez látszatmegoldás, csak annyi történik, hogy nem elérhetőségi esetben a két számot egymásra irányítja a rendszer, ami jellemzően többletköltséggel jár. A Galaxy E7 ugyanis nem dual active telefon, ha az egyik kártyán beszélgetünk, addig a másik csendben lezuhan a hálózatról.

Az extra szoftverek közé tartozik a diktafon, az S Tervező nevű naptár, a fájlkezelő, a Flipboard, amelynek felülete egyébként a kezdőoldal jobbra húzásával érhető el, illetve az S Stúdió, ami egy fotókat és videókat szerkesztő szoftver. Persze megvan az összes Google-alkalmazás is, illetve rendelkezésünkre áll a GALAXY Apps névre hallgató online alkalmazásbolt is, ha bővítenénk a szoftveres kínálatot.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!