Külső, kijelző, készülékvédelem

Az okostelefonos műfaj a hajlítható különlegességeken túl sokkoló újdonságokat már nem tartogat, ám csak azért is érdemes a csúcstechnológiák előretöréséért szurkolni, hogy pár év múlva kikössenek a töredékáron operáló középkategóriában, ahol a Xiaominak akkora termékpalettája van, hogy egy kamiont meg lehetne tölteni vele. 80 ezer forintra esve a Poco X3 NFC például 120 Hz-es IPS panelt és remek kameraszettet kínál, 130 környékére várva a Poco F3 pedig AMOLED-re és csúcshardverre vált – a kettő között aztán magas képfrissítéssel, sokrétű lencserendszerrel, extrákkal és gyorstöltővel egymás hegyén-hátán kapaszkodnak figyelemért a különféle ajánlatok (Redmi Note 10 Pro, Mi 11 Lite 4G, Mi 10T Lite 5G).

[+]

Mindez a választás szempontjából remek, viszont csúszott már szoftverhiba a gépezetbe pont a kismillió telefonra szétosztott figyelem miatt, úgyhogy némi tisztázás ráférne a felső-középkategóriára, ahol csak Snapdragon 732G-s mobilból három figyel a polcokon. Az X3 NFC az árra, a Mi 11 Lite a csúcsszériát idéző küllemre és a könnyű hordozásra, a Note 10 Pro pedig 108 megapixeles hátlapi főkamerájára gyúr, mert igen: elérte a 120 ezres árszintet a megapixel döbbenet, és akkor van még másik négy optika az itt látható, Mi Fan Festival különkiadású házon szétszórva. Más kérdés, hogy épp a hátlapi szett rondít bele a telefon esztétikájába és egyensúlyába, amitől az billeg az asztallapon, elöl a 16 megapixeles szelfilyuk mindenesetre apró, és hatalmas, 6,67”-es Super AMOLED panel veszi körbe.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Ne köntörfalazzuk: abszolút csúcskategóriás megjelenítőt kapunk 1080 x 2400 tűéles pixelen, mínusz a nem bele, hanem az oldalra költözött, de villámgyors ujjlenyomat-olvasó. Megvan az 1000 nit feletti napfény alatti fénysűrűség a tökéletes láthatósághoz, az általában makulátlan 120 Hz-es képfrissítés, a kitűnő betekintési szögek, a kirobbanó színek egy sor kalibrációval és sötét témával, a HDR10 támogatás és a perfekt érintésérzékelés. Innentől kezdve pedig nehezebb a mobil esetleges gyenge pontjain fogást találni, hiszen mindig visszatéved a tekintet a készülék legfőbb erősségére. A kevés káva ellenére fénymérő, közelségérzékelő és beszédhangszóró odafért erre az oldalra, és bár értesítő LED nem, elegánsan villan fel a panel két széle, ha közlendője van.

[+]

A műanyag ház mondjuk kifejezetten csúszós lett, úgyhogy érdemes a mellékelt tokot ráöltöztetni, amitől persze a 164 x 76,5 x 8,1 milliméteres és 193 grammos, amúgy is kétkezes jószág még terebélyesebb lesz, a fogás viszont stabilabb. Az összeszerelés makulátlan, a megjelenítőt Gorilla Glass 5 üveglap védi és IP53 alapon némi por- és csepp elleni vizsga is megvan, persze beázásra nem vonatkozik a jótállás. Kifejezetten előnyére válik a telefonnak a különkiadás üde, tavaszias festése, de jól mutat a szürke, hagyományos variáció is, a keskeny oldalélek pedig nem nélkülöznek egyetlen fontos terepelemet sem.

[+]

Alulra mikrofon, hangszóró és USB-C port került, a dobozban mellékelt kábellel és 33 wattos gyorstöltővel (jó reggelt, Apple, Samsung, Nokia). Felülre újabb mikrofon, sztereó hangzást biztosító második hangszóró, infra és jack kimenet (jó reggelt, majd’ minden csúcskészülék). Jobbra még pont elérhető hangerőszabályzó és bekapcsoló ujjlenyomat-olvasóval, balra végül a csomagolt SIM-tűvel kitolható, tripla tálca, amire két nanoSIM és egy microSD egyszerre jegyet válthat (jó reggelt, sok rivális). A doboz a Xiaomi.hu-tól jutott el hozzánk.

