Multimédia
Sejthető, hogy egy 50-60 ezer forintos telefonnál nem fogunk hasraesni a kamerás képességektől, de azt a korszakot már magunk mögött hagytuk, amikor a használhatósági határon billegő megoldásokat voltak csak képesek kínálni a gyártók ebben az ársávban. A Snapdragon 662-es chipset azért már kellően magas felbontás tud kezelni mind a fotós, mind a videós használat esetén, úgyhogy annyira nem meglepő, hogy a főkameránk egy 48 megapixeles, quad-Bayer szűrős modul, amely ebből fakadóan alapvetően 12 megapixeles szállítja a legjobb felvételeket. Viszont engedtessék meg, hogy kiboruljuk a hármas kamerarendszer alá írt “super triple camera” feliraton, ami iszonyú ciki egy ilyen színvonalú telefon kapcsán, hasonlóan semmitmondó és önfényező szövegeket általában a sokkal ergyább termékekre nyomtatnak rá, hogy palástolják a dolog általában gyenge minőségét.
Itt ez teljesen felesleges, noha nyilván a másik két kamerának viszonylag kevés a haszna, az egyik egy makró modul fixfókusszal és 2 megapixeles felbontással, a másik pedig csupán egy ugyanilyen felbontású mélységszenzort takar. A közelképeket gyorsan meg is mutatjuk, kábé 50%-ban van esélyünk eltalálni az élességet, ez most itt a termés legjava:
Jóval lényegesebb ennél, hogy mit produkál a főkameránk, amely alapesetben a 12 megapixeles felbontást kínálja, bele kell túrni a menübe, hogy a 48 megapixeles képeket kipréseljük belőle. Ugyanarról a témáról jönnek az eltérő felbontású képpárok:
Jellemzően felesleges a maximális felbontást erőltetni, ilyenkor azért nem meggyőző a minőség, sok a zaj, esetleges a vonalélesség is, 12 megapixelen jóval kellemesebb a szemnek az eredmény. Este érdemes a dedikált éjszakai módot használni, ha a téma mozdulatlan, mert valóban jobb lesz a produkció, de a többelemes képfeldolgozásra támaszkodó megoldás láthatóan elmarad a műfaj királyaitól. Ez nem is érhető el 48 megapixel mellett, de talán nem is elvárás:
Szelfit 8 megapixelben készíthetünk magunkról, az eredmény ilyen. Videózás kapcsán a Full HD a legmagasabb felbontás, ez maximum 30 fps-ben valósul meg, a stabilizáció kizárólag elektronikus és nem is túlzottan hatékony, nappal még hellyel-közzel elmegy, de este már sokszor szétesik a kép és bizonytalan a fókusz. Akár hatszoros digitális zoom is bevethető, de ahogyan az a lenti felvételeken látszik, ennek gyakorlatilag semmi értelme nincs.
A zenei eszköztár komplett. Nagyjából ez lenne a minimum, amit minden gyártó ad, pedig olyan ritka, hogy minden megvan, ami a témában szükséges. Egyrészt adott a 3,5 mm-es jack csatlakozó, zsinórfóbiásoknak pedig az 5.0-s Bluetooth. Aztán az is öröm, hogy nem spórolták ki az FM-rádiót, illetve nem az Android által erőltetett YT Music az egyetlen opció gyárilag a zenehallgatásra, hanem van egy tök korrekt lejátszó is a MIUI-ban. Sötét móddal és equalizerrel, mindenféle listázási beállításokkal, elalváskapcsolóval egyetemben. A kihangosított produkció egyrészt sztereó, másrészt egész korrekt, meglepően hangos, mégsem torz, szóval tényleg csak azt tudom javasolni minden más gyártónak, hogy tekintsék meg ezt az 50-60 ezer forintos telefont és szégyelljék el magukat erősen, ha duplaennyiért sem képesek ezt a szolgáltatáskínálatot biztosítani.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!