Külső
Ahogy azt megszokhattuk, a strapamobilok már külsőleg is könnyen megkülönbözhethetők hagyományos társaiktól. Igaz, akad néha kivétel (Motorola DEFY és DEFY+), de a Samsung nem rejti véka alá ezt a tényt. Mindazonáltal azt kell mondjam, láthatóan finomodott a helyzet. Az Xcover 2 is minden irányban nagyobb egy szokványos candybar mobilnál, főleg vastagságban szembetűnő ez, a mostani papírvékony pengék mellett. A burkolat gumibetéteket kapott, igaz, már kevesebb és szolidabb kialakításban, mint az elődöknél. Ahol nincs gumi, ott kulturált műanyag van, ami viszont színezett és ez nem biztos, hogy előny lesz egy leejtésnél. Az összeszerelésbe nem igazán lehet belekötni, masszívan egyben van az egész, nem fog darabokra hullani az első lépcsőn legurulástól. Egyébként külsőre egész kellemes, a gyári képeken messze nem néz ki ilyen jól, élőben korrekt benyomást kelt, nem olyan durván drabális, mint a többség. Fontos megemlíteni, hogy IP67 minősítéssel rendelkezik. Ez annyit jelent, hogy teljesen porálló és 1 méter mély vízben akár fél órát is ázhat. Erről, illetve az ütésállóságáról nem volt lehetőségem meggyőződni, de a korábbi töréstesztjeink alapján az elődök igen jól bírják a gyűrődést.
Az előlapon kényelmesen megosztozik a kijelző és a billentyűzet. Előbbi fizikai mérete megnőtt, immár 2,2 hüvelyken közvetít számunkra. Felbontása QVGA és egyébként egy 262 ezer színű TFT-ről van szó. A színekkel nincs is baj, ám a betekintési szög nagyon harmatos, ennél azért többet várnánk. Felette egy méretes ezüst rács mögé került a hangszóró. Itt sem voltam teljesen elégedett, mert ugyan a hangereje kellően erős, a hangminőség nem túl acélos. Nincs nagy baj vele, lehet, hogy a vízálló membrán miatt szól kissé tompán. Elégedett voltam viszont a gombsorral, ami teljes egészében gumiból készült, nyilván nem véletlenül. Maguk a billentyűk kellően nagyok, a világításuk teljesen jó és a nyomáspontjuk is, nincsenek túl keményre véve. A navigációs gombot recés felülettel látták el, hogy biztosabban tapadjon az ujjunk rajta. Egészen alulra, de szintén az előlapra került a mikrofon.
Hátul több érdekességet figyelhetünk meg. Ugyebár az kevéssé meglepő, hogy az akkufedél egy fém csavarral rögzíthető, hiszen így biztosítják a vízzárást és a kellő szilárdságot. A három bemélyedés elvileg a fogást javítja, de a kissé csúszós ezüst felület ez ellen dolgozik. Feljebb ott figyel a kamera, melynek két oldalára jókora nyílások kerültek. Ezeken tör elő a kihangosító hangja, ami meglehetősen hangos, nem is igazán torzít, de azért ne használjuk zenegépnek. Végül nem lehet nem észrevenni a „sörnyitót”, ami igazából az antennát takarja. Ráadásul létezik hozzá egy karabinerrel ellátott szíj, amit ide fűzhetünk fel. Ez elvileg gyári tartozék, nekünk ilyen nem volt a dobozban.
Kevésbé érdekesek az oldalai, legkevésbé az alja, mert ott semmi sincs. Jobbra találjuk a microUSB-t, egy fedél alá rejtve és miután nincs más csatlakozó, így a headset is ide megy. Baloldalt van a hangerőszabályzó és egy külön gomb, amivel a zseblámpát kapcsolhatjuk be. Ehhez a LED a tetején van, viszont elég furán világít. Szórt fény helyett szinte csak egy széles csíkot látunk vele, mondjuk a semminél azért több.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