[+]

Ha az 5020 mAh-n gigantikus telepet is hozzáveszem, csak a Qi töltés, az elithardver és a topkategóriás kameraszett hiányzik, hogy a Note 10 Prót csúcsmobilnak hívjuk, cserébe sokkal olcsóbb egy Mi 11 Ultránál, kellő extrával, hogy az ár/érték verseny koronájára fájjon a foga. Oké: ez a modell 5G modemet nem kapott, és a Poco F3 minimális felárral ezt is elhozza, A két 2,3 GHz-es és hat 1,8 GHz-es Kryo 470 processzormagot bevető, 8 nm-es Snapdragon 732G mindenesetre tisztesen helytáll, és egy-egy váratlan döccenést vagy az Asphalt 9-szintű játékokat leszámítva az Adreno 618 GPU-val folyamatos és gördülékeny működés is megvan.

Azért nincs ok a panaszra: az előbbi játék korlátozott fps-e ellenére rendben játszható, egy PUBG vagy Real Racing 3 folyamatosan fut, az alkalmazások pedig pillanatok alatt betöltenek, lévén alsó hangon 128 GB-os UFS 2.2 tároló jár 6 GB RAM mellé, míg az itt mutogatott változat 8 GB RAM-ot vet be. Az Android 11-re húzott MIUI 12-ről errefelé mindent leírtunk, a lényeg: remekül optimalizált, letisztult, szépen testreszabható a felület, jól működő gesztusvezérléssel, sötét móddal és sokrétű paraméterezéssel. Megvan a távirányító (csak nem programozható), minden telefonos és üzenetküldő funkció, egy rakás Xiaomi alkalmazás és szolgáltatás, és persze a Google teljes felhozatala, naprakész biztonsági frissítésekkel és többéves MIUI támogatás ígéretével – lapozhatunk is a kamerákra.

Fotós képességek

108 megapixel a középkategóriában? A Realme 8 Prónál már ezt is megértük, most pedig itt a következő aspiráns: míg elöl 20 megapixeles, fixfókuszos egység végez korrekt munkát (katt), a hátsó, méretes szigetre a Samsung jókora, 1/1,52” méretű ISOCELL HM2 szenzora került nona-Bayer színszűrővel, 9:1-es pixel binning feldolgozás után 12 megapixeles eredményekkel és PD-autofókusszal. A lencse f/1,9 rekeszértékű, optikai képstabilizálás nélkül, és 2 megapixeles mélységszenzor segíti meg ilyen portrék összehozására. Az ultraszéles modul 8 megapixeles (Sony IMX355, f/2,2, fixfókusz), a makró pedig 5 megapixeles (OmniVision OV5675, f/2,4, autofókusz 3 és 10 cm között).

[+]

A szoftver gyorsan indul és könnyedén hozzáférhetünk a 2x-es szenzorzoomhoz, illetve az ultraszéles kamerához. A többi mód, így a makró, a profi vagy a panoráma trehányabban lett szétszórva, mindenesetre rengeteg opciót kapunk, a főkamera esetében DNG RAW mentéssel (íme, egy általam feldolgozott JPG fájl). Kezdjük alább a 108 megapixeles felvételekkel (mi szóltunk), majd jöhet ugyanaz a négy, általam 18 megapixelre skálázva (második sor), végül a főkamera hagyományos, automata, 12 megapixeles képei (harmadik).

Most is nettó felesleg 12000 x 9000 pixelen rögzíteni: soha nem lesz ekkora felbontásra szükségünk és nyűg ilyen méretű képeket szerkesztgetni, ráadásul már középen sincs értékelhető képélesség, a szélek felé pedig az is tovább romlik. 18 megapixelre méretezve találtam meg a felbontás/részletesség ideális egyensúlyát, bár már ekkor látszik a sarkok felé haladva, hogy egyszerűen nem elég jó az optika, hogy arrafelé és tűéles legyen minden, így a Poco X3 NFC egy fokkal részletesebb képet lő. Mindazonáltal remek a dinamikaátfogás, az expozíció és a színkezelés, és a dinamikához még egy kicsit hozzátesz a hagyományos, 12 megapixeles példasor, csak zajszűrésből lehetne eggyel kevesebb.

Ám így is ideális a nappali helyzet a középkategóriában, már amíg 2x-es szenzorzoomra nem váltunk, mert az beleáll a földbe (első sor). Ha a Xiaomitól csak digitális zoomra futja, akkor mi a fenének reklámozza a mobilt 108 megapixellel? Úgyhogy fogtam, lőttem négy képet nagy felbontáson, kivágtam a közepét és leméreteztem 12 megapixelre, és máris sokkal jobb 2x-es zoomfotók születtek (második sor) – ezt vajon miért nekem kell megtennem, miért nem képes ugyanerre a trükkre a telefon?

Este a lencserajzolat kevésbé fontos, kidomborodhat viszont a méretes szenzor előnye, ami dinamika és expozíció oldaláról meg is van. Ám sajnos zajszűrésből elég sok lett, így a vártnál eggyel gyengébb a részletesség, és egy csöppet sárgás/zöldes a fehéregyensúly – vagy csak túl lett tolva a telítettség. A vonalélességen az éjjeli mód meg inkább ront mint javít, némi dinamika extrát nyerve. A középkategóriában persze így is jófajta az esti helyet, csak ha ennyire jó a szenzor, akkor picit többet illett volna kihozni belőle.

Az ultraszéles modul dinamikában és színekben felnő a főkamerához, részletességben viszont középszinten marad, pedig 8 megapixelen tűéles is lehetne – az X3 NFC itt látható képével egyértelmű előnyben van. Ettől függetlenül nappal kétségtelenül megosztásra alkalmas fotók születnek, csak este ebből nem sok marad előnyoldalon: a magas érzékenység és zajszűrés miatt, éjjeli mód nélkül nem igazán versenyképes a segédkamera.

Mellékeltem végül négy makrót a főkamrával, kellő mennyiségű részlettel 12 megapixelen (első sor), illetve négy szupermakrót (második). Bár utóbbiak csak 5 megapixelesek (beleférhetett volna egy 8-as szenzor), cserébe rendkívül közel férkőzhetünk a témához, 3-8 cm között kézi- és autofókusszal. Úgyhogy eljutottunk oda, hogy egy efféle extra szenzor nem csak dísznek van, tényleg tud olyat és jó minőségben, amit a főegység nem.

Videó, multimédia

A legnagyobb videofelbontás 4K 30 fpssel, de induljunk a túloldalról: 1080p-n és a főkamera látószögébe jócskán belevágva elérhető egy ultrastabil mód, amely a kategóriában valóban remek mozgáskiegyensúlyozást hoz, pusztán szoftveresen.

Bár a részletesség csak átlagos, de a lépések vagy a fordulás darabosságának alig marad nyoma, és ahogy az összes főkamerás videó esetében, most is kitűnő a dinamika, a fehéregyensúly és az expozíció.

Sima 1080p videót lehet normál és ultraszéles látószöggel is lőni, csak sajnos váltani felvétel közben nem. Az átlagos (ultraszéles) és átlag feletti részletességhez (normál) továbbra is jófajta elektronikus stabilizálás jár, illetve tiszta, átlagos részletességű sztereó hangfelvétel.

A 4K opció tűéles képet biztosít, csak fenntartásokkal: szemben az X3 NFC-vel vagy a Mi 11 Lite-tal, valamiért nincs meg az elektronikus stabilizálás, ezért izgága a felvétel, ez a felbontás pedig a főkamerára korlátozott.

Kár érte, mert a dinamika ugyanolyan remek, ám ha van két percünk, sajnálat helyett csak feldobjuk mondjuk ezt a módosított Google Camera alkalmazást, és máris kérhető 4K felvétel egész korrekt képstabilizálással – csak a kérdés marad újfent: akkor a gyártó miért hagyta ki?

A méretes szenzorral este is bátran videózhatunk, mert 1080p-n kellő mennyiségű részletet kapunk, korrekt expozícióval, és a 4K / Google Camera kombináció ehhez is hozzá tesz még egy kicsit. Persze már messze nem olyan jó a helyzet, mint nappal. Lejátszásban a Note 10 Pro viszont kétségtelenül profi: a szuper amoledes fényerő és kontrasztok mellé HDR10 támogatás és Widevine L1 CDM védelem jár, hogy mindenféle streaming szolgáltatást és helyi videót teljes pompájában élvezzünk, Full HD felbontáson, és ez a telefon a jófajta videó- és zenelejátszót sem spórolta ki.

A multimédiás csomagot remek minőséget biztosító jack kimenet és sztereó hangszórópár teszi kompletté: az utóbbi igen jó hangerőre képes, csak érdemes 80%-ra szabályozni, hogy tisztán szóljon, és akkor a jófajta közép- és magas tartomány mellé egy kis mélyhangot is kapunk. A beszédhangszóró mellett amúgy a felső hangleadó a kereten is kapott némi vájatot, így nem tompább ez az elem az alsónál.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A Note 10 Pro két nanoSIM-et fogad be minden hazai 4G sáv támogatásával – az 5G modem nincs meg, amiért kár. A beszélgetési hangminőség mindazonáltal jó: a hangszóró kellően erélyes és tiszta, és a túloldalon is értették a szavam, ha tömegbe direkt nem is szaladtam vele. Meglepő gyenge pont viszont a kétcsatornás WiFi modem (802.11a/b/g/n/ac, Direct, HotSpot): több routerre kapcsolódva is a szokásos letöltési sebesség felét kaptam, feltöltésnél pedig annál is kevesebbet, ami főleg képek és videók lassú szinkronizálásakor tűnt fent. A Bluetooth 5.1-es (A2DP, LE), az USB 2.0-s (MTP, OTG), a navigáláshoz pedig az A-GPS mellett a GPS, Galileo, GLONASS és Beidou műholdak vethetők be egycsatornán, de villámgyors és pontos pozíciószerzéssel. Megvan az iránytű, a gyorsulármérő, a giroszkóp, az NFC, az FM-rádió és az infra, csak a barométer hiányzik.

[+]

Takarékos hardverrel és 5020 mAh-s teleppel a Note 10 Pro úgy biztosít kitűnő üzemidőt, 6-8 órás képernyőidőkkel, hogy 120 Hz-en marad az AMOLED panel, ami kifejezetten megsüvegelendő teljesítmény. Ha pedig az alacsony készenléti fogyasztást és a 33 wattos gyorstöltés lehetősége mellett az adapter konkrét mellékelését is hozzáveszem a dobozban, fél óra alatt félig, 75 perc alatt csurig töltve az akkut, a csúcskategóriában is akad rivális, amelyik most irigy tekintetet vet az üzemidőben megint odapakoló Redmi családra. Így aligha fog bárki könnyeket hullatni a Qi töltés kimaradásáért, plusz van egy ügyes trükk, csak kevesen ismerik: megfelelő USB összekötőkábellel a Note kész saját energiáját mással megosztani.

[+]

Felkelés törne ki fórumainkon, ha a tűéles és fényes, 120 Hz-es AMOLED panellel szerelt Redmi Note 10 Pro nem kapja meg az ajánlott plecsnit korrekt hardverével és sebességével, sztereó hangszórójával, jack kimenetével, külön microSD foglalatjával és gyorstöltőjével. Hiszen nappal domborít a kameraszett (bár a 108 megapixeles adat főleg marketing), este elfogadható a produktum az árkategóriában, és ezúttal tényleg jófajta szupermakrókat készíthetünk. Azért is adott az erős minősítés, mert nincs külső-belső rivális 120 ezerért, ennyire jó üzemidőt magas képfrissítéssel és csúcskijelzővel kombinálva. Nagyon erős belső konkurencia viszont akad: akinek AMOLED-ből 60 Hz elég, a sima Note 10 73 ezer forintért sokkal olcsóbb, azaz túl nagyra nyílt a profi változattal az olló. Főleg úgy, hogy a Poco X3 NFC 80 ezerért valamivel jobb főkamerát és sokkal jobb ultraszéleset kínál, csak IPS-re kell cserélni a 120 Hz-es AMOLED-et. Cserébe a 4K videó stabilizálása éppúgy bejön a képbe, mint a Mi 11 Lite 4G esetében, míg a Note 10 Próval ehhez külön kell alkalmazást telepíteni.

5G-s társból is van nem egy, a Mi 10T Lite például erősebb hardverrel és olcsóbban, a Poco F3 e mellé pedig csúcshardvert pakol, minimális ráfizetéssel. A Samsung hasonszőrű ajánlatai már borsosabbak, cserébe a két Galaxy A52 megadja az IP67 védelmet, és Realme vagy TCL fronton is akadnak érdekességek. A választás lehetősége végeredményben szuper: ki-ki megtalálhatja a kívánságaihoz és pénztárcájához illó Poco, Redmi, Xiaomi logós modellt. Viszont azok a visszajelzések is eljutnak hozzánk, miszerint a tucatszámra kiadott variációk gyakran részesülnek frissítésekkel érkező bakikból, és a figyelem efféle megosztásának eredménye a Note 10 Pro lomha WiFi modeme, értelmezhetetlen szenzorzoomja vagy a 108 megapixeles kamera korlátozott lencserajzolata. A kevesebb ezért néha több: ha letisztázza a Xiaomi a termékpalettáját, eséllyel ezeket is eliminálja, addig viszont marad a fiókban a legerősebb Mobilarena plecsni.

Redmi Note 10 Pro

Bone123

A készüléket a Xiaomi.hu ajánlotta fel tesztre és itt lehet megvásárolni, köszönjük.

Specifikáció

Redmi Note 10 Pro

	Külső
	Méretek	164 x 76,5 x 8,1 milliméter
	Tömeg	193 gramm
	Készülékvédelem	Gorilla Glass 5, IP53
	Színvariációk	szürke, narancssárga (Mi Fan Festival kiadás)
	Kijelző képátlója	6,67 hüvelyk
	Képaránya	20:9
	Felbontása	1080 x 2400 pixel (395 ppi)
	Típusa, frekvenciája	AMOLED, HDR10, 120 Hz
	Értesítő LED	környezeti kijelző
	Biometrikus védelem	ujjlenyomat-olvasó (bekapcsológombban)
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	Qualcomm Snapdragon 732G, 8 nm
	Processzor	2 x 2,3 GHz Kryo 470 Gold + 6 x 1,8 GHz Kryo 470 Silver
	Grafikus chip	Adreno 618
	RAM, tárhely mérete	6/8 GB, 128 GB
	Memória bővítése	microSD (külön foglalat)
	Adatátvitel
	Technológiák	2G / 3G / 4G
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/2/3/4/5/7/8/12/13/17/19/20/25 LTE B26/28/29/32/34/38/39/40/41/46/66
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	eSIM támogatás	nincs
	Bluetooth	5.1 (A2DP, LE, SBC, AAC, AptX)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac (kétcsatornás, HotSpot, Direct)
	USB	USB 2.0 (Type-C, MTP, OTG)
	Navigáció	A-GPS, GPS, GLONASS, Galileo, BeiDou
	NFC	van
	Infra	van
	Szoftver
	Rendszer, felület	Android 11, MIUI 12
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	108 megapixel (1/1,52", 26 mm, f/1,9, dual-PDAF) 8 megapixel (119 fok, ultraszéles, f/2,2) 5 megapixel (makró, f/2,4, autofókusz 3-10 cm) 2 megapixel (mélységélesség) LED villanó
	Előlapi kamerarendszer	16 megapixel (f/2,5, fixfókusz)
	Videófelvétel	4K (30 fps), 1080p (30, 60 fps)
	Jack kimenet	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Akkumulátor	5020 mAh lítium-ion
	Vezetékes töltés	33 watt
	Vezetékmentes töltés	nincs
	Egyebek
	Giroszkóp, gyorsulásmérő, iránytű, barométer, közelségérzékelő, fényérzékelő